Interjú

„Már nehezebb a másnap”

Szűcs Levente, Fehér Gábor – Bohemian Betyars

Zene

Lépésről lépésre lettek az egyik legnépszerűbb hazai koncertzenekar, egyben kelendő exportcikk is: Nyugat-Európában, Ázsiában és Amerikában is turnéztak már. Új albumuk Gubancos címmel a napokban jelent meg, ennek apropóján beszélgettünk a csapat egyik frontemberével és basszusgitárosával.

Magyar Narancs: Négy év telt el az előző lemezetek, a Csavargó óta, de arra is öt évet kellett várni. Nehezen jönnek az új ötletek?

Szűcs Levente: Nálunk lassan áll össze egy lemeznyi dal, de nem azért, mert nem dolgozunk eleget rajtuk, inkább nagyon kritikusak vagyunk mindennel, ami kikerül a kezünkből. Ezt az anyagot is évekig csiszoltuk, hiába volt meg a legtöbb szám már tavaly ilyenkor, akkor még teljesen máshogy néztek ki. Időre volt szükségünk, hogy letisztázzuk és tökéletesítsük őket. Tavasszal már ki lehetett volna adni, de akkor a korlátozások miatt nem volt értelme. A karantén egyébként jót tett a munkának, több hétvégét, sőt egész heteket töltöttünk együtt egy zalai kis faluban, itt csűrtük-csavartuk, demóztuk az új dalokat.

Fehér Gábor: Az elmúlt években mi is ráálltunk arra, hogy single formátumban jelentetjük meg a dalok egy részét, így azért nem volt teljes csend körülöttünk az előző album óta. Négy szám teljesen új, ezekhez csaptunk hozzá még egy remixet és egy koncertfelvételt.

MN: A zenekar alakuláskor mind­annyian tizenévesek voltatok. Felnőttetek az eltelt 12 évben?

Fehér Gábor: Azt nem állítom, hogy teljesen, de biztosan komolyodtunk. Most már más prioritások is vannak, mint a folyamatos bulizás. 

Szűcs Levente: A piát sem bírjuk annyira, mint régen, már nehezebb a másnap ahhoz képest, amikor csak felkeltünk és mentünk tovább.

MN: Évekig együtt laktatok. Ez megkönnyítette a közös munkát?

Fehér Gábor: Szerintem igen, mivel a turnékon ugyanonnan indultunk és ugyanoda érkeztünk, reggelente pedig azonnal megoszthattunk egymással bármilyen ötletet, ami éjjel eszünkbe jutott. Ettől függetlenül tavalyelőtt eljött a pillanat, hogy elengedjük egymás kezét. Én ennek nagy szorgalmazója voltam, szép volt nyolc éven át, de elég volt. Egyébként a felnövésünkkel is párhuzamba állítható, hogy szétköltöztünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.