VINCZE OTTÓ: TISZTA KÉPET LÁTOK Üvegpohár, gombostû, szabócenti, varrásminta, fakaró, flopi, zsonglõrlabda, flex vágókorong, dunyha, nejlonharisnya és talált szövegek - ilyen és ehhez hasonló hétköznapi tárgyakból építi/építette fel Vincze a mûveit. A most bemutatott három videomunka (közülük kettõ installáció is) tárgyait és témáit a mindennapokból veszi; láthatunk kézmosást, ablakpucolást és (némely embernél valóban a napi életvezetéshez tartozó) kártyajóslást is. A mûvész személye mindegyik munkában megjelenik: õ nyüstöli lemosó folyadékkal a levakarhatatlanul koszos ablaküveget, õ mossa bõ vízben tisztára kezeit, és õ emeli meg a jósnõ utasítására a tarotkártya lapjait. A személyes jelenlét azonban visszafogott, inkább jelzésszerû, és nem maguk a cselekvések hangsúlyosak, hanem a monoton mozgásokat értelmezõ nyelvi elemek, amelyek a folyamatok interpretációs síkját a kép és valóság, a nyelv és a metanyelv viszonyára vonatkozó, illetve sorsszerû, mitologikus-rituális szintre emelik. A rituális megtisztulás során eltûnik a kosz, lassan lemosódik a két tenyérbe betûtésztákból kirakott szöveg (Mossa meg vízzel), eltûnik a jelentés, de közben felül is íródik azáltal, hogy a kavargó vízbõl újabb betûk tapadnak véletlenszerûen a tenyérre. Míg itt a megtisztulás elérhetõ állapotnak tûnik, az ablakot mosó mozdulatok nem vezetnek eredményre: csak a nézõ látja tisztán, a videó elé helyezett üveg felirata szerint is (Tiszta képet látsz) a mûvész elõtti koszos üvegen olvasható felirat (Tiszta képet látok) lemosására irányuló, reménytelen küzdelem képét. Egy kicsiny beugróban, egy asztallapra vetített videoképsoron pedig végigkövethetjük, hogy a jövõre vonatkozó tudás, az áhított tiszta kép sem szerezhetõ meg; a jósnõ tudálékosan elõadott hablatyolásából kihámozható események bekövetkezésének realitása erõsen megkérdõjelezhetõ. A jövõre nézvést néha az is elég, ha tiszta vizet öntünk a pohárba.
Óbudai Társaskör Galéria, június 22-ig
****
