A marylandi zenekar zászlóshajónak számít a kilencvenes évek óta feljött retrós, jobb híján stonernek nevezett rockzenében, noha éppenséggel nem nevezhető a stílus prototipikus zenekarának: az 1993-as debütlemez, a Transnational Speedway League helmetes, zajos rockjából indulva a Clutch végül erősen bluesalapú zenéhez érkezett meg, amelyet olyan megdöbbentő kreativitással képesek egyszerre régi vágású, mégis korszerű dalokká formálni, ahogy egyik kortársuknak sem nagyon sikerült. A kétezres évek elején három faltól falig hibátlan lemezt készítettek (Pure Rock Fury, Blast Tyrant, Robot Hive/Exodus), és a legutóbbi, négyéves szünet után 2013 tavaszán megjelent Earth Rockerrel is alapművet raktak le az asztalra.
A Psychic Warfare előtt tehát pont olyan magas volt a mérce, mint a klasszikus hármas utódai, a kevésbé átütő From Beale Street To Oblivion és Strange Cousins From The West előtt voltak korábban. Az első klipnótaként kihozott X-Ray Visions hallatán már a nyáron minden hívő megnyugodhatott, és a lemez egésze sem okoz csalódást. Tim Sult gitáros most is hihetetlen ötletgazdagsággal használja a blues klasszikus pentatonskáláját, és Neil Fallon is képes még elképesztő refrének elbömbölésére, amiben a másik nyerő ezen a lemezen a Behold The Colossus; a Sucker For The Witchben pedig úgy lövik el a műfaji klisévé degradálódott felezős belassulást, hogy az ember legszívesebben betiltaná az összes többi ilyesmivel próbálkozó zenekart. A Psychic Warfare összességében egy egész kicsit nehezebben emészthető, mint amilyen az elődje volt, de ettől még, vagy épp ezért, hasonlóan hibátlan.
Weathermaker Music, 2015