Az 1950-es évektől Amerikában, a 60-as évektől pedig már Nyugat-Európában is a gazdasági fellendülés jelentős tényezői voltak a tizenévesek: a divat-, a jármű- és a szórakoztatóipar új, fizetőképes fogyasztói rétege. Magyarországon a Teenager – amíg angolul írták, főleg ha a Party is mellette állt és a Szabad Európa Rádió zöld varázsszeme világított hozzá – a szocialista életformára leselkedő nyugati veszélyt testesítette meg. Miközben a rendszer őrei joggal láttak kockázatot a zenével lazító, lázító kapitalista ideológia beszivárgásában, a tinédzser – már akadémiailag örökbe fogadott írásmódjában – elsősorban mégsem politikai értelmezést és kezelést igénylő valami volt. És van. És lesz. Hanem egy inkább ön-, mint közveszélyes állapot. Túl kell élni, hogy aztán, nem elfelejtve a saját magunkkal történteket, 40, 50, 60 körül empátiával élhessük át és meg és túl saját gyerekeink kamaszkorát, velük együtt.
Nirvana: Smells Like Teen Spirit
A tinédzserlét tökéletes foglalata 1991-ből. A mából nézve pedig egyenesen félelmetes, hogy az első sorában ott a puska, amely három évvel később, 1994 végzetes áprilisában el fog sülni, dramaturgiailag törvényszerűen, menthetetlenül.
De ezen a koncertfelvételen, az 1992-es readingi fesztiválon nem érzékelni tragédia előszelét. Az erőgyűjtő lassulások és zabolátlan kirobbanások stílusteremtő váltakozása közepette Kurt Cobain kiegyensúlyozottnak és egészségesnek látszik. Nem kelt olyan benyomást, hogy mindaz maga alá temetné, amit lehunyt szemű átéléssel kiad magából („Abban vagyok rosszabb, amit legjobban tudok / E tehetségem áldás… / Ostobának érzem magam és fertőzőnek”). Inkább vállat rándít („ó, hát mindegy, sose bánd”), ahogy a zenekara kiugrását hozó album, a Nevermind címe is mondja. A szám vége persze, ahogy - közvetlenül a my libido után - mániákusan ismételgeti a visszautasítás fájdalmát kifejező szót (a denial) a maga nemében megrendítő, de a fesztivál közegében, a boldog tömeget fényárban fürdető reflektorok ezt is inkább diadalmas beteljesüléssé változtatják, semmint összeomlássá.
A Nirvana régi rajongói biztos betéve tudják, mi rejlik a szám címe mögött, ők lejjebb gördülhetnek, de másoknak érdekes lehet: Teen Spirit márkanévvel akkortájt dobtak piacra Amerikában egy dezodort tinilányoknak. Ezt használta a Bikini Kill nevű női zenekar egyik tagja, Tobi Vail is, akivel Kurt Cobain járt. A zenekar másik tagja, Kathleen Hanna pedig, aki a dezodor illatát érezte Kurt körül lengedezni, a fiú szobájának falára szprézte: Kurt smells like Teen Spirit. Kurt állítólag nem tudta, hogy ez egy kozmetikum, bóknak vette: azt hitte, a lázadó, fiatal szellemre utal, amely belőle árad. Akárhogy is, ebből lett a szám címe. Amely aztán – míg klipjét sűrűn sugározta a Music Tv – milliónyi dezodor eladását is segítette.
Tori Amos: Smells Like Teen Spirit
Itt a szám másik oldala, másik olvasata. Tori Amos nagyjából a Nirvanával egy időben, 1992-ben tűnt fel első albuma, a Little Earthquakes révén. A Smells Like Teen Spiritet elsők között, vagy tán épp elsőként dolgozta fel. Helyesebb lenne így: tette a magáévá, zongoránál ülve. Ennél érzékibb előadásmód nem létezik. Ahogy azt a hello, hellót kiejti a száján, libabőrös leszek.
Crucify című kislemezének B-oldalán jelent meg, egy-egy Stones- és Zeppelin-feldolgozás között, 1992-ben. Az itt látható koncertfelvétel szintén ugyanebben az évben készült Svájcban, a montreux-i dzsesszfesztiválon.
1994 áprilisában, Kurt Cobain halála után pár nappal a dublini színpadon is előadta. Most, kerek húsz évvel később, ezzel emlékezhetünk rá.
(Harmadik verzióért kattints Patti Smith 2007-es feldolgozásalbuma, a Twelve tizedik számára!)
Hole: Teenage Whore
„Amikor tinikurva voltam, / Anyám azt kérdezte: >Kicsim, miért? / Mindent megadtam neked, mi kell még? / Kicsim, miért vagy tinikurva?< / Azt mondtam: >Annyira magányos vagyok, bárcsak beledöglenék, / Amin miattad keresztülmentem, bárcsak beledöglenék. (…) Láttam rajtad az undort, jól áll neked, / Ahogy letagadod, min mentem keresztül miattad.< / Takarodj a házamból! Takarodj a házamból!”
