A bevált módszer

Dolgozik ő, mint az igavonó barom, csak úgy szaggatja az istrángot. Lázár János legutóbbi fellépésén, a Közlekedésinfó nevű sajtóeseményen nem győzte hangsúlyozni, hogy idén nyáron nem vett ki szabadságot, de emellett mintha azt is kinyilvánította volna, hogy különös örömét leli abban, ha bizonyos elvtársait cinkelheti.

E nemes tulajdonságát felismerve, talán érthetővé válik az is, hogy a veterán pártkatona miért szárnyal jelenlegi pozíciójában, építési- és közlekedési miniszterként. Vélhetően már az is megdobogtatta a szívét, hogy 2022-es belépője idején csettintésre leállíttathatott egy rakás állami beruházást, később pedig szó szerint eltakaríthatta a minisztériumból a vasútfelelős Vitézy Dávidot, és vele együtt nagyjából mindent és mindenkit a járműbeszerzési tervektől kezdve az éjjeliőrig.

A miniszter munkakedvét jelzi az is, hogy a MÁV ugyan az összeomlás szélén áll, Lázárnak azonban egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy ezért őt – illetékes miniszterként – bármi felelősség terhelné. Ehelyett kirúgott egy csomó embert, aztán újabbakat és még újabbakat. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy a lázári életmű tekintetében olyan drámai fordulat is bekövetkezett, amelyre az elmúlt 14 év tapasztalatai alapján senki sem számított. Ennek a lényege az, hogy a miniszter, aki valaha azzal jött, hogy „akinek nincs semmije, az annyit is ér”, 2023-ban már az olcsóbb közlekedésre vágyók bizalmát kereste (és találta meg) az ország- és vármegyebérletek bevezetésével. Fejlődésregénynek is beillik, hogy a közlekedési szabályokra egykor vigyorogva fittyet hányó Lézer Jani immár a magyar tömegközlekedés Pál apostolát próbálja eljátszani. Mindezen serénykedésében az pedig egyáltalán nem zavarja, hogy a szerep megformálásához hiányoznak bizonyos adottságok nála is meg a reá bízott területeken is. Lehetséges, hogy a kedves utas azt még nem látja – vagy nem akarja látni –, hogy a majdnem ingyenbérletek számláját (vagyis a MÁV veszteségét) vele fizettetik meg, azt viszont egyből leveszi, hogy a bérleteknek köszönhető utasszám-növekedést egyelőre sehogy sem tudják kezelni. Ugyanis a vasútnál minden a régi: az elaggott járműpark, a használhatatlan pályák, a lepusztult állomások.