Magyar Narancs: Mostanában kevesebbet lehetett hallani rólad. Mivel foglalkoztál az elmúlt években?
Hó Márton: Voltak egy szál gitáros fellépéseim, és a Gustave Tigerrel is intenzíven koncerteztünk, de az alkotást valóban félretettem az elmúlt három évben. A Jégkorszakkal 2017 márciusában léptünk fel utoljára az Ewert and The Two Dragons előtt, és a koncert után mondtam a többieknek, hogy oké, jó volt ez, de van ennek így értelme? Akkor már hét éve létezett a zenekar, de nem jutottunk egyről a kettőre. Kívülről úgy tűnt, mintha a Jégkorszak egy sikeres, jól működő zenekar lenne, de inkább csak a nevünk volt ismert. Közben mindenkinek egyre jobban mentek a saját zenekarai: a basszusgitáros Horváth Kristóf az Esti Kornéllal, a gitáros Szőke Barna a The Qualitonsszal, a dobos Gulyás Kristóf a Mïusszal tört a világsztárság felé. Szó sincs róla, hogy emiatt haragudnék rájuk, itthon minden zenész minimum három-négy zenekarban játszik, csak hát időhiány miatt nem tudtunk próbálni meg számokat írni. Többek közt ez is hozzájárult ahhoz, hogy feltegyem magamnak a kérdést, akarom-e ezt így tovább csinálni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
