1988-ban, harmincéves korában a Valahol bús dal szól-lal vett részt az ifjú tehetségek kutatására hivatott Interpop fesztiválon, de akkor még nem sikerült áttörnie. Végül 1993-ban, az Only You magyar verziója révén futott be. Albumai közül ´94-ben Nr 1 volt a Jimmy´s Roussos, ´95-ben a Szeress, hogy szerethessenek, ´96-ban a Mit akarsz a boldogságtól?, ´97-ben és ´98-ban harmadik, illetve második helyig jutott slágereinek két Best of válogatása. A Mahasz 1998-as összesített, éves listáján 9. lett a Fogadj örökbe, a ´99-es összesítés szerint pedig 49. a Budapest Sportcsarnokban adott koncertjének felvétele. Legújabb CD-je, a Karácsony Jimmyvel megjelenése hetében aranylemez lett.
Jimmy a bulvársajtót éltető személyiségek közé tartozott. Szállodát neveztek el róla Miskolctapolcán. Címlapokat kapott, igyekeztek beszámolni mindenről, ami vele kapcsolatos. A gyerekkoráról: hetedik kerületi srác volt, a "dzsungelben" (Hölgyvilág) tanult meg talpon maradni, öten voltak testvérek, apja a Lángban melózott, anyja idegenvezetett. Imádott családjáról: feleségéről, két nagy és egy kisfiáról beszélni. Szerzői jogi kalamajkájáról: a miskolci Horváth Sándor tízmillió forintot nyerne tőle perben, amiért lemaradt a neve a 3 borítójáról, noha a szerzői jogdíjat megkapta. Közéleti aktivitásáról: ő is ellenzi, hogy gyárat építsenek a Pilisben, amit "Bella lován sokszor bebarangolt" (Blikk). Népszerűsége csúcsán, 1994-ben politikai ringbe szállt.
A választási küzdelemnek egy friss és két régebbi listavezető album birtokában vágott neki. Az arany-, platina- és gyémántlemezes énekes, Zámbó Imre szűkebb pátriája, Csepel 31. körzetében a Nemzeti Demokrata Szövetség egyéni képviselőjelöltjeként és a párt országos listájának 31. helyezettjeként állt sorompóba Pozsgay Imre mellett. Választási gyűlésén elmondta: tíz éve, lakodalmon ismerte meg a másik Imrét, mindketten "a zaklatott világ izzó pólusait akarják hűteni", asszonyaik egy vidékről valók, azóta jár össze a két család. Akkoriban Pozsgay csillaga járt magasban, és Jimmy volt gödörben, 1994-ben fordítva. Jimmy hitt benne, segíteni akart neki. És Csepelnek. Szórakoztató-ipari műszóval úgy fogalmazott, ha rendesen "promotálnák", öt éven belül a Margit-sziget kis pocsolya lenne Csepelhez képest, sőt a Rózsadomb is elbújhatna mellette. Van ő olyan kemény, hogy ezt elérje (arra gondolt, megvannak a külföldi kapcsolatai a rendes promócióhoz). Megtapsoltatta a termet, dalra fakadt: "Csak azt ne kérd, hogy máshogy éljek / Én már úgyse változom / Otthonom nincs földön, égen / És mégis magyar vagyok", majd leszögezte: be akar jutni a parlamentbe (ez végül nem sikerült).
Decemberben, a Hölgyvilágnak adott interjúban elmesélte, úgy ragadt rá a Jimmy név, hogy képtelen volt egy amerikai lány szájába rágni, szólítsa Iminek. Imi - Jimmy, így történt.
Sz. T.
A sztár
Magyarországon nincsenek sztárok a szó hollywoodi értelmében. Hiába küszködnek a bulvárlapok, hiába kaparnak a magazinok, a szánalmas társasági rovatok szánalmas szerkesztői. Kicsi, irigy nép vagyunk, amely nem képes lenyelni a különcséget, a gazdagságot, és amit leginkább nem: a tehetséget. Középszerűnek akarunk látszani, csak a középszerű dolgokat tűrjük meg magunk körül, aki pedig valamiféleképpen mégis közönségkedvencként kiemelkedik közülünk, annak jaj: vagy a hentessel virgonckodhat, hogy a legszebb bélszínt tegye félre, s azzal máris "lemegy a hétköznapokba", és oda a mítosz, vagy elhiszi a hollywoodi értelmezést: "sztár vagyok, sztárnak születtem", akkor azonban óhatatlanul torzul.
Zámbó Jimmy ez utóbbinak volt a tipikus példája, sőt maga az egyedüli példa. Erődítményben lakó, testőrökkel körülvett, aranyba és bőrökbe bújt, megközelíthetetlen figura, akit a fél ország bálványozott, a másik fele meg röhögte. Aki elhitte magáról, akivel elhitették, hogy több, sokkal több, mint egy tehetséges énekes, hogy ő maga a király, és ezt felvállalta. Ráadásul úgy, hogy nem állt mögötte senki, aki "megcsinálta volna". Zámbó Jimmy saját magát csinálta meg, a saját módszereivel.
Nem volt király, mint ahogy a valódi király, Elvis sem volt az. A "torkon" kívül párhuzam se akadt, legfeljebb most, hogy már mindkettőjüknek csak haláluk van. És innentől kezdve teljesen mindegy, hogy a Las Vegas-i Caesar Palace-t vagy a kazincbarcikai művházat emlegetjük, hogy Amerikát vagy Magyarországot, hollywoodi sztárokat, csepeli királyokat. Innentől kezdve nincsenek viccek.
L. T.
