Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Hát így

  • 2001. január 4.

Zene

Nyolcszáznegyvenöt nevezettből rangsorolták 2000 legjobb százötven világzenei lemezét az európai világzenei rádióműsorok szerkesztői. Egy ilyen listát - a sugárzás terjedelmi és populáris szokásai alapján - persze csak módjával érdemes komolyan venni, módjával azonban muszáj. Például feltétlenül alkalmas arra, hogy engem kiidegeljen: "miként lehet, hogy az élre került Geoffrey Oryema (Uganda) Spirit című albumát még nem hallottam?", ugyanakkor némi megerősítésre is lehet számítani: az őt követő Rimittit, Khaledet, Amadou és Mariamet, Youssou N´Dourt "nem hallgattam el". S mi fontosabb, egy ilyen összeállításból átjönnek a trendek. Kitűnik így, hogy Brazíliában mekkora a nyomulás. Onnan érkezett a százötvenből tizennégy lemez, és aki nem tudja, hogy ötszáz éve fedezték fel az országot, aligha értheti, hogy mire ez a felhajtás. Az általánosítással persze vigyázni kell: míg a felkapott Leninét, Chico Césart, Rita Ribeirót aligha lesz különösebb veszteség elfelejteni, Bebel Gilberto bossa novája (Tanto Tempo) több mint ígéretes felfedezés, Virginia Rodrigues pedig Nós címmel effektíve megmutatta, hogy a karnevál s a szamba mélyén hol lakik az isten.

World music

Nyolcszáznegyvenöt nevezettből rangsorolták 2000 legjobb százötven világzenei lemezét az európai világzenei rádióműsorok szerkesztői. Egy ilyen listát - a sugárzás terjedelmi és populáris szokásai alapján - persze csak módjával érdemes komolyan venni, módjával azonban muszáj. Például feltétlenül alkalmas arra, hogy engem kiidegeljen: "miként lehet, hogy az élre került Geoffrey Oryema (Uganda) Spirit című albumát még nem hallottam?", ugyanakkor némi megerősítésre is lehet számítani: az őt követő Rimittit, Khaledet, Amadou és Mariamet, Youssou N´Dourt "nem hallgattam el". S mi fontosabb, egy ilyen összeállításból átjönnek a trendek. Kitűnik így, hogy Brazíliában mekkora a nyomulás. Onnan érkezett a százötvenből tizennégy lemez, és aki nem tudja, hogy ötszáz éve fedezték fel az országot, aligha értheti, hogy mire ez a felhajtás. Az általánosítással persze vigyázni kell: míg a felkapott Leninét, Chico Césart, Rita Ribeirót aligha lesz különösebb veszteség elfelejteni, Bebel Gilberto bossa novája (Tanto Tempo) több mint ígéretes felfedezés, Virginia Rodrigues pedig Nós címmel effektíve megmutatta, hogy a karnevál s a szamba mélyén hol lakik az isten.

Lecsengeni tűnik viszont a tavaly, tavalyelőtt még tetőző kubai hullám. Újabb nevek nem tűntek fel, annál inkább felsorakoztak újra a Buena Vista "öreg szivarjai", ezúttal Omara Portuondo (Buena Vista Social Club Presents Omara Portuondo) és Rubén González (Canchullo) kíséretében. Május 27-én (Ibrahim Ferrerrel karöltve) láthatjuk majd őket a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, de addig is minimum Omarát érdemes megkaparintani. Az ugyancsak kubai Cubanismo a Mardi Gras Mambójával tornászta magát a huszonnyolcadik helyre, de a salsa-körből a Puerto Ricó-i Jimmy Boscht (Salsa Dura) és a Truco & Zaperokót (fusión caribena) éppúgy ajánlhatom.

