World music: nem is

  • 2000. július 6.

Zene

Värttinä: Ilmatar.
A kilencvenes évek kezdetén már átesett egy metamorfózison a Värttinä: a rääkkyläi hagyományőrző csoport Helsinkiben Skandinávia kiemelkedő etnopop együttese lett. Azt a könnyedséget és azt a bájt, amely a ´94-es Aitara albummal tetőzött, aligha lehetett überelni, és ugye egy helyben topogni sem kedvel egy magára valamit is adó zenekar. Így eshetett meg, hogy az Ilmatart már messze kevésbé jellemzi az önfeledt ragyogás; mi több, a legkomorabb - már-már kísérletinek tűnő - Värttinä-lemez ez, egy magyar nyelvű archív siratóban csúcsosodva ki. Ez a fordulat nem biztos, hogy növelni fogja a táborát, de éppoly hiteles, mint amilyen meggyőző minőségű: a "kiemelkedő etnopopból" legfeljebb a pop a veszteség. (Wicklow/BMG, 2000) * * * * és fél

Alfredo De La Fé: Latitudes. Alfredo De La Fé tizenegy éves volt, amikor (1965-ben) elhagyta Kubát, és tizennyolc, amikor New Yorkban Eddie Palmieri zenekarához csatlakozott. A salsa, illetve a latin dzsessz és rock kisebb-nagyobb istenei - Celia Cruz, Carlos Santana, Chick Corea - népesítették be pályafutását a későbbiekben is, de fontosabb az ő kis forradalmát említeni: Alfredo tört utat az elektromos hegedűnek a salsában. Ami pedig a Latitudest illeti, megbízható és naprakész New York-i fúzió, melyen Eddie Palmieri tapintása éppúgy érződik, mint a kubai nosztalgia vagy a rapes pörgés nyoma; s melynek komoly erénye, hogy De La Fé nem lihegi túl: pontosan tudja, hol végződik a vonó. (RykoDisc/MCD, 2000) * * * * alá

Irén Lovász + Teagrass: Wide is The Danube. Irén Lovász az Lovász Irén, a Teagrass pedig egy brnói progresszív bluegrass zenekar. Abban, hogy pár dalra összejöjjenek, elvileg a Dunát illetné mérvadó szerep, de inkább (a német ötletgazda) Ulrich Rützelnek kell elvinnie a balhét. Értem én azt, hogy csörgedezünk Európán, hogy moldvai csángó, erdélyi roma, szatmári zsidó és morva dalok, csak hát nagyon kihallani, hogy ez a társaság nem belső késztetésből, csak e projekt kedvéért kerekedett így együtt útra. Egyetlen dal, a (már-már a capella) S őrözgeti vala erejéig magam is szívesen csatlakozom, de ez mintha kevésnek tűnne számukra és számomra is. (CCn´C Records/MCD, 2000) * * *

Budowitz: Wedding without a Bride. A Budowitz a Grazban élő amerikai és kiváló cimbalmos/harmonikás Joshua Horowitz klezmerzenekara, ezúttal jórészt magyarországi tagsággal. Míg az előző lemezen Pénzes Géza, most a Hegedös együttesből Gombai Tamás, D. Tóth Sándor és Kürtösi Zsolt feledkezik a XIX. századi menyegzői muzsikába. Az archaizáló stílust feltétlen aláhúzza az önálló lengyelországi kutatás és a most nyolcvannyolc éves Majer Bogdanski éneke, de bármily konzekvensen és vonzóan időutazik a Budowitz, engem már jobban izgat, hogy mit kezd a klezmer a XXI. századdal. (Buda Musique, 2000) * * * *

Nusrat Fateh Ali Khan and Party: Dust to Gold. Ha Pakisztán és qawwali, Nusrat Fateh Ali Khant csak Nusrat Fateh Ali Khan tudja felülmúlni; s lám, még három évvel a halála után is megteszi. Hagyatéka utolsó, pakisztáni felvételei hallhatók ezen az albumon: szakrális dicsőítések - marketing és crossover nélkül. Az ilyen perceket nem könnyű szavakba önteni, de nem is arra valók, inkább tanulságul. Nusrat hangja s mögötte a taps, a tabla és a harmónium nem kevesebb, mint a legtöbb, ami elérhető: eksztázis és transz, és megérintett Teremtő. Tessék a végére járni, van-e értelme a zenének e nélkül. (RealWorld/EMI, 2000) * * * * *

Marton László Távolodó

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.