World Music: bármily

  • 2000. május 11.

Zene

kínos, jeleznem kell: ha az alábbi lemezek nem tűnnek kellőképp vonzónak, az csupán az én hibám.
kínos, jeleznem kell: ha az alábbi lemezek nem tűnnek kellőképp vonzónak, az csupán az én hibám.

Cheikha Rimitti: Nouar. Komolyan mondom, ebből a lemezből már-már kiolvasható a XX. századi rai-történelem. Cheikha Rimitti 1936-ban készítette első felvételét; akkoriban Orán mulatónegyedét spannolta rekedt és érzéki dalaival, s bár kíséretében a (fuvolaféle) gasba és a dob megőrizte a folkos vonásokat, ő fektette le a városi, plebejus rai alapjait. Az ő nyomán át szállta meg Európát a hatvanas-hetvenes évek rai-pop nemzedéke, ami persze korántsem járt azzal, hogy befusson maga is. Rimitti maradt rootsnak odahaza, nem forszírozta sem a szintetizátorokat, sem az érvényesülést. Ám miközben koncertjei továbbra is kötötték az ebet a tradícióhoz, újabb lemezei jócskán elrugaszkodtak. A Sidi Mansour stábjában (a chilis) Flea és Robert Fripp is feltűnt; ez a Nouar pedig, mondom, akár cseppben a tenger. Rafinált kütyük, programozott gitárok kavarnak a gasba-derbouka gyökere körül, ugyanakkor jelen van a rai-pop úttörője, a trombitás Bellamou Messaoud is. Mindössze Rimitti hangján nem érződik az idő, és ha kicsivel változatosabbra sikeredtek volna a dalai, azt gondolnám: a XXI. század is az övé. (Gafaiti/Sonodisc, 2000) HHHH és fél

H

Frank London´s Klezmer Brass Allstars: De Shikere Kapelye. Odesszából, Minszkből vagy a Kárpátokból származtak, ezenkívül mindig piásak voltak, és balkáni-jiddis-szláv-török-orientális turmixuk kimerítette a XIX. századi világzenét. Ennél nem kellett több Frank Londonnak, aki bár kevésbé illuminált, a Klezmatics és a Hasidic New Wave élén maga is fosztogatja határaitól a klezmerhagyományt. És mögé állt mondhatni szinte az egész revival: Matt Darriau és David Licht a Klezmaticsból, Stuart Brotman a Brave Old Worldből, David Harris és Mark Hamilton a Klezmer Conservatory Bandből - a többit tessék kiszemezgetni a bookletből. Annyi király, hogy jól hallhatóan maguk is megszeppentek e felhozataltól. Mégsem gondolnám, hogy főhajtásukat elengedhetné a füle mellett a rezes- vagy klezmerhódoló, hiszen e tradicionális slágerekkel képesek elhitetni, hogy a Di Shikere Kapelye Odessza és Minszk mellett megfordult New Yorkban is, anno 1999 telén, a fénykorában. És alighanem ez a mérce, a virtuozitás csak bravúr, esetleg alkohol. (Piranha/Zenesegély, 2000) HHHH és fél

H

Szőke Szabolcs: Sindbad´s Songs. E korong alól aligha tudok majd becsülettel kimászni - nem láttam az alapjául szolgáló színházi előadást. És úgy tűnik, azt gondolom: némelyik darabja megkívánná a képekkel, eseményekkel való társítást - azok ily módon kevesebbet jelentenek nekem. Szerencsére olyan dalokat is hallok, amelyek önmagukban is "teljes értékű", maradandó szerzemények - a Hószínű homlokán a fürt, a Szépen harapjanak erős fogaid vagy az Én nem kéjért, nem mámorért iszom például ilyen. Ám legszívesebben azt a benyomást osztom meg, miszerint Szőke Szabolcs Tin Tin nevű zenekara és Hólyagcirkusz nevű színházi társulata igen kedvezően gabalyodott egymásba. Gadulkájától persze aligha várhatjuk, hogy eredendő keserűségétől megszabaduljon, ám úgy tetszik, Palya Bea hangja és az Ezeregyéjszaka varázsa végre rávette Szőkét, hogy kikandikáljon cserzett bőréből. (Periferic Records, 2000) HHHH

H

16 Horsepower: Secret South. A kilencvenes évek közepén, amikor Sackcloth ´n´ Ashes című albumával felbukkant, az alternatív country címkét ragasztotta rá a sajtó. Én pedig elájultam szépen, nekem csordultig eredetinek tűnt, hiába lobogtatta szentírásait Hank Williamstól a Gun Clubon át Dosztojevszkijig, ki nem felejtve a Bibliát. Az isten sem értette, hogy ennyi sötét folkos-rockos muzsikában honnan a ragyogás, de amikor a Low Estate album megduplázta a tétet, nem feszegette tovább. Persze a piac másként reagált... És ez a malőr törést okozott a multinacionális A&M Recordsnál: a Secret South így Németországba, a Glitterhouse-hoz került. De csalódást csak azoknak okozhat, akik az első két album hangvételére számítanak megint. Ebben a tizenegy dalban ugyanis hátrahúzódott a blues és a country, a bendzsó és a bandoneón maga elé engedte a csellót és a billentyűket, mellesleg rocknak is szordínósabb - változatlanul csak a csoda: a ragyogás és a sötét maradt. (Glitterhouse Records, 2000) HHHHH alá

Marton László Távolodó

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.