Magyar Narancs: Négy év telt el az előző lemezetek, a Csavargó óta, de arra is öt évet kellett várni. Nehezen jönnek az új ötletek?
Szűcs Levente: Nálunk lassan áll össze egy lemeznyi dal, de nem azért, mert nem dolgozunk eleget rajtuk, inkább nagyon kritikusak vagyunk mindennel, ami kikerül a kezünkből. Ezt az anyagot is évekig csiszoltuk, hiába volt meg a legtöbb szám már tavaly ilyenkor, akkor még teljesen máshogy néztek ki. Időre volt szükségünk, hogy letisztázzuk és tökéletesítsük őket. Tavasszal már ki lehetett volna adni, de akkor a korlátozások miatt nem volt értelme. A karantén egyébként jót tett a munkának, több hétvégét, sőt egész heteket töltöttünk együtt egy zalai kis faluban, itt csűrtük-csavartuk, demóztuk az új dalokat.
Fehér Gábor: Az elmúlt években mi is ráálltunk arra, hogy single formátumban jelentetjük meg a dalok egy részét, így azért nem volt teljes csend körülöttünk az előző album óta. Négy szám teljesen új, ezekhez csaptunk hozzá még egy remixet és egy koncertfelvételt.
MN: A zenekar alakuláskor mindannyian tizenévesek voltatok. Felnőttetek az eltelt 12 évben?
Fehér Gábor: Azt nem állítom, hogy teljesen, de biztosan komolyodtunk. Most már más prioritások is vannak, mint a folyamatos bulizás.
Szűcs Levente: A piát sem bírjuk annyira, mint régen, már nehezebb a másnap ahhoz képest, amikor csak felkeltünk és mentünk tovább.
MN: Évekig együtt laktatok. Ez megkönnyítette a közös munkát?
Fehér Gábor: Szerintem igen, mivel a turnékon ugyanonnan indultunk és ugyanoda érkeztünk, reggelente pedig azonnal megoszthattunk egymással bármilyen ötletet, ami éjjel eszünkbe jutott. Ettől függetlenül tavalyelőtt eljött a pillanat, hogy elengedjük egymás kezét. Én ennek nagy szorgalmazója voltam, szép volt nyolc éven át, de elég volt. Egyébként a felnövésünkkel is párhuzamba állítható, hogy szétköltöztünk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
