mi a kotta?

Zene, vászon

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/38. hétre

„A magyar költészet és a mozi már a film bölcsőjénél eljegyezte egymást: költő volt a mozi magyar keresztapja. Eleinte ugyanis nehézkesen, körülményesen mozgófényképszínháznak nevezték a mozit. Heltai Jenő, a modern nagyváros életérzésének és ezernyi apró jelenségének poétája teremtette meg a szót, a nehezen mondható mozgófényképszínházat mozivá rövidítette; s ez a szava épp olyan népszerű lett, épp olyan gyorsan bevonult szókincsünkbe, mint: a rikkancs” – olvasható a Filmvilág egyik 1958-as számában. A szóban forgó kuplé szövegét jól ismerjük: „S mert a Berta, s mert a Berta nagy liba, / Hát elment a mozi-mozi-mozi-moziba.”

A mozgófénykép hajnalát idézi meg Fekete-Kovács Kornél, Gőz László, Fenyvesi Márton és Dés András koncertje, amelyen a századelő némafilmjeiből, valamint Korda Sándor Ábránd és valóságából is felvillannak részletek a vásznon. A Budapesti Klasszikus Film Maraton programja azt a gyakorlatot eleveníti fel, amikor még hús-vér muzsikusok kísérték a filmvászon eseményeit (BMC, szeptember 19., 19 óra).

Bartók-művekkel, a Mandarinnal és a Kékszakállú félig szcenírozott előadásával jön a Budapesti Fesztiválzenekar, Fischer Iván alkotótársa ezúttal a koreográfus Duda Éva. A kétszereplős operában Láng Dorottya lesz Judit, Cser Krisztián pedig – nem először – a feleségfaló herceg (Müpa, szeptember 19. és 20., 19.45, szeptember 21., 15.30). Vasárnap este az Orient Express útvonalán kalauzol végig Pasztircsák Polina és Jan Philip Schulze ének-zongorás dalestje. A ragyogó szoprán, akit Mirella Freni indított el a pályán, Berlioztól Fazil Sayig, Párizstól Isztambulig visz (BMC, szeptember 21., 19 óra).

Ez a vasárnap a Budafoki Dohnányi Zenekarról szól a Liszt Ferenc téren: egész nap koncerteket ad Hollerung Gábor gárdája, délután például a szimfonikus együttes tagjaiból alakult Budapest Saxophone Quartet zenél (Zeneakadémia, szeptember 21., 17.30). Este pedig Shakespeare-inspirálta művek szólalnak meg Mendelssohntól Bernsteinig (Zeneakadémia, szeptember 21., 20 óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.