A szerk.

A főnök hangja

A szerk.

Március 17-én, két héttel azután, hogy Magyarországon hivatalosan is azonosítottak egy koronavírusos beteget, s néhány nappal azelőtt, hogy a fertőzöttek száma (minden előrejelzés szerint) drasztikusan emelkedni kezd majd, az országos tiszti főorvos azt válaszolta egy újságírói kérdésre, hogy a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnökével jó a kapcsolata. Később azt is hozzátette, hogy minden javaslatra nyitottak, és a MOK elnökségének a járvány megfékezésére javasolt 11 pontjából a legtöbbet már életbe is léptették.

Ismételjük meg, annyira abszurd ez az egész: a pandémia kellős közepén, amikor néhány órányi autóútra innen naponta százak halnak bele a fertőzésbe, a magyarországi járványellenes intézkedéseket koordináló-irányító operatív törzs sajtótájékoztatóján az országos tiszti főorvos arról biztosítja a nyilvánosságot, hogy odafigyelnek arra, amit a védekezés frontvonalában dolgozó orvosok hivatásrendi szervezete javasol. Ez az írás azonban nem Müller Cecíliáról, vagy az oldalán szintén rendszeresen föllépő Lakatos Tibor ezredesről, a törzs vezetőjéről szól. Ők teszik, amit tenniük lehet, és olykori feszengéseikből arra következtethetünk, hogy nemegyszer a jobb meggyőződésük ellenére. Nem lehet kellemes érzés érdemi információk szolgáltatása helyett napokon át a kézmosás fontosságát ecsetelni.

A MOK elnöksége március 15-én állt elő javaslataival. Ezek a vírus terjedését lehetővé tevő érintkezések radikális csökkentését, speciális egészségügyi ellátóhelyek kijelölését, az egészségügyben dolgozók fokozott védelmét és – főként – a tesztek számának radikális növelését tartalmazták. Csupa olyasmit, ami hatékonynak bizonyult a már súlyosan fertőzött országokban. Csupa olyan dolgot, ami az eddigi tapasztalatok alapján észszerű és szükséges.

Az első heveny fideszes reakciók lényege: Kincses Gyula, a MOK elnöke „gyurcsányista”. Ez aztán „egyértelmű politikai kötődésre” szelídítve kisvártatva a kormányzati kommunikációban is megjelent. Az operatív törzs vasárnapi sajtótájékoztatóján ugyanis felbukkant Kovács Zoltán politikai tényező (lazára véve a figurát: kopott farmer, barna jakó, cipzáras termo), és a MOK elnöke mellett lényegében elküldte anyjába („minden tiszteletem mellett”, ahogyan fogalmazott) a független sajtót is, mivel annak újságírói értelmes kérdéseket tettek föl. A „rémhírterjesztés” kifejezés is elhagyta ajakát, ami, ugye, ilyen vészterhes időkben súlyosan büntetendő – értse ezt mindenki úgy, ahogy akarja. (Két nap leforgása alatt ez volt a második nyílt fenyegetés: először múlt péntek reggel Orbán riogatta a fizetésük elvesztésével a tanárokat arra az esetre, ha „Magyarország Kormánya” a pedagógus szervezetek követelésre tényleg bezárná az iskolákat. Még aznap este maga Orbán jelentette be a tanintézmények bezárását, nem mellesleg ordas hazugsággal körítve, miszerint az amúgy is folyamatban lévő „digitális oktatás fejlesztését” egy kicsit most felgyorsítják. De minden hazugság mélyebb elemzésére ezúttal sincs elég helyünk.)

A MOK elnökének legyurcsányistázása, az érdemi kérdésekre érdemi válaszokat váró sajtó fenyegetése, annak sulykolása, hogy „minden rendben van”, „mindent kézben tartunk” – kétségünk ne legyen afelől, hogy ezek kivétel nélkül a főnök szinkronhangjai. Orbán magyar hangjai agresszív hangoskodással és vádaskodással leplezik azt, hogy a főnök képtelen úrrá lenni a káoszon, amelyet az egészségügyben az amúgy is gyengélkedő ellátórendszer fölforgatásával, a még működő intézmények szétbarmolásával épp az ő kormányzása idézett elő, jóval a vírus megjelenése előtt. Az ország nemcsak a koronavírusnak, hanem ennek a káosznak, az ezt előidéző politikusi alkalmatlanságnak is az áldozata.

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”