A szerk.

A házmester megfújja a kürtöt

A szerk.

Bő három évvel ezelőtt, 2020. május 29-én megszűnt annak a lehetősége, hogy egy transznemű ember azt kérhesse, hogy irataiban a nemi identitásának megfelelő nem és név szerepeljen. Az akkori törvénymódosítás afféle beharangozó volt, az anya női és az apa férfi mivoltát leszögező alaptörvény-módosítás, illetve a 2021 nyarán megszavazott pedofiltörvény előhírnöke.

Ma már azt is tudjuk, hogy a 2020. évi XXX. törvény 33. paragrafusaként ismert rendelkezés gyakran talált értő fülekre a közigazgatásban; az anyakönyvvezetők számos olyan esetben hivatkoztak rá, amikor a transznemű ember még azelőtt kérte volna a nemváltó beavatkozást, hogy a rendelkezés megszületett volna. Aztán az Alkotmánybíróság kimondta, hogy folyamatban lévő eljárásokra nem vonatkozhat az új jogszabály – de az, hogy ezt az evidenciát az AB-nek kellett kimondani, maga is csak az előítéletességet és a megvetést jelzi.

Ugyanez áll Elvira esetére is. 2013-ban lett hivatalosan is nő, ám rosszindulat vagy mulasztás miatt az akkor még jogszerű nemváltását nem vezették át az összes iratára. Ezért a nyugdíjfolyósító továbbra is férfiként tartotta nyilván, ami azért volt fontos, mert így megtagadhatták tőle, hogy 40 év munkaviszony után nyugdíjba mehessen. Elvira bíróság elé vitte az ügyet, és győzött. A Veszprémi Törvényszék döntését követően pedig az illetékes kormányhivatal is kénytelen volt elismerni, hogy Elvira jogosult a nyugdíjra. Ezt már csak azért is kénytelen volt megtenni, mert az Európai Unió Bírósága már 2006-ban kimondta, hogy a transzneműekre az új nemük szerinti nyugdíjkorhatár vonatkozik.

E hír természetesen erős megütközést és őszinte keresztényi felháborodást váltott ki a kormányoldalon. Ilyenkor az szokott lenni, hogy a kormánysajtó valamely ráérő talpasa vagy munkáslevelezője ad hangot elégedetlenségének. Most azonban valaki durván elibük tolakodott: a Fidesz képviselőnője, sőt frakció­vezető-helyettese, Selmeczi Gabriella szaladt egészen az egyik propagandakiadvány szerkesztőségéig, és telesírta azzal, hogy az ügy „durva provokáció és arculcsapása a jogrendszernek”. „Felháborító, hogy Magyarországon van olyan bíró, amelyik ilyen ítéletet tud hozni” – méltatlankodott Selmeczi, és hozzátette azt is, kíváncsi rá, hogy „részt vett-e valamelyik Soros-szervezet LMBTQ-érzékenyítésén”. Egyúttal felhívta a figyelmet, hogy az eset nem maradhat válasz nélkül a jogalkotók részéről, ezért törvénymódosításra van szükség.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Mi, a színek

  • Kiss Annamária

Már az elején világos, hogy a színeknek jelentőségük lesz. A gárda egyik fele piros és fehér ruhát visel, vannak, akik talpig pirosban játszanak, mint az életre kelt Mefisztó (Szacsvay László) is (jelmez: Nagy Fruzsina). A hatalom kiszolgálói, a megalkuvók púderrózsaszínben virítanak.

Perpatvar mobile

A XXI. magyar tánc – e-moll hangneme ellenére életteli verbunkos – szinte csak szignálként szolgál a Fesztiválzenekar Brahms-koncertjén: természetesen arra várunk, hogy a hegedűre és csellóra írt Kettősverseny felcsendüljön, amelynek komponálását maga a szerző egy levelében „mulatságos ötletnek” nevezett. Nem véletlenül: ez egy hálátlan műfaj.

Huszonhét másodperc

  • Pálos György

A történet közismert: az indiai-brit származású, jelenleg az Egyesült Államokban élő Salman Rushdie-ra az 1988-ban megjelent Sátáni versek című regénye miatt Homeini ajatollah a megjelenést követő évben kimondta a fatvát, amely szerint minden muszlim joga és kötelessége végrehajtani rajta a halálos ítéletet.

Az élet kapuja

  • Jeszenszky Géza
Sokan, de talán nem elegen érezzük ebben az országban, hogy sokszázadnyi megpróbáltatás, tragédia után a magyarság hajója a NATO- majd az EU-tagsággal biztos kikötőben horgonyzott le. A mostanában sokat emlegetett író, Herczeg Ferenc Az élet kapuja c. történelmi regényének címét kölcsönözve, Magyarország előtt kitárult az élet, a jobb jövő kapuja.

Viszlát, Észak, viszlát, Nyugat!

  • Ljupcso Popovszki

Május 8-án országgyűlési és elnökválasztást tartottak Észak-Macedóniában. A VMRO-DPMNE párt tönkreverte a 2017 óta kormányzó baloldalt: 58 mandátumot szereztek a 123 tagú törvényhozásban, az Európa-párti Szociáldemokrata Unió az eddigi 41 helyett csak 18-at. A VMRO-DPMNE jelöltje nagy fölénnyel nyerte az elnökválasztást is. Hogyan jöttek vissza a játékba az egykor Nikola Gruevszki által vezetett nacionalisták?

 

Fecseg a felszín

A NER-sajtó valóságos kampányt folytat a nem a saját hold­udvarba sorolt közvélemény-kutatók ellen. A közölt adatok „pontossága” azonban nem feltétlenül valamiféle ideológiai részrehajlás következménye.

 

A hárítás magasiskolája

Az állami gondozottaknak járó otthonteremtési támogatásból vett egy lerobbant csanádpalotai házikót Alexandra. Az ingatlanvásárlásra a kijelölt utógondozó és az illetékes gyámhivatal is rábólintott. Most viszont újszülött kisfiával nem engedi visszaköltözni oda a helyi gyermekjóléti szolgálat.

 

Eltérő nézőpontok

A legtöbb szavazatot kapta az ellenzéki pártok közül 2018-ban, manapság viszont stabilan 5 százalék alatt mérik őket. Jellemző, hogy a júniusban újrainduló jobbikos polgármesterek inkább egyesületi színekben próbálkoznak. A pártban vannak, akik szerint hamarosan vége a dalnak.

Minden egész eltörött?

Heteken át a csapból is az folyt, hogy hol esett szét a korábbi összefogás, hol nem sikerült a közös jelöltállítás. Tényleg teljes kudarcba fulladt az ellenzéki együttműködés? Az adatok nem kétségbeejtők, de hiba lenne hátradőlni.