A szerk.

A bevált módszer

A szerk.

Dolgozik ő, mint az igavonó barom, csak úgy szaggatja az istrángot. Lázár János legutóbbi fellépésén, a Közlekedésinfó nevű sajtóeseményen nem győzte hangsúlyozni, hogy idén nyáron nem vett ki szabadságot, de emellett mintha azt is kinyilvánította volna, hogy különös örömét leli abban, ha bizonyos elvtársait cinkelheti.

E nemes tulajdonságát felismerve, talán érthetővé válik az is, hogy a veterán pártkatona miért szárnyal jelenlegi pozíciójában, építési- és közlekedési miniszterként. Vélhetően már az is megdobogtatta a szívét, hogy 2022-es belépője idején csettintésre leállíttathatott egy rakás állami beruházást, később pedig szó szerint eltakaríthatta a minisztériumból a vasútfelelős Vitézy Dávidot, és vele együtt nagyjából mindent és mindenkit a járműbeszerzési tervektől kezdve az éjjeliőrig.

A miniszter munkakedvét jelzi az is, hogy a MÁV ugyan az összeomlás szélén áll, Lázárnak azonban egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy ezért őt – illetékes miniszterként – bármi felelősség terhelné. Ehelyett kirúgott egy csomó embert, aztán újabbakat és még újabbakat. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy a lázári életmű tekintetében olyan drámai fordulat is bekövetkezett, amelyre az elmúlt 14 év tapasztalatai alapján senki sem számított. Ennek a lényege az, hogy a miniszter, aki valaha azzal jött, hogy „akinek nincs semmije, az annyit is ér”, 2023-ban már az olcsóbb közlekedésre vágyók bizalmát kereste (és találta meg) az ország- és vármegyebérletek bevezetésével. Fejlődésregénynek is beillik, hogy a közlekedési szabályokra egykor vigyorogva fittyet hányó Lézer Jani immár a magyar tömegközlekedés Pál apostolát próbálja eljátszani. Mindezen serénykedésében az pedig egyáltalán nem zavarja, hogy a szerep megformálásához hiányoznak bizonyos adottságok nála is meg a reá bízott területeken is. Lehetséges, hogy a kedves utas azt még nem látja – vagy nem akarja látni –, hogy a majdnem ingyenbérletek számláját (vagyis a MÁV veszteségét) vele fizettetik meg, azt viszont egyből leveszi, hogy a bérleteknek köszönhető utasszám-növekedést egyelőre sehogy sem tudják kezelni. Ugyanis a vasútnál minden a régi: az elaggott járműpark, a használhatatlan pályák, a lepusztult állomások.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.