Fesztivál

Zeneszüret

  • - hp -
  • 2015. november 29.

Zene

Nehezített terepen működik az idén ötödik alkalommal megrendezett pécsi Zeneszüret Fesztivál: az ősz nem tipikus fesztiválidőpont, a komolyzenei fesztiválok közül pedig a leginkább versenytársnak tekinthető Kaposfestnek jóval nagyobb az anyagi bázisa. A Filharmónia Magyarország mégis meg tud rendezni – szinte teljes egészében a saját erejéből – egy többnyire telt házas fesztivált külföldi húzónevek és jelentős marketingköltségek nélkül.

Idén tovább nehezítette a maga dolgát Szamosi Szabolcs fesztiváligazgató, amikor Jean Sibelius svéd nemzetiségű finn és Karl August ­Nielsen dán zeneszerző születésének 150 éves jubileuma apropóján a skandináv zenét tolta a programsorozat középpontjába. Ezek a komponisták kevésbé ismertek nálunk, akinek pedig van fogalma a skandináv klasszikus zenéről, százszor is meggondolja, hogy ezt a gyakran mélyen depresszív zenét szeretné-e éppen hallgatni. Aki mégis így döntött, aligha csalódott – már csak azért sem, mert nemcsak zene, hanem a skandináv irodalom, film, sőt egy helyi vendéglő (a Jókai Bisztró) jóvoltából az északi gasztronómia is előkerült az Észak Délen címet viselő szüreten.

A Budapesti Fesztiválzenekar Sibelius 4. szimfóniáját hozta Pécsre, a Budapesti Vonósok Grieg, Sibe­lius, Wirén és Nielsen műveiből állították össze műsorukat. Első pillantásra könnyedebbnek ígérkezett Bjarke Mogensen dán harmonikaművész és a kárpátaljai származású Demeniv Mihály műsora, ám Mogensen három olyan melankolikus és modern hangzású Nielsen- darabbal nyitott, amelytől hátrahőkölt az elsősorban a Virtuózok (kétségtelenül virtuóz) ifjú sztárjára váró közönség. Aztán, különösen utolsó darabjával, az általa átdolgozott Adios Noninóval (Piazzollától) ő is bebizonyította, hogy tud szórakoztató és lefegyverző is lenni. A be­ígért harmonikapárbaj viszont elmaradt: nem volt közös zenélés, sem a zenészek, sem a darabok nem reflektáltak egymásra.

Pécs, október 18–25.

Figyelmébe ajánljuk

A gépben feszít az erő

  • - minek -
A kanadai performer-zenész-költő, Marie Davidson jó másfél évtizede olyan szereplője az elektronikus tánczene kísérletező vonulatának, aki sosem habozott reflektálni saját közegére és a rideg, technológia-központú világra.

A bogiság és a bogizmus

  • Forgách András

bogi – így, kisbetűvel. Ez a kiállítás címe. Titokzatos cím. Kire vonatkozik? Arra, akit a képek ábrázolnak, vagy aki a képeket készítette?

Az igazi fájdalom

Reziliencia – az eredetileg a fizikában, a fémek ellenállására használt kifejezés a pszichológia egyik sűrűn használt fogalmává vált a 20. század második felében.

Ezt kellett nézni

Lehet szeretni vagy sem – mi is megtettük már mindkettőt ezeken az oldalakon –, de nem nagyon lehet elvitatni Kadarkai Endrétől, hogy elképesztő szorgalommal és kitartással építi műsorvezetői pályáját.

Sohaország

Az európai civilizáció magasrendűségéről alkotott képet végleg a lövészárkok sarába taposó I. világháború utolsó évében járunk, az olasz fronton. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének egy katonája megszökik a századától, dezertál.

Hol nem volt Amerika

A mese akkor jó, ha minél inkább az olvasóról szól, és persze mindig kell bele főgonosz, akibe az elaludni képtelen néző a lappangó félelmeit projektálhatja, hogy a hős kardját kivonva leszámolhasson vele.