A szerk.

A bevált módszer

A szerk.

Dolgozik ő, mint az igavonó barom, csak úgy szaggatja az istrángot. Lázár János legutóbbi fellépésén, a Közlekedésinfó nevű sajtóeseményen nem győzte hangsúlyozni, hogy idén nyáron nem vett ki szabadságot, de emellett mintha azt is kinyilvánította volna, hogy különös örömét leli abban, ha bizonyos elvtársait cinkelheti.

E nemes tulajdonságát felismerve, talán érthetővé válik az is, hogy a veterán pártkatona miért szárnyal jelenlegi pozíciójában, építési- és közlekedési miniszterként. Vélhetően már az is megdobogtatta a szívét, hogy 2022-es belépője idején csettintésre leállíttathatott egy rakás állami beruházást, később pedig szó szerint eltakaríthatta a minisztériumból a vasútfelelős Vitézy Dávidot, és vele együtt nagyjából mindent és mindenkit a járműbeszerzési tervektől kezdve az éjjeliőrig.

A miniszter munkakedvét jelzi az is, hogy a MÁV ugyan az összeomlás szélén áll, Lázárnak azonban egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy ezért őt – illetékes miniszterként – bármi felelősség terhelné. Ehelyett kirúgott egy csomó embert, aztán újabbakat és még újabbakat. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy a lázári életmű tekintetében olyan drámai fordulat is bekövetkezett, amelyre az elmúlt 14 év tapasztalatai alapján senki sem számított. Ennek a lényege az, hogy a miniszter, aki valaha azzal jött, hogy „akinek nincs semmije, az annyit is ér”, 2023-ban már az olcsóbb közlekedésre vágyók bizalmát kereste (és találta meg) az ország- és vármegyebérletek bevezetésével. Fejlődésregénynek is beillik, hogy a közlekedési szabályokra egykor vigyorogva fittyet hányó Lézer Jani immár a magyar tömegközlekedés Pál apostolát próbálja eljátszani. Mindezen serénykedésében az pedig egyáltalán nem zavarja, hogy a szerep megformálásához hiányoznak bizonyos adottságok nála is meg a reá bízott területeken is. Lehetséges, hogy a kedves utas azt még nem látja – vagy nem akarja látni –, hogy a majdnem ingyenbérletek számláját (vagyis a MÁV veszteségét) vele fizettetik meg, azt viszont egyből leveszi, hogy a bérleteknek köszönhető utasszám-növekedést egyelőre sehogy sem tudják kezelni. Ugyanis a vasútnál minden a régi: az elaggott járműpark, a használhatatlan pályák, a lepusztult állomások.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.