A Geréb-ítéletet befolyásoló tényezők

A szerk.

A Geréb-per sokkoló ítélete felveti a kérdést, hogy vajon csakis és kizárólag azokról az esetekről szól-e, amelyekért a szülésznőt perbe fogták, vagy valami általánosabbról mondta ki a verdiktet Czine Ágnes bírónő a Fővárosi Ítélőtáblán. A jogerős ítélet nemcsak jóváhagyta az első fokon megítélt két év fogházbüntetést: nem teszi lehetővé azt sem, hogy az otthon szülés papnője egy év múlva szabaduljon. A szakmája gyakorlásától való eltiltást pedig, amelyet a Fővárosi Bíróság még 5 évben állapított meg, 10-re növelte a jogerős ítélet.

Az igazságszolgáltatás megbízhatóságára vonatkozó kérdést persze elvileg nem lehetne feltenni, de olyan országban, ahol számtalanszor csalatkoztunk már benne, nem lehet megkerülni mégsem. Csakhogy van itt még valami: az otthon szülés „ügye”. A válaszok aszerint oszlanak majd feketére és fehérre, hogy ki miként viszonyul az otthon szüléshez, illetve Geréb Ágnes személyéhez. Ugyanakkor kizárt, hogy a pert ne befolyásolta volna az a botrányosnak is csak jóindulattal nevezhető eljárás, amikor Gerébet kommandósok kapcsolták le és vitték be, a kihallgatások során pedig meztelenre vetkőztették. Kizárt, hogy a pert ne befolyásolta volna, hogy miután Gerébet eltiltották a szülész-nőgyógyász szakma gyakorlásától, ő ügyesen dúlának átnevezve magát továbbra is folytatott otthon szüléseket. Kizárt, hogy ne befolyásolta volna, hogy az otthon szülés és az abban segédkezés a közbeszédben még mindig egybecseng a boszorkánykodással.  (És ebből a szempontból tök mindegy, hogy végre szabályozott lett az otthon szülés kísérése, mert jogszerű művelése továbbra is praktikus akadályokba ütközik.) Vagy hogy az otthon szülés annak földalatti időszakában (úgy húsz éven át) egy és csak egy ember nevéhez volt köthető, aki Jeanne d’Arc-i mosollyal fogadta az ítéletet.


Fotó: MTI


Végül kizárt, hogy a pert ne befolyásolta volna, hogy egyik bíró és egyik hazai szakértő sem tudhat semmit arról, hogy mi normális egy otthon szülésnél és mi nem, hiszen protokoll csak tavaly tavasz óta létezik rá. Legális gyakorlat pedig alig. Ez a legszomorúbb ebben a történetben.

Korábbi cikkeink a témában:

Sorsfordulók – Publicisztika (Benne a per pontos tárgyának ismertetése az elsőfokú ítélethirdetés után)

Vajúdnak a hegyek – Miért szabályozatlan az otthon szülés.

Olvasói levél a cikkre.

„És máglyát is raknak?” – interjú Geréb Ágnessel

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.