Visszhang: lemez

Neil Young and the Chrome Hearts: Talkin to the Trees

Visszhang

A hamarosan 80 éves Neil Young volt az idei Glastonbury Festival egyik headlinere.

A jeles alkalomra új stúdiólemezt készített – a Wikipédia szerint a negyvenkilencediket. Young utoljára 2022-ben adott ki albumot (World Record), de a köztes időben sem pihent: archív felvételek, koncertanyagok kerültek ki a keze közül, könyvet írt és filmet készített feleségével, Darryl Hannah-val.

A Talkin to the Treesen új (vagy inkább régi/új) kísérőzenekara van: a Chrome Hearts tagsága (akik között Willie Nelson fia, Micah is felbukkan) nagyjából megegyezik a korábbi Promise of the Real zenészeivel. A Donald Trumppal örök háborúban álló legenda szerencsére nem csak politizál – az album első két dalában, a Family Life-ban és a Dark Mirage-ban egyaránt elhidegült lányát és a szinte soha nem látott unokáit szólítja meg.

A First Fire of Winter amolyan klasszikus Neil Young-féle folk, de egy picit a Knockin’ on Heaven’s Doorra is emlékeztet. A Silver Eagle a megbízható zenekari turnébuszról szól, a szájbarágós szövegű Lets Roll Again pedig arról, hogy Kína már lehagyta Amerika autóiparát. A Big Change tipikus protest song, a címadó dalban konkrétan Bob Dylant szólítja meg, a záró Thankful pedig még a mennyország ajtaját is megemlíti. A legbeszédesebb dalcím a Movin Ahead, már csak azért is, mert Young ezzel a lemezzel nem nagyon lép előre, de az életmű ismeretében egy kevésbé izgalmas albumát is szívesen meghallgatjuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.