A szerk.

A bevált módszer

A szerk.

Dolgozik ő, mint az igavonó barom, csak úgy szaggatja az istrángot. Lázár János legutóbbi fellépésén, a Közlekedésinfó nevű sajtóeseményen nem győzte hangsúlyozni, hogy idén nyáron nem vett ki szabadságot, de emellett mintha azt is kinyilvánította volna, hogy különös örömét leli abban, ha bizonyos elvtársait cinkelheti.

E nemes tulajdonságát felismerve, talán érthetővé válik az is, hogy a veterán pártkatona miért szárnyal jelenlegi pozíciójában, építési- és közlekedési miniszterként. Vélhetően már az is megdobogtatta a szívét, hogy 2022-es belépője idején csettintésre leállíttathatott egy rakás állami beruházást, később pedig szó szerint eltakaríthatta a minisztériumból a vasútfelelős Vitézy Dávidot, és vele együtt nagyjából mindent és mindenkit a járműbeszerzési tervektől kezdve az éjjeliőrig.

A miniszter munkakedvét jelzi az is, hogy a MÁV ugyan az összeomlás szélén áll, Lázárnak azonban egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy ezért őt – illetékes miniszterként – bármi felelősség terhelné. Ehelyett kirúgott egy csomó embert, aztán újabbakat és még újabbakat. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy a lázári életmű tekintetében olyan drámai fordulat is bekövetkezett, amelyre az elmúlt 14 év tapasztalatai alapján senki sem számított. Ennek a lényege az, hogy a miniszter, aki valaha azzal jött, hogy „akinek nincs semmije, az annyit is ér”, 2023-ban már az olcsóbb közlekedésre vágyók bizalmát kereste (és találta meg) az ország- és vármegyebérletek bevezetésével. Fejlődésregénynek is beillik, hogy a közlekedési szabályokra egykor vigyorogva fittyet hányó Lézer Jani immár a magyar tömegközlekedés Pál apostolát próbálja eljátszani. Mindezen serénykedésében az pedig egyáltalán nem zavarja, hogy a szerep megformálásához hiányoznak bizonyos adottságok nála is meg a reá bízott területeken is. Lehetséges, hogy a kedves utas azt még nem látja – vagy nem akarja látni –, hogy a majdnem ingyenbérletek számláját (vagyis a MÁV veszteségét) vele fizettetik meg, azt viszont egyből leveszi, hogy a bérleteknek köszönhető utasszám-növekedést egyelőre sehogy sem tudják kezelni. Ugyanis a vasútnál minden a régi: az elaggott járműpark, a használhatatlan pályák, a lepusztult állomások.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.