Innen csak egy ugrás a rezesbandákról beszélni. Ezen a terepen két kiváló produkcióról muszáj megemlékezni: az egyik a (Bulgáriára kacsingató) kölni Schäl Sick Brass Bandé (Maza Meze), a másik pedig az év klezmeralbuma is egyben. Ehhez a Klezmatics-agy Frank London gyűjtött maga köré klezmercsillagokat (Frank London´s Klezmer Brass All Stars), hogy a Di Shikere Kapelye albummal megidézzen egy múlt századbéli odesszai zenekart. (A nálunk annyira-annyira kedvelt Boban Markovic Orkestarnak egyelőre még nincs Nyugaton visszhangja, bármily meggyőzően zárta is a Millenniummal az évet; ahhoz, nincs mese, ottani kiadó vagy terjesztő kellene.)

Az algériai rai-fronton Cheikha Rimitti Nouarja verte az enyhén túlpop Khaledet (Kenza) és az újra technózó Rachid Tahát (Made in Medina), de amúgy is, több mint az év rai-albuma; ebben, komolyan mondom, benne sűrűsödik a XX. század rai-történelme. A feketébb Afrikából a mali Rokia Traoré Wanita és a szenegáli Youssou N´Dour Joko című albuma emelkedett ki - Rokiáé, szerintem, sokkal magasabbra. Ezt az elbűvölő lányt ugyan csak módjával érintette meg a röghöz kötött zenei és társadalmi hagyomány, mégis úgy fest, mintha a Manding birodalom hétszáz éve ragyogna a dalaiban.

Mali hangját a "világ legjobb francia zenekara", a Lo ´Jo Bohéme de Cristal és annak producere, az angol Justin Adams Desert Road című albumán is lehetett hallani, s máris Európába értünk. Franciaországban nem okozott csalódást az ezerrel szenvedélyes Les Hurlements d´Léo (La Belle Affaire), az indonéziai-angol etnopophatárról egészen elképesztett Sabah Habas Mustapha (So La Li), míg a finn Värttinä Ilmatar albuma az archaikus-mitikus balladákba ásta magát.

Ha kimaradtak volna, a 2000-ben megjelent külföldi lemezek közül ezeket tanácsolnám egyelőre beszerezni. De természetesen a hazaiakról sem szeretnék senkit lebeszélni. A rádiósok százötvenébe csak egy részben magyar anyag fért be, Lovász Irén és a countryra kacsingató cseh-szlovák Teagrass (engem szerényebben megindító) Wide Is The Danube című korongja - német publikációban. Én két másikat emelnék ki, ugyan azokon sem kimondottan magyar zene hallható: míg a Chalaban Moroccan Nomad albumát a marokkói kapcsolat, a Besh o droM Macsó hímzését a "balkáni sógorság" jellemezte.

Marton László Távolodó

2000, Narancs, Top 14-15.

1. Lo ´Jo: Bohéme de Cristal (Emma)

2. Rokia Traoré: Wanita (Label Bleu)

3. Omara Portuondo: Buena Vista Club Presents Omara Portuondo (World Circuit)

4. Sabah Habas Mustapha: So La Li (Kartini)

5. Cheikha Rimitti: Nouar (Sono)

6. Frank London´s Klezmer Brass All Stars: Di Shikere Kapelye (Piranha)

7. Virginia Rodrigues: Nós (Hannibal)

8. Les Hurlements d´Léo: La Belle Affaire (Madame Léo)

9. Värttinä: Ilmatar (Wicklow)

10. Schäl Sick Brass Band: Maza Meze ((ACT)

11. Besh o droM: Macsó hímzés (Fonó Records)

12. Youssou N´Dour: Joko (Sony)

13. Khaled: Kenza (Barclay)

14. Justin Adams: Desert Road (Wayward)

15. Válogatás: The Story of Arabic Song (Hemisphere)

Előző cikk a rovatban Állni látszék, szalad: Időképek a Néprajzi Múzeumban
Következő cikk a rovatban Globális finom (Don Byron: A Fine Line)

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Kritika

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

Kritika

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

Kritika

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

Kritika

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

Kritika

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

Kritika

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Kritika

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

A szerk.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Színház

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.