VINCZE OTTÓ: TISZTA KÉPET LÁTOK (kiállítás)

  • - dck -
  • 2008. június 12.

Zene

VINCZE OTTÓ: TISZTA KÉPET LÁTOK Üvegpohár, gombostű, szabócenti, varrásminta, fakaró, flopi, zsonglőrlabda, flex vágókorong, dunyha, nejlonharisnya és talált szövegek - ilyen és ehhez hasonló hétköznapi tárgyakból építi/építette fel Vincze a műveit. A most bemutatott három videomunka (közülük kettő installáció is) tárgyait és témáit a mindennapokból veszi; láthatunk kézmosást, ablakpucolást és (némely embernél valóban a napi életvezetéshez tartozó) kártyajóslást is.

VINCZE OTTÓ: TISZTA KÉPET LÁTOK Üvegpohár, gombostû, szabócenti, varrásminta, fakaró, flopi, zsonglõrlabda, flex vágókorong, dunyha, nejlonharisnya és talált szövegek - ilyen és ehhez hasonló hétköznapi tárgyakból építi/építette fel Vincze a mûveit. A most bemutatott három videomunka (közülük kettõ installáció is) tárgyait és témáit a mindennapokból veszi; láthatunk kézmosást, ablakpucolást és (némely embernél valóban a napi életvezetéshez tartozó) kártyajóslást is. A mûvész személye mindegyik munkában megjelenik: õ nyüstöli lemosó folyadékkal a levakarhatatlanul koszos ablaküveget, õ mossa bõ vízben tisztára kezeit, és õ emeli meg a jósnõ utasítására a tarotkártya lapjait. A személyes jelenlét azonban visszafogott, inkább jelzésszerû, és nem maguk a cselekvések hangsúlyosak, hanem a monoton mozgásokat értelmezõ nyelvi elemek, amelyek a folyamatok interpretációs síkját a kép és valóság, a nyelv és a metanyelv viszonyára vonatkozó, illetve sorsszerû, mitologikus-rituális szintre emelik. A rituális megtisztulás során eltûnik a kosz, lassan lemosódik a két tenyérbe betûtésztákból kirakott szöveg (Mossa meg vízzel), eltûnik a jelentés, de közben felül is íródik azáltal, hogy a kavargó vízbõl újabb betûk tapadnak véletlenszerûen a tenyérre. Míg itt a megtisztulás elérhetõ állapotnak tûnik, az ablakot mosó mozdulatok nem vezetnek eredményre: csak a nézõ látja tisztán, a videó elé helyezett üveg felirata szerint is (Tiszta képet látsz) a mûvész elõtti koszos üvegen olvasható felirat (Tiszta képet látok) lemosására irányuló, reménytelen küzdelem képét. Egy kicsiny beugróban, egy asztallapra vetített videoképsoron pedig végigkövethetjük, hogy a jövõre vonatkozó tudás, az áhított tiszta kép sem szerezhetõ meg; a jósnõ tudálékosan elõadott hablatyolásából kihámozható események bekövetkezésének realitása erõsen megkérdõjelezhetõ. A jövõre nézvést néha az is elég, ha tiszta vizet öntünk a pohárba.

Óbudai Társaskör Galéria, június 22-ig

****

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.