Nem épp anyák napjához illő párbeszéd, de kár tagadni, létezik ilyen anya-lány kapcsolat is. Courtney Love e brutálisan súlyos közleménnyel indította zenekara, a Hole első albumát 1991-ben (Pretty On The Inside), bevallottan saját kamaszkori hányattatásaiból merítve. Sztriptíztáncosnőként is dolgozott, írják róla. Aztán jött a zene, az 1989-ben alapított Hole a Nirvanával párhuzamosan robbant be. A Nirvana a grunge meghatározó ereje volt, a Hole a kemény feminista punkcsajokat leíró Riot Grrrl mozgalom reprezentánsa. Hiába kötődött maga a mozgalom inkább a Bikini Killhez, az arc és a hang Courtney Love lett – főleg miután 1992-ben összeházasodtak Kurt Cobainnel. A heroint, a halált és Courtney Love celebségét most hagyjuk – maradjunk a Teenage Whore-nál, ennél a máig hatóan erős és bátor számnál.
Sonic Youth: Teenage Riot
A Teenage Whore producere Kim Gordon, a Sonic Youth basszusgitárosa. A Nirvana nagy kiadóhoz szerződésében pedig benne volt Thurston Moore, a Sonic Youth egyik gitárosának a keze, merthogy akkor már ők is a Universal-birodalomhoz tartozó Geffen Recordsnál dolgoztak. A Sonic Youth 1981 óta mindent megtanult a torzított gitárzajról, de megtapasztalta azt is, hogy egy fülbemászó sor alternatív slágert képes teremteni. Az alternatív sláger jobb helyeken tömegsikert és ismertséget jelent.
A fülsiketítés és a fülbemászás prototípusa a Teenage Riot. A Sonic Youth ötödik albumát (Daydream Nation, 1988) nyitó szám koncertverziójában megvan minden:
1. Kim Gordon rejtélyes bevezető szavai („Szellemi vágy / El fogunk bukni”).
2. Azután maga a dal (ami az album 2007-es kiadásán olvasható info szerint arról szólna, hogy a Dinosaur Jr. együttes vezetőjét, J Mascist jelölik a maguk alternatív álomelnökének – ez persze nem olvasható ki a szövegből, ott ködös-ironikusan csak ez áll: „Egy koncentrált és higgadt férfit keresünk / Aki képes térképet olvasni és átlát a szitán”).
3. Végül, 5.0-tól a védjegyüknek számító feedbackorgia hangfalakhoz nyomott gitárokkal, mintha absztrakt zajképet festenének megfontolt mozdulatokkal.
A legvége sajnos le van vágva, de így is jóval hosszabb, mint a négypercesre szabott eredeti videoklip , amely nélkülözi Kim Gordon bevezetőjét és a feedback-kijáratot, viszont felvillan benne Patti Smith (0.47), Mark E Smith (1.11), Iggy Pop (1.39), Henry Rollins (1.55), Sun Ra (2.13), Neil Young (2.28), Nick Cave (3.35), Blixa Bargeld (3.43). És Mascis is (csak én nem látom, hol).
(A szám címében szereplő Teenage Riot fogalmát – mi lenne a pontos magyar megfelelője? balhé? zavargás? őrjöngés?, valahogy egyik sem az igazi – a 80-as évekből a német Atari Teenage Riot exponálta a 90-es évekbe, lásd itt.)
Dion & The Belmonts: Teenager In Love
A 80-as, 90-es évek vad vidékéről hátráljunk nyugalmasabb tájakra, vissza az 50-es évek végéig. Amikor a tévétársaságok már üzemszerűen gyártott műsorokban szolgálták fel a tizenéveseknek kedvenceiket, természetesen csakis a szolid ízlés keretein belül. Egy ilyen show részlete ez is, 1959 egyik legnagyobb slágerével. Dion DiMucci és ujjaikkal ritmust pattogtató társai egy érzelmes tinédzserről dalolnak, aki minden éjjel azt kérdi a csillagoktól, hogy miért muszáj neki szerelmesnek lennie. Minden veszekedés után fél, hogy a szerelme elhagyja, de ha így történne, ő akkor is ugyanúgy szeretné tovább.
Az olasz származású New York-i énekes kétszeresen is hálát adhatott a sorsnak. Nemcsak, mert lemezre énekelhette Doc Pomus és Mort Shuman szerzeményét, amely a Billboard-lista 5. helyéig jutott, hanem hogy egyáltalán élt még 1959 márciusában. Mert februárban ő is tagja volt annak a turnécsapatnak, amelynek repülőgépe Iowa államban lezuhant, ő azonban – a szerencsétlenség áldozatául esett Buddy Hollyval és Richie Valensszel ellentétben – aznap nem akart repülni, inkább a földi utazást választotta. Így úszta meg.
