A szerk.

Nyomozás egy bűnténysorozat ügyében

A szerk.

Az elmúlt másfél hét során Magyar Péter a kórházakat járta, volt a Jánosban, a Péterfyben, a Szent Imre kórházban, a Heim Pál gyermekkórházban, Vácott – és nem tapasztalt semmi szokatlant. Semmi olyasmit, amiről ne tudna már jó ideje mindenki.

Hogy tudniillik eszméletlen meleg van, de annyira, hogy sorra maradnak el a műtétek miatta. Hogy kosz és mocsok van, a falakról válik le a vakolat, és csorog le a fájdalom; hogy az agyonhajszolt személyzet pisszt sem mer szólni, mert folyamatos megfélemlítés terhe mellett próbálja végezni a munkáját; hogy arat a kórházi fertőzés, elhullik öreg és fiatal, tömegével olyanok, akiknek tisztességes ellátás mellett nem kéne; hogy nincsen elég orvos és ápoló. Magyar Péter minderről felvételeket készített, közleményeket adott ki, levelet írt fűnek-fának, miniszternek, államtitkárnak, még magának Orbán Viktornak is, hogy szakítaná tán meg hosszúra nyúlt szabadságát, s tenne valamit mindezen áldatlan állapotok felszámolásáért. Pintér Sándor egészségügyért is felelős rendőrminiszternek konkrét kérdéseket fogalmazott meg a levelében. Ilyeneket: „Igaz-e, hogy volt olyan időszak, amikor a budapesti és Budapest környéki baleseti sürgősségi ellátó intézmények (4 db) közül kettő egyáltalán nem tudott fogadni beteget a klimatizálás elégtelensége miatt?” Vagy: „A műtők hány százaléka rendelkezik ma Magyarországon az előírások szerinti speciális lamináris légáramlást, légcserét és túlnyomást biztosító klímaberendezéssel?” Továbbá: „Milyen átmeneti, áthidaló intézkedéseket tett és tesz az egészségügyi kormányzat a klimatizálással összefüggő aktuális gyakorlati problémák megoldására?”. S még egy rakás hasonlót.

Mindeközben Magyar Péter felhívására szimpatizánsai folyamatosan küldik neki a kórházi hőmérőket ábrázoló horrorisztikus felvételeket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.