World Music: a kedves

  • 2000. december 21.

Zene

Schäl Sick Brass Band: Maza Meze.
Schäl Sicknek a Rajna jobb oldali partját nevezik Kölnben, Schäl Sick Brass Bandnek pedig a leghúzósabb rezesbandát Nyugat-Európában. Hogy azzá lett, azért felelősséggel tartozik, hogy Köln egymilliós lakosságának az egyötöde bevándorló; a főnök Raimund Kroboth mesélte, hogy gyűjtőutakra semmi szükségük: elég, ha végigmegy a kultúrház folyosóján, annyi nemzetiségű zenekar gyakorol még ott. Így eshetett meg, hogy e zene bármiféle harcos eltökéltség nélkül is majd kicsattan a zamatos multikulturalizmustól. Na most, hogy polka és szamba és ragga, az csak egy dolog - mindebből, ne kelljen mondanom, egységes stílust teremtettek, s ezt jól megfejelte Maryam Akhondy, a perzsa énekesnő. Hanem ő továbbállt, így a Maza Mezére, a bolgár Iwanka Iwanowa vette át a szerepét, minek következtében az SSBB terepén kissé előrelendült a Balkán. Az újabb ízek közül talán még a funkys lendületet kell megemlíteni, amúgy ebben a totálglobálban egy-egy núbiai vagy kurd énekes felbukkanása magától értetődő. (Act, 2000) * * * * *

Bebel Gilberto: Tanto Tempo. Hogyha az én apukámat tartották volna Joao Gilberto néven a bossa nova úttörői között számon, előbb-utóbb én is debütálok; kivált, hogy az utóbbi években forgolódtam már Caetano Veloso, David Byrne és Arto Lindsay lemezein. De úgy hozta a sors, hogy Bebelt csupán a távolból hallgathatom - más kérdés, hogy nem jártam vele olyan rosszul. A bossa nováról tudjuk ugye, hogy az ötvenes évek végén vonta magára feltűnő intimitásával Brazília éjszakai mulatóhelyeinek a figyelmét. Utóbb aztán sokat piszkálta ezt az új hullámot idegen vonásai miatt a BIÉP, de túl lett élve, mostanában pedig egyenesen reneszánsza van. Bebel albuma az új hullám új hulláma: a dalokon éppúgy osztozkodik a Baden Powell-, Chico Buarque-, Joao Donato-nagyságrendű klasszikusokkal, mint a mai elektronikus bizgentyűzés mestereivel: (a tavaly novemberben tragikusan elhunyt) Subával vagy a Ninja Tune-körös Amon Tobinnal. Finom, szellős hang; hallgatni arany lehetne, csak ne hiányozna úgy az az óceán - az éjszaka, az italok és vágyakozások illata. (Ziriguiboom/Crammed Discs/HMK, 2000) * * * *

Rachid Taha: Made In Medina. Kétféle Rachid Tahát ismerek. Az egyikre igen jó érzéssel gondolok Diwán című (tavalyelőtti) akusztikus albuma kapcsán: azon a különböző észak-afrikai stílusokat vonta közös kalap alá, fejet hajtva közben a mesterei előtt. A másik meg hamarjában kétszer is fellépett nálunk, és a rainak egy egészen más - Tahától ugyan nem idegen -, technós-rockos nyelvén boldogult, már amikor nem csapta agyon a gitáros a gépekbe táplált lantokat, fuvolákat. És azt gondolom, a Made In Medina e kétféle Taha között bizonytalankodik. Nem dönt hanyatt, de bosszúságot sem okoz: egyik-másik száma (Barra Barra, Medina) nagyot durranhat koncerten, ezúttal azonban éppen a hús-vér hangszerelést oltogatja ki a kevésbé igényes programozás. A világzenei rádiósok éves összesítésében 845 jelöltből a 47. helyen végzett - lám, azért valamivel jobb, mint az átlag. (Barclay/Universal, 2000) * * * * alá alá

Les Hurlements d´Léo: La Belle Affaire. Egy éve sincs, hogy az első Léo-lemezt meg kellett osztanom e sokat hallott hasábokon, aztán nemsokára a Szigetre kellett jönniük, most pedig már új anyag... - hát képzelhetik, hogy a kutya sem hallott erről a bordeaux-i társaságról, azt ezek után (még egyszer) nem szívesen írnám ide, de a többi lényegében nem változott: én maradtam lelkesedni, ők meg kiemelkedőnek a franciák sanzonos-folkos-punkos dolgai közül. Egyfelől. Másrészt meg, immár a La Belle Affaire-ből, egy olyan zenekar tűnik ki, amelyet már nem a (nyilván megkerülhetetlen) Mano Negra-Les Negresses Vertes iskola, hanem rohamosan meglelt saját stílusa jellemez; egy olyan zenekar, amely pontosan tudja, hol van a gitárnak-szaxofonnak-harmonikának-hegedűnek-bőgőnek a helye, s amelynek sodrásával igen vonzó magaslatok és mélységek között csapong a szív. (Madame Léo/Pias/HMK, 2000) * * * * *

Marton László Távolodó

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.