Lemez

Négy kézzel szórják

Lost Horizons: In Quiet Moments

  • - minek -
  • 2021. március 17.

Zene

Sokan éreznek nosztalgiát a nyolcvanas évek 4AD kiadójának a goth/wave/posztpunk hangzástól a dreampop/ethereal wave/ambient tónusokig terjedő, a maga zavarba ejtő sokféleségében is jellegzetes zenei univerzuma iránt. A legendás műhely első fénykorában remek zenekarok emlékezetes lemezeinek sorát publikálta a Cocteau Twinstől a Dead Can Dance-ig, a Throwing Musestől a Bauhausig, mivel az 1980-as In the Flat Fields című bemutatkozó albumuk is itt jött ki.

Sok tekintetben ezt a tradíciót viszi tovább Simon Raymonde, aki 1983-tól az 1997-es feloszlásig volt a Cocteau Twins basszusgitáros beltagja, ráadásul közreműködött a 4AD-szupergroup, a This Mortal Coil első két albumán is. Raymonde már jó ideje saját, Bella Union nevű kiadóját igazgatja, és ennek keretében léteznek a saját bejáratú produkciói is. A szintén 4AD-veterán Richard Thomasszal, a Dif Juz nevű furajazz zenekar egykori dobosával alapított Lost Horizons a 2017-es tisztes sikert hozó Ojalá után új, monumentális zeneanyagával is szinte teljes, kaleidoszkópszerű gazdagságban mutatja meg, mi maradt a nyolcvanas évekből hozott hagyatékból, és hogyan töltődött fel mindez az újabb idők friss zenei inspirációival.

A lemez afféle hommage Raymonde nemrég elhunyt édesanyja tiszteletére, de közben nagylélegzetű, számos műfajt megidéző, mégis koherens hangulatú zenei tabló, rengeteg közreműködővel. Szinte minden számban másféle, de egyaránt izgalmas és kifejező énekhanggal bíró vokalista szólaltatja meg maga fabrikálta strófáit, de a két multiinstrumentalista beltag mellett akad számos zenész közreműködő is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.