A legnagyobb kuriózumnak azt tekinthetjük, hogy a diktatórikus Floyd-vezér, Roger Waters távozása után rögzített 1987-es A Momentary Lapse of Reason album kissé más formában kerül most a rajongók elé: Gilmour elégedetlen volt a hangzásával, mondván, túlságosan reflektál a korra, amelyben született, ezért Nick Mason a teljes lemezt feldobolta újra. (Az eredeti változaton egy csomó dalban nem is ő játszott.) De nem ez az egyetlen nagyobb változtatás: a dalokba bekerült jó pár olyan zongorás, illetve Hammond orgonás futam a 2008-ban elhunyt Richard Wrighttól, amelyek akkor a szintetizátorok divatja miatt lemaradtak.
De azért olyan nagyon nagy különbség nincs az eredeti változat és a special edition között, ezeket is inkább csak azok veszik észre, akik betéve ismerik a dalokat. A nagyszerű instrumentális nyitány, a Signs of Life szétesőbb, kevésbé lebegős lett, a Dogs of Waron és a One Slipen egyértelműen hallatszik, hogy újból fel lettek dobolva. A legeltérőbb egyértelműen a Yet Another Movie lett, markáns basszusfutamokkal és rengeteg új hanggal megspékelve.
| ||
Érdekes módon az album legismertebb dala, a Learning to Fly és a Sorrow maradt meg leginkább olyannak, mint az eredeti verzión, pedig ezek voltak az album legelektronikusabb számai. A lényeg, hogy túl nagy különbség nincs a régi és az új mix között: az A Momentary Lapse of Reason továbbra is inkább egy jól sikerült Gilmour-szólólemeznek tűnik, ami ahhoz tökéletesen elegendő volt, hogy a Pink Floyd brandet 1987-ben visszaállítsa a köztudatba.
A zenekar ezt követően egy közel két évig tartó turnéra indult, amivel letarolta a világot. A koncertsorozatról készült élő album, a Delicate Sound of Thunder hosszabb változatban szerepel ebben a boxszettben. Nyolc pluszdalt kapunk (köztük a Welcome to the Ma-chine-t), de nem feltétlenül az audiováltozat a lényeg, hanem a koncertfilm, amely teljesen újravágott verzióban tárul elénk.
A film 1989-ben csak VHS-en jelent meg, DVD-n soha nem jött ki, ugyanis Gilmour ki nem állhatta a nyolcvanas évekbeli sematikus technikát felvonultató „képorgiát”, amelynek az volt a lényege, hogy a filmkockák lassítva folyamatosan egymásra úsztak. Aubrey Powellnek és stábjának köszönhetően immár „normális” verzióban nézhető végig a koncertfelvétel, és talán nem túlzás kimondani, hogy ez a The Later Years legértékesebb darabja.
A kiadványban szerepel az A Momentary Lapse of Reason halovány folytatása, az 1994-es The Division Bell 5.1-es hangzásban, de a hírhedt 1989-es velencei koncert is, amely után a város vezetésének le kellett mondania a rajongók károkozása miatt. Ezek mellett látható még az egy évvel későbbi, turnézáró knebworthi buli, a The Division Bell turnéján rögzített és valamiért most szintén újravágott Pulse című koncertfilm, pár ’94-es stúdióritkaság, illetve különböző videoanyagok.
Azonban hiányzik a 2005-ös Live8 koncert, amikor négy dal erejéig Waters újra beszállt a zenekarba, ezenkívül pedig biztosan elő lehetett volna még túrni egy-két ritkaságot. A The Later Years egy pazar kiállítású boxszett, jól dokumentálja a Pink Floyd utolsó korszakát, de ár/érték viszonylatban nem igazán nevezhető vásárlóbarát terméknek, a hazai boltok 80 ezer forintért árulják.
Parlophone/Warner, 2019