Helen Shapiro: Teenager Sings The Blues
A Teenager In Love 1963-ban, Angliában folytatta életét. Helen Shapiro vette át: 17 éves volt, és akkora sztár, hogy az ő országos turnéjának előzenekaraként utazta körbe először Angliát a Beatles. Azután hamar szerepet cseréltek, a fiúk föl, Helen meg le – soha többet nem ért el akkora sikert szegény, mint tinédzserként.
Pedig nagyon jó hangja volt, 14 évesen érett előadóként lépett színre. A Teenager Sings The Bluest 1962-ben, 16 éves korában énekelte lemezre: a csalódott szerelmes dala, aki szombat este irigykedve nézi a randevúzó párokat, könnye a cipőjére csöppen, amint fiúját meglátja egy másik lánnyal, ő pedig magányosan kortyolgatja kóláját, csak a szívfájdalom marad neki – a blues, nagyzenekarra.
Undertones: Teenage Kicks
A tinédzserkor álmai a legerősebbek (Teenage dreams so hard to beat) – nagyjából ezt állítja az Undertones 1978-as számának kezdősora. Közel tíz éve már kőbe vésve is, a 2014. október 25-én elhunyt John Peel sírján. Egy interjúban említette, hogy ezt kérné oda. Kívánságát teljesítették.
John Peel a brit zenei rádiózás egyik, ha nem a legfontosabb figurája volt. Bő három évtizeden át lankadatlan lelkesedéssel, az eredetiség iránt mindig fogékonyan fedezte fel, dobta be a köztudatba, és saját ízlését, sőt akár elfogultságát is vállalva népszerűsítette azt, amit érdemesnek talált. Hosszú lista állhatna itt – egyszer talán vissza is térek Peel hatására és kedvenceire –, de most mindezt a Teenage Kicks képviseli.
Akkortájt Peel a punk, a new wave és a reggae felkarolásával mutatott utat a mainstream média számára. Szigorúan tartotta magát ahhoz, hogy mindent meghallgat, amit postán kap, az utolsó középiskolás banda demókazettáját is. Így került fülébe a Teenage Kicks. És úgy belezúgott az ismeretlen északír zenekar számába, hogy műsorában kétszer egymás után lejátszotta. Nem véletlenül, nem tévedésből, hanem szántszándékkal – ahogy minden normális rajongó teszi otthon. Ilyen addig nem volt, valószínűleg azóta sem. Az Undertones hamarosan szerződést kapott, és befutott. Tinédzserkori álmaik valóra váltak (s tán a dalszövegben megkívánt szomszéd csaj is összejött).
(A Teenage Kicks ihletője egy 1970-es MC5-szám lehetett, a Teenage Lust; egyébként 1992-ben a Jesus & Mary Chain is megcsinálta a saját Teenage Lustját.)
X-Ray Spex: Germfree Adolescents
Az Undertones és a Teenage Kicks a hétköznapiság megdicsőülése: punkos hangzás, nulla image, a téma az átlag kamaszfiú vágya. Az X-Ray Spex és a Germfree Adolescents az egyediség diadala: Poly Styrene nyers énekstílusa, színes megjelenése és a civilizációs ártalmak dalba emelése révén ragyogtak fel az első generációs londoni punkok között. Életművük mindössze pár kis- és egy nagylemez – 1977-78 örökbecsű darabjai.
Az alapbeállításban felpörgetett punküzemmóddal szemben az album címét (Csíramentes kamaszok) is adó szám mintha nyugtató hatása alatt készült volna: tempója a tartalomhoz illeszkedően szedált. Egy tisztaságmániás lányról szól, aki naponta tízszer mos fogat, s hozzáérni is csak sterilizált kesztyűben szabad: „Fóbiája a fertőzés / Ez kell neki a túléléshez / Ez a beépített védőeszköze / Félelem nélkül feladná és belehalna.”
A tévéfelvétel láthatóan playback, viszont Poly Styrene fogszabályozója valódi (erős figyelmet igényel, de ott van 0.30 és 40 között). A punkattitűd legérzékletesebb megnyilvánulása ez (ilyen vagyok, akinek nem tetszik, tehet egy szívességet), de áttételesen még számaik szövegvilágát is illusztrálja (a természetesség vállalása a mindent elárasztó műanyaggal, a fogyasztói kultúra túlhajtásaival szemben).
Poly Styrene 2011 április végén hunyt el mellrákban, 53 éves volt. Az X-Ray Spex lemezein örökre 20 éves maradt.
