Aki csak egy kicsit is odafigyelt tavaly, az jól tudhatja, hogy Liszt októberi születésű csodagyermek (majd csodafelnőtt és végül csodaöreg) volt, s persze azt is megjegyezhette bárki, hogy egy jó darabig nem lesz a zeneszerzőnek kerek születési évfordulója. Csakhogy az ilyen óriás alakoknál a 201. születési évforduló is jelentőséget nyer, amint erről az idei október 22. és az előző napok koncertjei fényes tanúságot tehetnek. Így szombaton Liszt egykori munka- és lakóhelyén sorjáznak majd a jövő zenészét ünneplő hangversenyek: előbb Jandó Jenő zongoramatinéja (október 20., tizenegy óra), majd egy Liszt és Debussy művészi rokonságát tételező kamarakoncert (október 20., négy óra), végül Fülei Balázs és az Accord Quartet Liszt és Debussy mellé Camille Saint-Saëns műveit is bejátszó programja (október 20., hét óra) vár ránk a Régi Zeneakadémia koncerttermében.
A születésnapon pedig a vállalkozó szelleme és állóképessége okán (is) csodált Bogányi Gergely legújabb istenkísértése csábít: gyors egymásutánban három zongorakoncert Liszt és Bach műveiből kiállítva (Nemzeti Hangversenyterem, október 22., fél négy, hat és nyolc óra). A sorozatot záró est műsorán Liszt párosan is páratlan Két legendája is felhangzik majd, a komponista abbé szívének oly kedves két szent, Assisi Szent Ferenc és Paulai Szent Ferenc legendáriumából meríttetve. Hullámokon jár az egyik szent, madaraknak prédikál a másik, ám e misztikus jelenetek zongoraművé való átköltése a kortársi elragadtatás mellett néhányakból bizony pikírt megjegyzéseket is kiváltott. Így különösképpen a néha nagyszerű, ám legalább ennyiszer igazságtalanul rosszindulatú vagy épp botfülű bécsi kritikuspápából, Eduard Hanslickból, aki fitymálólag ekképpen ironizált e művek felett:
"...két megszokott virtuóz koncertetűdöt találunk, melyek egyike zenei motívumként a madarak csicsergését, míg a másik a tenger zúgását utánozza. Hálás darabok ezek a virtuóz számára, és nem hiányzik belőlük a disszonancia pikáns fűszere; természetesen a madarak csicsergése biztosítja a jobb, a hullámokon járás pedig a bal kéz bravuráját. E kompozíciókat éppily találóan nyilván 'A madarak szerelmének' és 'Ostende-beli emlékeknek' is nevezhetjük, és tíz évvel ezelőtt valószínűleg ezeket a címeket is kapták volna. Liszt talán a többi szentet is egytől egyig elénk vezeti majd, ugyanilyen kellemetes modorban. Egyelőre azonban el kell ismernünk, hogy ezek a trillázó és kalapáló csodák kimondhatatlanul gyerekesnek hatnak."
"Mint egy karcsú görög leány az óriások árnyékában" - írta Beethoven IV. szimfóniájáról Robert Schumann, az Eroica és a Sorsszimfónia nyűgöző közelségére utalva, ám mi e héten más társaságban hallhatjuk majd e klasszikus formákat idéző alkotást. Az alapításának ötvenedik évfordulóját folytatólagosan ünneplő Liszt Ferenc Kamarazenekar sorozatindító estjén ugyanis két másik és egyszersmind más nemű Beethoven-remek társul a Negyedik mellé: a pálya első korszakát idéző C-dúr zongoraverseny - a világsztár vendég, Luis Fernando Pérez szólójával - és az életút legvégén a világba kiszakadt Nagy fúga (Nemzeti Hangversenyterem, október 20., fél nyolc).
