Lemez

Clutch: Psychic Warfare

  • Vincze Ádám
  • 2015. november 29.

Zene

A marylandi zenekar zászlóshajónak számít a kilencvenes évek óta feljött retrós, jobb híján stonernek nevezett rockzenében, noha éppenséggel nem nevezhető a stílus prototipikus zenekarának: az 1993-as debütlemez, a Transnational Speedway League helmetes, zajos rockjából indulva a Clutch végül erősen bluesalapú zenéhez érkezett meg, amelyet olyan megdöbbentő kreativitással képesek egyszerre régi vágású, mégis korszerű dalokká formálni, ahogy egyik kortársuknak sem nagyon sikerült. A kétezres évek elején három faltól falig hibátlan lemezt készítettek (Pure Rock Fury, Blast Tyrant, Robot Hive/Exodus), és a legutóbbi, négyéves szünet után 2013 tavaszán megjelent Earth Rockerrel is alapművet raktak le az asztalra.

A Psychic Warfare előtt tehát pont olyan magas volt a mérce, mint a klasszikus hármas utódai, a kevésbé átütő From Beale Street To Ob­livion és Strange Cousins From The West előtt voltak korábban. Az első klipnótaként kihozott X-Ray Visions hallatán már a nyáron minden hívő megnyugodhatott, és a lemez egésze sem okoz csalódást. Tim Sult gitáros most is hihetetlen ötletgazdagsággal használja a blues klasszikus pentatonskáláját, és Neil Fallon is képes még elképesztő refrének ­elbömbölésére, amiben a másik nyerő ezen a lemezen a Behold The Colossus; a Sucker For The Witchben pedig úgy lövik el a műfaji klisévé degradálódott felezős belassulást, hogy az ember legszívesebben betiltaná az összes többi ilyesmivel próbálkozó zenekart. A Psychic Warfare összességében egy egész kicsit nehezebben emészthető, mint amilyen az elődje volt, de ettől még, vagy épp ezért, hasonlóan hibátlan.

Weathermaker Music, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.