Arra nyilván nem sokan emlékeznek a Fideszben (sem), hogy 2017-ben nem fájna emiatt senki feje, ha 2007-ben Orbán Viktor mondvacsinált indokkal nem farol ki abból a már majdnem kész ötpárti megállapodásból, amely a Majtényi László-féle Eötvös Károly Közpolitikai Intézet javaslata alapján tisztességes módon rendezte volna a párt- és kampányfinanszírozást. De kihátrált (az utolsó pillanatban azzal jöttek, hogy egyáltalán nincs szükség politikai reklámokra), mert akkortájt éppen hogy a törvényi rendezetlenség miatti káosz volt az érdekük: például ellenőrizhetetlen és átláthatatlan módon használhatták Simicska Lajos hirdetőoszlopait és -tábláit.
De ez 10 éve volt: a Fidesz, mivel pillanatnyi érdeke ezt diktálja, ezúttal már szabályozna. Javaslatuknak kétségkívül van néhány előremutató pontja, ám a jogszabály egésze az ellenzék amúgy is szűk mozgásterét kurtítaná tovább – hiszen az orbánista médiakontroll miatt a NER ellenfelei a leghatékonyabban óriásplakátokon jeleníthetik meg az üzeneteiket. Nem is csoda, hogy a múlt héten az ellenzék eddig példátlan összezárása miatt elhasalt a parlamenti kétharmadot igénylő törvényjavaslat, amely szerint például kampányidőszakon kívül tilos lett volna a politikai célú plakátozás.
A kétharmados részek nélkül viszont maga a szabályozás lett értelmetlen, ezért Áder János köztársasági elnök visszadobta az Országgyűlésnek azzal, hogy fusson neki újra az egész tervezetnek – így Orbánék várhatóan e hét péntekén újból próbálkozhatnak.
Ezek után az MSZP azzal rukkolt elő, hogy bizonyos feltételekkel megszavazza a tervezetet. Nem volt észszerűtlen a javaslatuk: tiltották volna a közpénzzel kitömött kormánypárti álcivilek politikai kampányait, vagy a tömegközlekedési eszközök felhasználását politikai hirdetésekre – mindkettő a Fideszt érintené hátrányosan. A Jobbik már Fidesz–MSZP-összeborulást vizionált, ám a smúzolás beteljesedése előtt Botka László, a párt tényleges vezetője véget vetett az egyezkedésnek, és kizárással fenyegette meg azokat, akik bármiben közösködni mernek a Fidesszel. Kedden pedig az Együtt tálalta a maga ötletét: a fideszes tervezet vállalható pontjait (például: politikai plakátolás csakis nyilvános árjegyzék alapján) támogatná akkor, ha a vállalhatatlanokról (például: a kampányidőn kívüli plakátolás tilalma) a kormánypárt lemondana, illetve ha az átláthatóságot biztosító két újabb pont is bekerülne – és ha mindezt a teljes ellenzék is elfogadja. Ez azonban így már túl sok feltétel Orbánéknak, akik nem 2010, inkább 1997 óta tartózkodnak bármiféle kompromisszumtól.
Kérdés, hogy ezek után marad-e az ellenzéki egység az ügyben; mert ha igen, akkor Orbán, ha nem is megrendítő, de látható és mindenképpen kínos vereséget szenved – lényegében a gyűlölt Simicska ellenében.
Ezek mennek mostanság. De mielőtt bárki azt hinné, hogy ez a politika, jeleznénk, hogy nagyjából tönkrement a magyar egészségügy, évtizedes károkat okozott az elmúlt hét év a magyar köz- és felsőoktatásban, a szegények megállíthatatlanul szegényednek tovább, újabb százezrek készülnek végleg elhagyni Magyarországot. Egyszer talán ezekről is lesz szó.
