Sok tekintetben ezt a tradíciót viszi tovább Simon Raymonde, aki 1983-tól az 1997-es feloszlásig volt a Cocteau Twins basszusgitáros beltagja, ráadásul közreműködött a 4AD-szupergroup, a This Mortal Coil első két albumán is. Raymonde már jó ideje saját, Bella Union nevű kiadóját igazgatja, és ennek keretében léteznek a saját bejáratú produkciói is. A szintén 4AD-veterán Richard Thomasszal, a Dif Juz nevű furajazz zenekar egykori dobosával alapított Lost Horizons a 2017-es tisztes sikert hozó Ojalá után új, monumentális zeneanyagával is szinte teljes, kaleidoszkópszerű gazdagságban mutatja meg, mi maradt a nyolcvanas évekből hozott hagyatékból, és hogyan töltődött fel mindez az újabb idők friss zenei inspirációival.
A lemez afféle hommage Raymonde nemrég elhunyt édesanyja tiszteletére, de közben nagylélegzetű, számos műfajt megidéző, mégis koherens hangulatú zenei tabló, rengeteg közreműködővel. Szinte minden számban másféle, de egyaránt izgalmas és kifejező énekhanggal bíró vokalista szólaltatja meg maga fabrikálta strófáit, de a két multiinstrumentalista beltag mellett akad számos zenész közreműködő is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
