A szerk.

A főnök hangja

A szerk.

Március 17-én, két héttel azután, hogy Magyarországon hivatalosan is azonosítottak egy koronavírusos beteget, s néhány nappal azelőtt, hogy a fertőzöttek száma (minden előrejelzés szerint) drasztikusan emelkedni kezd majd, az országos tiszti főorvos azt válaszolta egy újságírói kérdésre, hogy a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnökével jó a kapcsolata. Később azt is hozzátette, hogy minden javaslatra nyitottak, és a MOK elnökségének a járvány megfékezésére javasolt 11 pontjából a legtöbbet már életbe is léptették.

Ismételjük meg, annyira abszurd ez az egész: a pandémia kellős közepén, amikor néhány órányi autóútra innen naponta százak halnak bele a fertőzésbe, a magyarországi járványellenes intézkedéseket koordináló-irányító operatív törzs sajtótájékoztatóján az országos tiszti főorvos arról biztosítja a nyilvánosságot, hogy odafigyelnek arra, amit a védekezés frontvonalában dolgozó orvosok hivatásrendi szervezete javasol. Ez az írás azonban nem Müller Cecíliáról, vagy az oldalán szintén rendszeresen föllépő Lakatos Tibor ezredesről, a törzs vezetőjéről szól. Ők teszik, amit tenniük lehet, és olykori feszengéseikből arra következtethetünk, hogy nemegyszer a jobb meggyőződésük ellenére. Nem lehet kellemes érzés érdemi információk szolgáltatása helyett napokon át a kézmosás fontosságát ecsetelni.

A MOK elnöksége március 15-én állt elő javaslataival. Ezek a vírus terjedését lehetővé tevő érintkezések radikális csökkentését, speciális egészségügyi ellátóhelyek kijelölését, az egészségügyben dolgozók fokozott védelmét és – főként – a tesztek számának radikális növelését tartalmazták. Csupa olyasmit, ami hatékonynak bizonyult a már súlyosan fertőzött országokban. Csupa olyan dolgot, ami az eddigi tapasztalatok alapján észszerű és szükséges.

Az első heveny fideszes reakciók lényege: Kincses Gyula, a MOK elnöke „gyurcsányista”. Ez aztán „egyértelmű politikai kötődésre” szelídítve kisvártatva a kormányzati kommunikációban is megjelent. Az operatív törzs vasárnapi sajtótájékoztatóján ugyanis felbukkant Kovács Zoltán politikai tényező (lazára véve a figurát: kopott farmer, barna jakó, cipzáras termo), és a MOK elnöke mellett lényegében elküldte anyjába („minden tiszteletem mellett”, ahogyan fogalmazott) a független sajtót is, mivel annak újságírói értelmes kérdéseket tettek föl. A „rémhírterjesztés” kifejezés is elhagyta ajakát, ami, ugye, ilyen vészterhes időkben súlyosan büntetendő – értse ezt mindenki úgy, ahogy akarja. (Két nap leforgása alatt ez volt a második nyílt fenyegetés: először múlt péntek reggel Orbán riogatta a fizetésük elvesztésével a tanárokat arra az esetre, ha „Magyarország Kormánya” a pedagógus szervezetek követelésre tényleg bezárná az iskolákat. Még aznap este maga Orbán jelentette be a tanintézmények bezárását, nem mellesleg ordas hazugsággal körítve, miszerint az amúgy is folyamatban lévő „digitális oktatás fejlesztését” egy kicsit most felgyorsítják. De minden hazugság mélyebb elemzésére ezúttal sincs elég helyünk.)

A MOK elnökének legyurcsányistázása, az érdemi kérdésekre érdemi válaszokat váró sajtó fenyegetése, annak sulykolása, hogy „minden rendben van”, „mindent kézben tartunk” – kétségünk ne legyen afelől, hogy ezek kivétel nélkül a főnök szinkronhangjai. Orbán magyar hangjai agresszív hangoskodással és vádaskodással leplezik azt, hogy a főnök képtelen úrrá lenni a káoszon, amelyet az egészségügyben az amúgy is gyengélkedő ellátórendszer fölforgatásával, a még működő intézmények szétbarmolásával épp az ő kormányzása idézett elő, jóval a vírus megjelenése előtt. Az ország nemcsak a koronavírusnak, hanem ennek a káosznak, az ezt előidéző politikusi alkalmatlanságnak is az áldozata.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.