A millenniumi múltba révedő rendezvények sorában üdítő kivétel az a szoborkiállítás, melynek a Művészettel az új évezredbe címet adták a szervezők. A századfordulós építési lázban, a gazdagodó polgárság aktív részvételével felépülő városrész szívében, a csónakázó tavon kiállított művek szándékuk szerint előre, egy új, de éppoly rohamosan fejlődő és polgárosuló korba tekintenek. Egy olyan korba, amikor a meggazdagodó rétegek nem észveszejtő árú fogyasztási cikkekbe ölik pénzüket, hanem a köz számára is élvezhető szellemi értékek létrejötte fölött bábáskodnak mint mecénások. Például köztéri szobrok szponzorálásával.
A haza haszna
A huszonhárom kortárs művész által létrehozott szobrok kilépnek az elit művészet templomából, a múzeumból, és művészeti látvánnyá formálják a Városligeti-tavat. A műélvezet ingyenes, megtekinthető akár a Műjégpálya melletti kutyasétáltatás közben, bámulható a Kós Károly sétány hídjáról, vagy hűsítő italokkal felfegyverkezve az Á kávézó teraszáról. Romantikus lelkületűek, jó kondícióban levők és persze azok is, akik csupán a gyönyörködés céljából szeretnének közelebb kerülni a művekhez, bérelhetnek csónakot, hozzá térképet, a térkép alapján kalauzoló fülhallgatós magnót, és indulhat a vízi tárlat bejárása. Aki akar, szavazatával elősegítheti az egyik mű továbbélését: a közönségdíjas alkotást a főváros megvásárolja, majd valamelyik terén állandó közszemlére teszi. A szoborkiállítás persze turisztikai látványosság is egyben, s miközben a megállás nélkül automata fényképezőgépet kattingató és videózó külföldi turisták hadait kerülgetjük, gondoljunk arra, hogy az itt elköltött pénzükből valamilyen módon - még ha igen áttételesen - mi, a köz is gazdagodunk.
Tükröződések
A kiállító szobrászok nagy része a középgenerációhoz tartozik, s ez a tény talán indokolhatja azt is, hogy a Westend City bevásárlóközpont kb. félórás műsort adó, rendkívül ötletes vízszobrához hasonló látványosságban nemigen lesz részünk, sőt akadnak olyan alkotók, akik a környezettel való interaktív viszony helyett önmaguk reprezentációját, vagyis korábbi műveiket gondolták volt elhelyezni. ´róluk szót se többet.
Az üveg megfagyott folyadék - ott raboskodik, mint élettelen zárvány Lugossy Mária gránittömbjében. ´ Rhea, a Föld és az Ég istenének nászából született gyermek, aki Krónos, az idő istenének érintésére vár, esetünkben hiába, hisz a vízpart fölé benyúló árnyas fák megvédik a felmelegedéstől. Buczkó György nem elbújtatja, hanem magasba emeli áttetsző üvegplasztikáját, a Vízprizmát, ezt a kissé megdőlő, belül üveglapokkal tagolt és vízzel feltöltött akváriumot: a benne fodrozódó víz megtöri és varázslatosan szétteríti a felülről érkező fényt. A szél apró hullámokat kavar, melyek ott tükröződnek, mint megannyi elillanó fénygyűrű Fajó János minimalista, mégis érzéki, két félkörívből álló acéllemezén is. A szél lebegteti Bodóczky István óriási sárkányát, melynek színes vásznai játékosan libegnek a lehetőségek metszéspontján, a leszállás előtti pillanatban. A hazai mobilszobrászat jeles képviselője, HarasztØ István egy terpeszben álló, hatalmas mozgó szobrot, egy a szél hatására a szárnyait billegtető Szélmadarat állított ki, amely A stabilitás víztükre felett percről percre változtatja nézetét.
Locs-pocs
Móder Rezső - akit a zavaros ideológiával felszerelt kultuszpolitika szégyenletes módon megalázott - ötdimenziós acélszerkezete a szoborkiállítás legkomplexebb darabja. Címében - Bartók, Kodály, Kassák és Munkácsy beszélgetnek Szent István királlyal az Acélgyárban - egyértelműen, bár igen egyénien utal az ezeréves államiságra, egyben meg is nevezi a felfüggesztett acélszobrok szereplőit, amelyek ezen túlmenően még zeneszobrok is: kocogtatja őket a szél, sőt a zenei programok keretében az Amadinda együttes is. Mindemellett még mint különleges szökőkút is üzemel. Keringető szivattyú permetezi Galántai György két, felfelé forduló, saját méretével megegyező talp-etalonját, ezt az örök érvényű darabot (a művész szerény interpretációja), amely ebbe a sajátos kontextusba helyezve leginkább egy vízihulla vidám lubickolását idézi. A szerelem is lehet halálos: a vágyakozó, majd szétpukkanó vízbuborékokból kialakuló szívet egy vastest szúrja át, egy hatalmas nyílvessző, melynek végén tűznyaláb lobog (SI-LA-GI). A művészt tovább inspirálták a vízben rejlő lehetőségek: a 220 darab színes betű, mint megannyi szétesett szótörmelék, rejtett értelmű tavirózsa lebeg és úszkál a víz felszínén.
Persze mi, emberek is bemerészkedünk néha a vízbe, mint ahogy Fehér László vasrajzai, a kép síkjából kilépő Fürdőzők is e hétköznapi örömnek hódolnak, megfontoltan és öregesen. Míg ők a vízben áztatják virtuális testüket, a víziállatok (úgymint vízicsiga vagy hattyú) inkább a felszín fölött tartózkodnak. Nem merészkedtek a vízbe a rózsaszín magyar vízidisznók se (Pinczehelyi Sándor), inkább egymás hátára állva mozdulatlanul várják a csodát, hogy az árvíz elől megmeneküljenek. A túlélési gyakorlat eme minősített esetét pedig Budapest épülésére és szépülésére, valamint a fővárosi disznótartás korlátozott voltára való tekintettel megvásárolta a Malacka Bt., korábban a Tilos az Á, majd az Á kávézó üzemeltetője. Így kell élen járni a polgári mecenatúrában.
- decker -
A kiállítás személyesen augusztus 20-ig tekinthető meg, virtuálisan a www.lakeart.hu website-on
Zenei programok a vízi színpadon este 9-től (a jegy ára 2000 Ft): július 6-án: Danubia Ifjúsági Szimfonikus Zenekar (esőnap: másnap); július 15-én: Képzőművész-zenekarok koncertje (esőnap: másnap); július 22-én: Viviente Fúvós Quintet (esőnap: másnap); július 29-én: Amadinda együttes (esőnap: másnap); augusztus 6-án: Wogram Jazz Quartet (Németország); augusztus 19-én: Lajkó Félix (esőnap: másnap); további információ: www.tilosaza.hu
