A szerk.

A haza most kétségtelenül nehéz pillanatokat él át: akiket tip-top megválasztottak arra, hogy ilyen meg olyan feltételekkel itt meg ott képviseljék őt, a nevében beszéljenek, állást foglaljanak és a többi, leköpték kicsinyt, és még azt se állíthatjuk biztosan, hogy a haza ebben az egész kínos ügyben teljesen ártatlan lenne.

Az M. Roland-féle visszacsorgatós történetnek, amit a 168 Óra munkatársa, Rajnai Attila plankolt fel ügyesen, tulajdonképpen nincs olyan eleme, amitől ne kapkodna levegőért a legkifinomultabb műkedvelő is.

Van egy furcsa alakulata a magyar parlamentnek, egy csoport képviselő, akik valamiért pártnak nevezik magukat, de legalább 20 éve nem szavazott rájuk gyakorlatilag a kutya sem; amikor utoljára megmérettették magukat (annak is 18 éve), az egy százalékot sem érték el, de még a felet se.

Úgy kezdődött, hogy Matolcsy György jegybankelnök „annyira irtózott az átlagemberek közelségétől”, hogy rendőri védelmet kért.

Ez az olimpia mindennek az alja, gondolja a hírolvasó, aki olyan szalagcímeket kap az arcába, hogy a hosszútávúszásra kinézett öböl vize fertőző; a szállások az utolsó pillanatban készültek el, és olyanok is lettek; látványosan alkalmatlan, releváns tapasztalattal nem rendelkező céget bíztak meg a biztonsági ellenőrzéssel, fel is kellett nekik mondani két héttel a kezdés előtt, miközben a brazil kormány sokáig látványosan nem vette komolyan a terrorfenyegetettséget.

Élni mindig, minden körülmények között lehet valahogy Magyarországon, elmúlt száz esztendőnk, gyakorlatilag a 20. század kiválóan bizonyítja ezt. Szinte minden időben kötésig ért a sár, s mindig a rossz oldalon álltunk, de 1990-ben úgy tűnt, mindez megváltozhat, most majd nem szúrjuk el – ha akarjuk, sem tudjuk.

Nagyot ment idén Tusványos, az kétségtelen. Kezdődött Rogán Cecília szakértői fellépésével, amit aztán a miniszterelnöki magánszám homályosított el, de Orbán Viktor sem örülhetett sokáig a heves trumpolással kivívott közfigyelemnek, mert jött a Quimby és vitt mindent. Mindezek árnyékában viszonylag szerényen húzódott meg a Lehet Más a Politika párt arculatváltásának valamiért éppen ugyancsak a tusnádfürdői táborozásra időzített társelnök asszonyi bejelentése.

„…a kinyílt lehetőségek közül mégiscsak ő volna a jobb Magyarország és Európa számára” – mondta ezt Donald Trump lehetséges elnökségéről a hétvégén Orbán Viktor Erdélyben.

Az Európai Unió és Törökország között a menekültválság ügyében márciusban félig-meddig tető alá hozott megállapodás lényege a következő. Törökország lezárja nyugati tengeri határait, azaz elvágja az elsősorban Szíriából, aztán Afganisztánból és Ázsia még távolabbi vidékeiről Európába tartó vándorok útját az Európai Unió országai felé. A török kormány legalább hallgatólagos kötelezettséget vállal arra is, hogy a területén tartózkodó menekülteknek valamiféle megélhetést biztosít; nem hagyja éhen halni őket.

Az alábbi írást az olimpia kezdetekor püfölte a gépbe a szerk., de érvénye az olimpia zárásakor is változatlan. Íme.

Kopaszok masíroznak a Városligetben, utasítgatják vagy éppenséggel lefújják paprika­sprajel a rendőröket, időnként lökdösik vagy megverik a Ligetvédőket; uralják a helyzetet.

„Elnök Úr! Mélységes aggodalommal és felháborodással értesültem arról, hogy Ön Szőcs Géza kulturális államtitkárral és a szélsőjobboldali Jobbik elnökével, Vona Gáborral együtt részt vett azon a szertartáson, amelyet Nyirő József, a nyilasparlament egykori tagja tiszteletére rendeztek Romániában. Gyalázatosnak tartom, hogy a Magyar Országgyűlés elnöke olyan eseményen jelenik meg, amelyen a Horthy- és a Szálasi-korszak fasiszta ideológusa előtt tisztelegnek” – így kezdődött az a Kövér Lászlóhoz írott levél, ami végül oda vezetett, hogy megint lesül a bőr a képünkről.

A legutóbbi hír talán az, hogy valamelyik fideszes országgyűlési képviselő kettesével vitte szobára a művésznőket a most épp maffiavádak terhe alatt rabláncon sínylődő Vizoviczki László egyik kupoldájában. Nem nagy ügy, ugye?

Hány kabinet lesz vagy nem?