A szerk.

Az a pár szó, amit Orbán a Benjamin Netanjahuval közös keddi fellépésén (sajtótájékoztatónak azért ne nevezzük) mondott a magyar állam felelősségéről a holokausztban, ha nem is volt túl sok, tartalmát tekintve többé-kevésbé rendben van. „…Magyarország kormánya egy korábbi időszakban hibát, sőt bűnt követett el, amikor nem védte meg Magyarország zsidó származású polgárait.

Már csak egyet kell aludni, drága olvasóink, és részesei lehetünk a világ legcsodálatosabb (sport)eseményének, az ún. vizes vébének. Holnap felgördül a függöny, eldördül a startpisztoly, a játékvezető a sípjába fúj, este pedig a Duna fölött lebegő színpadon – a valamilyen puccos autóverseny okán épp a környéken csövező híresség – CeeLo Green belecsap a valamicskével több mint tízesztendős Crazy című slágerébe, s azzal kezdetét is veszi az ünnep, már ha nem a hét évvel ezelőtti Fuck yout énekli el, mintegy közkívánatra, de legyen ez meglepetés!

Trump (franciásan: Thömp, ukránul: Trrimp) elnök úr múlt heti európai fellépései végül is szép rendben, nagyobb kravál nélkül lezajlottak, az eredmények a legrosszabb esetben is vegyesek, és ez már önmagában sem olyan rossz.

Budakalász és Békásmegyer között a régi úton, a két helységnévjelző tábla között lehet úgy 100 méter a távolság, de legyen 160.

Képzeljük el, hogy egy európai parlamenti demokráciában pár hónappal az általános választások előtt a koalíciós kormány hivatalban lévő miniszterelnöke nyerésre áll.

Az új francia elnök, Macron Öcsi a cirka két hete tartott uniós csúcson egy külön elbeszélgetésen kicsit meghúzkodta a visegrádi négyek pajeszát.

Kedves testvéreink, idézzük fel most Balog Zoltán emlékét, még ha töredékesen, nagy kihagyásokkal, a szívünkbe költözött szomorúság miatt csapongva is.

Múlt pénteken a sokadik körben csak átverte az Országgyűlésen a Fidesz a plakáttörvényt (lex Simicskát, lex Csicskát), hivatalos nevén a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény módosítását. A módosítás lényege, hogy a parlamenti pártok a jövőben csak a hirdető listaárán – azaz mindenféle kedvezmény igénybevétele nélkül – helyezhetik ki köztéri plakátjaikat. Értelme meg annyi, hogy a Fidesz rövid úton leszedethesse Simicska Lajos plakátcégeinek felületeiről a Jobbik vélhetően tényleg jutányos áron közzétett óriásplakátjait (amelyek fő üzenete: Orbán lop).

Elmesélünk egy történetet, amiről nem kell gondolnunk semmit, amiből nem következik semmi, csak úgy van, s e pőre létében épp olyan, mint egy tűéles fénykép, illik tehát aszerint is bánni vele: bekeretezni, vékony üveglappal borítani, s kiakasztani minden magyar lakás falára, hogy reggel, amikor felkel a polgár, köszönjön neki egy nagyot.

Miután a Jobbik majd’ az egész országot beterítette hatásos óriásplakátjaival (a nép dolgozik, Orbánék lopnak, a Jobbik pedig a néppel együtt elzavarja Orbánékat), a Fidesz vezetői a homlokukra csaptak: nahát, átláthatatlan a párt- és kampányfinanszírozás! A Jobbik is Simicska Lajos hirdetőoszlopain és -tábláin gyalázkodik, amiért az oligarcha nyilván benyújtja a számlát. Egy korrupciós fertő, ami itt van, kérem!

A múlt heti brit választások meglepő végeredményét vizsgáljuk meg most a Brexit szempontjából. Hogy a szavazók számára ez volt-e a legfontosabb szempont, nem tudhatjuk – de a választást épp azért forszírozta Theresa May kormányfő, hogy erős parlamenti és népi felhatalmazással álljon ki az unióval szemben a minél sikeresebb Brexit érdekében. Már június 19-én, amikor az első hivatalos tárgyalási forduló esedékes lett volna Michel Barnier és David Davis, az uniós és a brit Brexit-főtárgyalók között.

Kedden a parlament fideszes többsége megszavazta a nekik nem tetsző civil szervezeteket megbélyegző törvényt. Hiába fogadtak meg néhányat a Velencei Bizottság ajánlásai közül – három helyett csak egy évre szól a billog, a félmillió forint alatti külföldi adományozó személyes adatait nem kell közzétenni, a törvény megszegése esetén az ügyészség a szervezet törlésén kívül más szankciókat is mérlegelhet –, a szöveg szellemisége és a kormányzati szándék érintetlen maradt.

A főzsidó ide akarja hozni a négereket (arabokat) a nyakunkra, hogy ő legyen itt a főnök, és úgy menjenek a dolgok, ahogy ő akarja.

Feljelentés érkezett a székesfehérvári rendőrségre, mely szerint az ellenség már a koronázó városba is betette a lábát, nézzék meg, tisztán látszik, ott van a lábnyoma: színes! S tényleg, a történelmi városrész egyik elhanyagolt utcájában (az esetet dokumentáló képeken jól látszik a kénfoltos, hulló vakolat), valaki, már azt is tudjuk, ki, színesre festette az ugyancsak módfelett lelakott térkő néhány elemét. Kékre, pirosra, sárgára, fehérre.