David Bowie: Teenage Wildlife
A punk és a new wave megjelenésekor hirtelen avíttnak tűnt szinte minden és mindenki, aki és ami addig jelen volt a popzenében. A vitathatatlan kivétel David Bowie, akit ihlető elődként tisztelt az új nemzedék. Ő pedig nagyszerű albumokkal tartott velük lépést. Ezek egyike az 1980-as Scary Monsters is, amely méltatlanul nincs olyan magas polcon, mint megérdemelné.
Akkoriban még két oldaluk volt a lemezeknek, a B-t nyitotta a Teenage Wildlife. A 33 éves Bowie érett férfiemberként különbözteti meg, sőt el is határolja magát az utána következő, őt követő generációtól, amennyiben az csak a „régi dolgokat csomagolja új köntösbe”. Ide fut ki a szenvedélyes átéléssel énekelt refrén: „Nem vagyok a tinédzser vadvilág része.” 2008-ban nyilatkozta: „A szöveg a rövid távú életszemléletről szól ironikusan, amikor nem tekintünk túl messze előre, és nem várunk kemény csapásokat. Akár egy rövid levél is lehetne egy fiatalabb testvérhez, vagy épp saját kamasz önmagamhoz.” Ennek fényében értelmezhető a dalbéli párbeszéd, amikor valaki, félelmében, mert üldözik, megszólítja („David, most mit csináljak?”), ő pedig elhárítja, nem tud tanácsot adni, s maga is megijed („Sokan jönnek és sarokba szorítanak… ezt nem tehetik velem”).
Egy kommentelő szerint – aki az egyik legjobb „felnőtté válós” számnak tartja ezt – a félelem itt a fiatalság félelme a féktelen szabadság és optimizmus elvesztésétől, az üldöző pedig a konszolidálódás folyamata, amely a legtöbbeket utoléri. A megállapodott középkorúak és öregek unalmas világa, amely mindig meg akarja törni a lázadó, ifjúi szellemet.
„A jövő idő merénylete / A tinédzserek vad élete” – így szüremlett át a Teenage Wildlife az Európa Kiadó programadó dalának szövegébe, hogy azután más, akár politikailag is értelmezhető irányba kanyarodjon el: „Megszülettél, védd meg magad / Temesd el a halottakat!”
Arctic Monkeys: Flourescent Adolescent
„Régen neccharisnyában hódítottál / Ma már csak hálóingben / Vad éjszakák helyett kedélyes esték / Majd jött a szokásos válság / Egy fekete lyukban minden rendben / De semmi sem oly szép, mint a múlt / A Bloody Maryben kevés a Tabasco / Emlékszel, a párod milyen csibész volt?”
E sorokkal indul a kissé fura szerepdal az Arctic Monkeys második albumán. Fura, mert fiatal zenekarok – 2007-ben még csak ötévesek voltak – ritkán foglalkoznak az öregedés problémájával. Itt pedig tisztán erről van szó, egy korosodó asszonyról, akinek az életéből éppúgy hiányzik már a kaland, mint a koktélból a csípős íz. A hajdani kamaszlány fluoreszkálása emlék csupán.
A tévéshow-ban viselt bohócruha és smink a szám videoklipjét idézi, ott is így fest a szereplők egy része.
Júliusban a soproni VOLT Fesztiválra hivatalos az Arctic Monkeys. A régi szép idők kedvéért akár előszedhetik a Fluorescent Adolescentet is.
Violeta Parra: Volver a los 17
„Visszatérni 17 éves korodba / miután megéltél egy évszázadot / olyan, mint jeleket dekódolni / kellő szaktudás nélkül. / Hirtelen ismét / törékeny lettem, akár egy másodperc / mély érzésekkel tele / mint a gyermek Isten előtt. / Ezt érzem most / e termékeny pillanatban” – így indítja érzelemgazdag dalát Violeta Parra, a chilei folklórból merítő, s politikailag elkötelezetten balra húzó Nueva Canción mozgalom kulcsfigurája. Közösségteremtő, etnomuzikológus szerző, gitáros, énekesnő.
E szerzeményével 1966-ban tekintett vissza 17 éves önmagára – mindenekelőtt persze a szerelem erejére és csodájára: „Megállítja a zarándokokat / kiszabadítja a rabokat, / csapdáival gyermekké változtatja az öregeket. / A gyengédség még a gonoszokat is / tiszta és őszinte emberré teszi.”
Élettapasztalat? Illúzió? Violeta Parra puritán dala képes elhitetni, hogy valóban így van. A mindenkori ifjúság felidézése után megírta még ennél is megindítóbb búcsúdalát (Gracias a la vida), s 1967-ben, 50 éves korában öngyilkos lett. Fejbe lőtte magát, mint 27 évvel később Kurt Cobain.
LEGKÖZELEBBI TÉMÁNK: A PÉNZ
