DVD

Wagner: Parsifal

  • - káté -
  • 2014. február 16.

Zene

Wagner Parsifal című színpadi beavatási szertartásának felvételét a Wagner-év derekán és a darab spiritualitásának megfelelően a salzburgi húsvéti fesztiválon rögzítették.

Két korábbi produkció (Bayreuth, 2008, Gatti-Herheim; Metropolitan, 2013, Gatti-Girard) emlékével kellett megküzdenie, s e küzdelemben alulmaradt. Ami pozitívum az előadásban: a karmester Christian Thielemann, napjaink korszakos zsenije. Ő itt a szerző rendkívüli és meghatalmazott nagykövete: gyöngéd, határozott és varázslatos drámai építkező, a monumentális formáktól a részletrajzokig, az átszellemültség, a megrendültség és a feloldás valahány árnyalatát autentikusan közvetíti. Pedig nem az itt gyakori vendég bécsi filharmonikusokkal, nem is a berliniekkel dolgozik, hanem a drezdai Staatskapellével.

A zenében megtörténik a lényeg: az "ártatlan, tudatlan" címszereplő, akinek rendeltetése, hogy megváltsa a bűnösöket - a gyógyíthatatlan sebtől vérző Amfortast és a vezeklő-csábító Kundryt - teljesíti a küldetést. Ha nézzük is, amit hallunk, baj van: a nagygömböc Johan Botha mint Parsifal érzéketlen, akár egy rabicfal. A más szerepben frenetikus Michaela Schuster Kundryként képtelen illúziót kelteni. Wolfgang Koch vokálisan is kevéssé spirituális Gurnemanz. Ritkaság, hogy a szenvedő Amfortast és végzetét, Klingsort ugyanaz, Stephen Milling alakítja, vélnénk, hogy ennek koncepcionális oka van. De Michael Schulz (felejtsük el a nevét, ha a Müpában jó Mesterdalnokokat rendezett is az idén) követhetetlen jelképekkel agyonterhelt, többkrisztusos, zavaros előadást produkált. Megpróbálta az énekesek helyett eljátszani a darabot. Nem sikerült.

Deutsche Grammophon-Universal, 2 DVD

zene:


színház: 


Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.