Interjú

„Már nehezebb a másnap”

Szűcs Levente, Fehér Gábor – Bohemian Betyars

Zene

Lépésről lépésre lettek az egyik legnépszerűbb hazai koncertzenekar, egyben kelendő exportcikk is: Nyugat-Európában, Ázsiában és Amerikában is turnéztak már. Új albumuk Gubancos címmel a napokban jelent meg, ennek apropóján beszélgettünk a csapat egyik frontemberével és basszusgitárosával.

Magyar Narancs: Négy év telt el az előző lemezetek, a Csavargó óta, de arra is öt évet kellett várni. Nehezen jönnek az új ötletek?

Szűcs Levente: Nálunk lassan áll össze egy lemeznyi dal, de nem azért, mert nem dolgozunk eleget rajtuk, inkább nagyon kritikusak vagyunk mindennel, ami kikerül a kezünkből. Ezt az anyagot is évekig csiszoltuk, hiába volt meg a legtöbb szám már tavaly ilyenkor, akkor még teljesen máshogy néztek ki. Időre volt szükségünk, hogy letisztázzuk és tökéletesítsük őket. Tavasszal már ki lehetett volna adni, de akkor a korlátozások miatt nem volt értelme. A karantén egyébként jót tett a munkának, több hétvégét, sőt egész heteket töltöttünk együtt egy zalai kis faluban, itt csűrtük-csavartuk, demóztuk az új dalokat.

Fehér Gábor: Az elmúlt években mi is ráálltunk arra, hogy single formátumban jelentetjük meg a dalok egy részét, így azért nem volt teljes csend körülöttünk az előző album óta. Négy szám teljesen új, ezekhez csaptunk hozzá még egy remixet és egy koncertfelvételt.

MN: A zenekar alakuláskor mind­annyian tizenévesek voltatok. Felnőttetek az eltelt 12 évben?

Fehér Gábor: Azt nem állítom, hogy teljesen, de biztosan komolyodtunk. Most már más prioritások is vannak, mint a folyamatos bulizás. 

Szűcs Levente: A piát sem bírjuk annyira, mint régen, már nehezebb a másnap ahhoz képest, amikor csak felkeltünk és mentünk tovább.

MN: Évekig együtt laktatok. Ez megkönnyítette a közös munkát?

Fehér Gábor: Szerintem igen, mivel a turnékon ugyanonnan indultunk és ugyanoda érkeztünk, reggelente pedig azonnal megoszthattunk egymással bármilyen ötletet, ami éjjel eszünkbe jutott. Ettől függetlenül tavalyelőtt eljött a pillanat, hogy elengedjük egymás kezét. Én ennek nagy szorgalmazója voltam, szép volt nyolc éven át, de elég volt. Egyébként a felnövésünkkel is párhuzamba állítható, hogy szétköltöztünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.