Koncert

Zene plusz tánc

  • Sisso
  • 2013. április 21.

Zene

Korántsem volt szomorú a vasárnap annak, aki a Müpát választotta menedékül a zord időjárás és a nagycsaládi vendégjárás viszontagságai közt. A Budafoki Dohnányi Zenekar estjén maga a teljes zenekar nem volt jelen, de nem csak ezért volt rendhagyó esemény.

A műsor első felében Rossini Kis ünnepi miséjét adta elő a Budapesti Akadémiai Kórustársaság, a Nyíregyházi Cantemus Vegyes Kar és a világ legjobbjai között számon tartott Talamba Ütőegyüttes. Utóbbiak átiratához a hatalmas kórus szakrális atmoszférát teremtett, a Grünvald László, Szitha Miklós, V. Nagy Tamás és Zombor Levente alkotta ritmusszekció pedig a dzsessz és a rockzene határán egyensúlyozva ellentételezte az emelkedettséget. Mindez Rossini feltehetően szándékosan és árnyaltan tréfás című zeneművétől egyáltalán nem tűnt idegennek - és így tabudöntögetőnek sem. A szólisták visszafogott gesztusjátékai és Hollerung Gábor karmester lendületes pantomimműsora fokozta a közönség széles jókedvét.

A műsor második része merészebbnek tűnt. A vegyeskar és a Talamba négy zongoristával kiegészülve adta elő Sztravinszkij zongorás-ütőhangszeres remekművét, a Menyegzőt, amelyre a Forte Társulat mutatott be bonyolult ritmusú táncjátékot. Horváth Csaba koreográfiája a letisztultságra, ugyanakkor a kirakatba tett érzelmek finom iróniájára törekedett. A piros-fehér, rusztikus-sematikus jelmezben mezítláb táncolók között Horváth fizikai színész szakos tanítványait is felfedezhettük, és erőnlétüket tekintve nem lógtak ki a sorból. Az előadás második felére izgalmasabbá váltak a csoportképek, a kitartott és a szinkron mozdulatok nagyobb hangsúlyt kaptak, az úgynevezett szenvedély pedig áthatotta a termet és a karmestert, akinek amúgy is volt egy következetesen végigvitt szeretetrohama.

Egyházi zenére dzsesszrockos átirat, zaklatott klasszikus muzsikára kortárs tánc. Izgalmas, de nagy megrázkódtatásoktól mentes este volt.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, március 17.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.