Nehezített terepen működik az idén ötödik alkalommal megrendezett pécsi Zeneszüret Fesztivál: az ősz nem tipikus fesztiválidőpont, a komolyzenei fesztiválok közül pedig a leginkább versenytársnak tekinthető Kaposfestnek jóval nagyobb az anyagi bázisa. A Filharmónia Magyarország mégis meg tud rendezni – szinte teljes egészében a saját erejéből – egy többnyire telt házas fesztivált külföldi húzónevek és jelentős marketingköltségek nélkül.
Idén tovább nehezítette a maga dolgát Szamosi Szabolcs fesztiváligazgató, amikor Jean Sibelius svéd nemzetiségű finn és Karl August Nielsen dán zeneszerző születésének 150 éves jubileuma apropóján a skandináv zenét tolta a programsorozat középpontjába. Ezek a komponisták kevésbé ismertek nálunk, akinek pedig van fogalma a skandináv klasszikus zenéről, százszor is meggondolja, hogy ezt a gyakran mélyen depresszív zenét szeretné-e éppen hallgatni. Aki mégis így döntött, aligha csalódott – már csak azért sem, mert nemcsak zene, hanem a skandináv irodalom, film, sőt egy helyi vendéglő (a Jókai Bisztró) jóvoltából az északi gasztronómia is előkerült az Észak Délen címet viselő szüreten.
A Budapesti Fesztiválzenekar Sibelius 4. szimfóniáját hozta Pécsre, a Budapesti Vonósok Grieg, Sibelius, Wirén és Nielsen műveiből állították össze műsorukat. Első pillantásra könnyedebbnek ígérkezett Bjarke Mogensen dán harmonikaművész és a kárpátaljai származású Demeniv Mihály műsora, ám Mogensen három olyan melankolikus és modern hangzású Nielsen- darabbal nyitott, amelytől hátrahőkölt az elsősorban a Virtuózok (kétségtelenül virtuóz) ifjú sztárjára váró közönség. Aztán, különösen utolsó darabjával, az általa átdolgozott Adios Noninóval (Piazzollától) ő is bebizonyította, hogy tud szórakoztató és lefegyverző is lenni. A beígért harmonikapárbaj viszont elmaradt: nem volt közös zenélés, sem a zenészek, sem a darabok nem reflektáltak egymásra.
Pécs, október 18–25.
