Koncert

Zene plusz tánc

  • Sisso
  • 2013. április 21.

Zene

Korántsem volt szomorú a vasárnap annak, aki a Müpát választotta menedékül a zord időjárás és a nagycsaládi vendégjárás viszontagságai közt. A Budafoki Dohnányi Zenekar estjén maga a teljes zenekar nem volt jelen, de nem csak ezért volt rendhagyó esemény.

A műsor első felében Rossini Kis ünnepi miséjét adta elő a Budapesti Akadémiai Kórustársaság, a Nyíregyházi Cantemus Vegyes Kar és a világ legjobbjai között számon tartott Talamba Ütőegyüttes. Utóbbiak átiratához a hatalmas kórus szakrális atmoszférát teremtett, a Grünvald László, Szitha Miklós, V. Nagy Tamás és Zombor Levente alkotta ritmusszekció pedig a dzsessz és a rockzene határán egyensúlyozva ellentételezte az emelkedettséget. Mindez Rossini feltehetően szándékosan és árnyaltan tréfás című zeneművétől egyáltalán nem tűnt idegennek - és így tabudöntögetőnek sem. A szólisták visszafogott gesztusjátékai és Hollerung Gábor karmester lendületes pantomimműsora fokozta a közönség széles jókedvét.

A műsor második része merészebbnek tűnt. A vegyeskar és a Talamba négy zongoristával kiegészülve adta elő Sztravinszkij zongorás-ütőhangszeres remekművét, a Menyegzőt, amelyre a Forte Társulat mutatott be bonyolult ritmusú táncjátékot. Horváth Csaba koreográfiája a letisztultságra, ugyanakkor a kirakatba tett érzelmek finom iróniájára törekedett. A piros-fehér, rusztikus-sematikus jelmezben mezítláb táncolók között Horváth fizikai színész szakos tanítványait is felfedezhettük, és erőnlétüket tekintve nem lógtak ki a sorból. Az előadás második felére izgalmasabbá váltak a csoportképek, a kitartott és a szinkron mozdulatok nagyobb hangsúlyt kaptak, az úgynevezett szenvedély pedig áthatotta a termet és a karmestert, akinek amúgy is volt egy következetesen végigvitt szeretetrohama.

Egyházi zenére dzsesszrockos átirat, zaklatott klasszikus muzsikára kortárs tánc. Izgalmas, de nagy megrázkódtatásoktól mentes este volt.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, március 17.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.