Ott fejeztük be múlt héten, hogy Lady Hester Stanhope, Lord Stanhope lánya, az egykori nagytiszteletű angol miniszterelnök unokahúga olyan utánozhatatlan méltósággal jelent meg Palmüra káprázatos romjainál, hogy azt a helyi beduin törzsek Zenóbia, a harcos királynő második eljöveteleként értelmezték. A tömeg ünnepelt, gyönyörű és titokzatos arab nők táncoltak és énekeltek, egy fiatal lány pedig pálmakoszorút helyezett a lady fejére, ami ebben a formában alighanem már bőven kimeríti a kulturális kisajátítás fogalmát, de akkoriban még nem dúlt a liberális pc-terror, így senki nem ütközött meg ezen a Nemere István tanár úr fordulatos regényeinek színvonalát idéző, nagy ívű jeleneten.
Lady Hester Stanhope lett tehát a sivatag új királynője, amiről egy levelezőpartnerének is beszámolt, méghozzá nagyon cuki felütéssel:
„Drága Wynn, viccen kívül, de tényleg, a sivatag királynőjévé koronáztak Palmüra diadalívei alatt!"
– lelkendezik. A levél végére már azért spirituálisabb irányba kalandoznak gondolatai, és arra jut, hogy hamarosan neki is annyi neve lesz, mint Apollónak: „A Nap, a Csillagok, a Gyöngy, az Oroszlán, a Fénysugár a Mennyből” – igen, ez így mind.
| ||
Temérdek pénzéből (az életjáradéka mellett nagy összegű angliai kölcsönökből) kibérelt egy régi kolostort a Libanoni-hegység lábánál, ahol fényes udvartartásával együtt hamar berendezkedett, és nagyjából ezzel egy időben kezdett teljesen belebolondulni a misztikus kelet varázsába. Palotájában
egymásnak adták a kilincset a varázslók, alkimisták, okkultisták, dervisek, csillagjósok, gyógyítók, egyéb szakállas pusztai remeték és eszelősök,
és maga a királynő szívesen vonult vissza időről időre különféle titkos, természetfeletti és érthetetlen praktikákat folytatni, illetve a csillagokat tanulmányozni, ami minden bizonnyal tovább erősítette azt a fehér boszorkányos/istennős imázsát, amire egész uralkodói karrierjét építette.
| ||
Ahogy az is, hogy a királynői istállóban hamarosan egy horpadt, ún. nyergeshátú csikó született, amit Leilának neveztek el. A jóslat szerint ugyanis az eljövendő Mahdi egy olyan paripán fog egy nap diadalmasan belovagolni Jeruzsálembe, ami nyereggel a hátán jött a világra, úgyhogy ettől a ponttól kezdve a napnál is világosabb volt, hogy Lady Hester Stanhope-nál senki nem alkalmasabb az iszlám világ vezetésére. Leila mellé a királynő beszerzett még egy kancát, a hófehér Lulut, és ezek a szent állatok igen nagy becsben álltak az udvarnál. Jellemző, hogy a világutazó német Pückler-Muskai hercegnek, amikor meglátogatta a Kelet legújabb uralkodónőjét, külön e csodás négylábúak elé kellet járulnia, hogy illően köszönthesse őket, amit Lulu és Leila egyébként udvariasan tudomásul is vettek.
Minden furcsasága és bogara ellenére Lady Hester, aki időközben átköltözött egy nagyobb és vadregényesebb palotába, Dar Dsunba, és lecserélte szeretőjét egy még fiatalabbra, igen rokonszenves és tehetséges uralkodónőnek bizonyult. Gyámolította a szegényeket, felkarolta az elesetteket, ruhát és ételt adott a koldusnak és befogadta az árvát, akár egy közel-keleti Árpád-házi Szent Erzsébet, míg a környékbeli nagyurakat, emíreket és hercegeket drága ajándékaival és elképesztő karizmájával nyűgözte le, így aztán boldogan hajlongott előtte mindenki, beleértve természetesen a csodájára járó rangos európai vendégeit, akiknek köszönhetően híre Nyugaton is legendássá nőtt.
De tudott kemény, sőt kegyetlen és állhatatos lenni, ha arra volt szükség. Amikor menekülteket bújtatott, és a török szultán rettegett helytartója, Mehemed Ali követek útján arra utasította, hogy adja ki őket, Lady Hester csak annyit üzent, hogy ha annyira kellenek neki, hát jöjjön el értük személyesen – mire a hadúr inkább visszavonulót fújt. Amikor pedig egy európai utazót meggyilkoltak a hegyekben, a bosszúra éhes királynő parancsára katonái ötven falut fosztottak ki és égettek fel, és háromszáz férfit mészároltak le, míg a feleségeiket eladták rabszolgának.
Anglia volt miniszterelnökének volt titkárnője végképp megkerülhetetlen tényező lett a Közel-Keleten.
(Folyt. köv. jövő héten)
