Interjú

„Már nehezebb a másnap”

Szűcs Levente, Fehér Gábor – Bohemian Betyars

Zene

Lépésről lépésre lettek az egyik legnépszerűbb hazai koncertzenekar, egyben kelendő exportcikk is: Nyugat-Európában, Ázsiában és Amerikában is turnéztak már. Új albumuk Gubancos címmel a napokban jelent meg, ennek apropóján beszélgettünk a csapat egyik frontemberével és basszusgitárosával.

Magyar Narancs: Négy év telt el az előző lemezetek, a Csavargó óta, de arra is öt évet kellett várni. Nehezen jönnek az új ötletek?

Szűcs Levente: Nálunk lassan áll össze egy lemeznyi dal, de nem azért, mert nem dolgozunk eleget rajtuk, inkább nagyon kritikusak vagyunk mindennel, ami kikerül a kezünkből. Ezt az anyagot is évekig csiszoltuk, hiába volt meg a legtöbb szám már tavaly ilyenkor, akkor még teljesen máshogy néztek ki. Időre volt szükségünk, hogy letisztázzuk és tökéletesítsük őket. Tavasszal már ki lehetett volna adni, de akkor a korlátozások miatt nem volt értelme. A karantén egyébként jót tett a munkának, több hétvégét, sőt egész heteket töltöttünk együtt egy zalai kis faluban, itt csűrtük-csavartuk, demóztuk az új dalokat.

Fehér Gábor: Az elmúlt években mi is ráálltunk arra, hogy single formátumban jelentetjük meg a dalok egy részét, így azért nem volt teljes csend körülöttünk az előző album óta. Négy szám teljesen új, ezekhez csaptunk hozzá még egy remixet és egy koncertfelvételt.

MN: A zenekar alakuláskor mind­annyian tizenévesek voltatok. Felnőttetek az eltelt 12 évben?

Fehér Gábor: Azt nem állítom, hogy teljesen, de biztosan komolyodtunk. Most már más prioritások is vannak, mint a folyamatos bulizás. 

Szűcs Levente: A piát sem bírjuk annyira, mint régen, már nehezebb a másnap ahhoz képest, amikor csak felkeltünk és mentünk tovább.

MN: Évekig együtt laktatok. Ez megkönnyítette a közös munkát?

Fehér Gábor: Szerintem igen, mivel a turnékon ugyanonnan indultunk és ugyanoda érkeztünk, reggelente pedig azonnal megoszthattunk egymással bármilyen ötletet, ami éjjel eszünkbe jutott. Ettől függetlenül tavalyelőtt eljött a pillanat, hogy elengedjük egymás kezét. Én ennek nagy szorgalmazója voltam, szép volt nyolc éven át, de elég volt. Egyébként a felnövésünkkel is párhuzamba állítható, hogy szétköltöztünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.