A szerk.

A bukás hete

A szerk.

A hétvégén Orbán mintha meghátrált volna a tandíj és a keretszámok ügyében - valójában mégsem, mert továbbra is a kormány fogja megmondani (a felvételi ponthatárok manipulálásával), hogy melyik egyetem hány hallgatót vehet fel.

Vagy ha nem ezt, akkor azt, hogy mennyi pénze lesz a felsőoktatásnak, úgy összesen, mint intézményre lebontva; és a kormány azt fogja mondani, hogy kevés. Az egyetemek, ha akarnak, biztosan indíthatnak fizetős képzéseket, azaz ők maguk bevezethetik a tandíjat. Ami persze eddig is volt, hiszen létezett a fizetős képzés intézménye, és ezeket a kurzusokat, diplomákat maguk az egyetemek árazták. Főjön meg a diákság és a főiskolaság a saját levében, több pénzt nem kapnak.

Ha evvel indít Orbán, talán megúszhatta volna, vagy legalábbis nehezebben derül ki, hogy visszahozza a tandíjat: egészen pontosan egy olyan tandíjrendszert vezet be, amely - az általa a népszavazáson megfúrttal szemben - igazságtalan, méltánytalan és mind a hallgatóknak, mind az államnak tökéletesen finanszírozhatatlan.

De Orbán nem így indított, hanem érthetetlen és öngyilkos módon: meg sem próbálta letagadni, elhazudni az igazságot. A diáklázadások talán ki se törtek volna, ha nem ennyire elbizakodott.

Ez súlyos és ki nem kényszerített hiba volt, mert a kommunikációs kármentésnek ugyan vannak tartalékai (lám, "odafigyelnek" az érintettekre, sőt, még fülük is van a hallásra), de ebből már csak rosszul lehet kijönni. Orbán egy héten belül nyilvánvalóan, letagadhatatlanul, kimagyarázhatatlanul megcáfolta saját magát. Ezután már minden érintett érteni fogja, ha Orbán a tandíj bevezetését a fenti módon az egyetemekre tolja, hogy a hallgatói létszámok csökkenése a kormány és személyesen Orbán Viktor bűne, és egyenként érteni fogják azt is, hogy a lehetőséget a jobb életre és a felemelkedésre személyesen Orbán Viktor veszi el tőlük. Hogy én, én, baszd meg, Orbán miatt nem mehetek egyetemre. Vagy - ami még súlyosabb - az én gyerekemet Orbán Viktor fosztja meg a jobb élettől, és csak ő tudja, hogy miért. És az ily módon érintettek sokan vannak: a mostani egyetemistákon meg főiskolásokon kívül a felsőfokú tanulmányokat fontolgató középiskolások, meg azok szülei és egyéb rokonsága - szerény becslések szerint is több százezer ember.

Mely népes lakossági csoport számos olyan egyéb lakossági csoporthoz csatlakozik most, amelyek jogos és engesztelhetetlen haragot dédelgetnek magukban az Orbán-rezsimmel és személyesen a kormányfővel szemben. Hisz e csoportokat ugyancsak a kormányfő hibás, gonosz személyes döntései fosztották meg a jobb élettől. A rendvédelmi dolgozók. A közművelődési dolgozók. A különadóval büntetett, ezért a tevékenységüket, beruházásaikat befagyasztó multik beszállítói, alvállalkozói. A banki hitelezés leállása, meg az adóterhek minden mértéken túli növekedése miatt tönkrement vállalatok tulajdonosai, vezetői és munkavállalói. A pénzügyi szféra több ezer munkavállalója, akiket a különadók miatt bocsátottak el, vagy eztán fognak. Az egészségügyi szféra alacsonyabb státuszú kasztjai. Azok a devizahitelesek, akik - nem lévén elég gazdagok hozzá - kimaradtak a végtörlesztésből, és a kormány a bankokra kényszerített árfolyamgáttal lófaszt nem segített rajtuk. A felszámolt szerencsejáték-ipar, valamint a kapcsolt iparágak, úgymint falusi kocsmák munkavállalói és bedolgozói. Az új földosztás vesztesei, akiket mielőtt kisemmiztek volna, még be is hülyítettek: ti lesztek a családi gazdák. A közoktatás szétbarmolásának áldozatul eső gyerekek, szülők, pedagógusok. És í. t. Vegyük még ehhez a halmazhoz azt az ismeretlen számú honfitársunkat, akiket a jövő évi költségvetés küld majd a padlóra - amely költségvetésről csak azt lehet egyelőre biztosan tudni, hogy hamarosan újraírják, mint azt a 2012-essel szinte hetente megtették. Orbán és Matolcsy a választás előtti évre, vagyis 2013-ra szerényen számolva is négy- - de inkább több - százalékos gazdasági növekedést ígért. Az ehhez képest várható nulla GDP-emelkedés, amely nem a szoclib kormányok, de még csak nem is a válság következménye, hanem Orbán kudarcaié, honfitársaink millióitól távolítja el a mégoly szerény polgári lét alapvető feltételeit.

Ezt nyugodtan nevezhetjük összeomlásnak.

A dühöt csak fokozza az Orbán család látványos gyarapodása. Nem Simicska Lajosé vagy Nyerges Zsolté: az Orbán családé.

Távol álljon tőlünk az a vulgármarxista szemlélet, miszerint az emberek a pénztárcájuk lappadása vagy duzzadása szerint teszik meg politikai választásaikat; semmiképpen nem becsülnénk le a materiális megfontolásokon túli, sőt azoknak ellentmondó érzelmi, ideológiai kötődések szerepét, különös tekintettel arra, hogy még mindig a Fidesz és Orbán uralja a legközérthetőbb, legnépszerűbb ilyen háttértörténetet és nyelvet, jelesül a nacionalizmusét - de ezt akkor sem lehet megúszni. Orbán a választásokat el fogja veszteni: az MSZP visszajött, és még visszább fog, és létrejön az ilyen-olyan civil és nem civil ellenzéki szervezetek, pártok, csoportocskák összefogása is.

A következő másfél év kérdése ezek után inkább az lesz, hogy az ország hogyan élje túl Orbán Viktor és a hozzá lecsatlakozott, mindenféle rendű és rangú eszme- és harcostárs elkerülhetetlen távozását a hatalomból. Pontosan fogalmazva: hogyan essen át rajta erőszak nélkül. Vajon megengedi-e Orbán, hogy Orbán elveszítse a 2014-es választást?

Amikor Slobodan Milosevic 2000. október elején - hasonló előzmények: országlásának teljes kudarca, e kudarc széles körű nyilvánvalóvá válása, és az ellenzék összefogása után - elvesztette, majd elcsalta a választást, és e csalásnak nem tudta eltüntetni a nyomait, pillanatokon belül több százezer ember lepte el Belgrád utcáit. (A történeti hűség kedvéért: a szikra a kolubarai bányászok politikai sztrájkja volt.) A rendőrség ipari mennyiségű könnygázt vetett be, de többre nem volt képes; a titkosszolgálatok és a Milosevic személyes testőrségének tekintett elitalakulat, a "vörössapkások" átálltak; a hadsereg főparancsnoka megtagadta a tüntetések vérbe fojtását. A választók pedig - miután széjjelverték a hazugságok szimbólumát, a köztelevízió épületét - néhány kezük ügyébe eső buldózerrel foglalták el jogos tulajdonukat: a szerb parlamentet.

Pedig azt a választást csak utólag, a szavazatszámláláskor próbálta elcsalni Milosevic.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.