A szerk.

A házmester megfújja a kürtöt

A szerk.

Bő három évvel ezelőtt, 2020. május 29-én megszűnt annak a lehetősége, hogy egy transznemű ember azt kérhesse, hogy irataiban a nemi identitásának megfelelő nem és név szerepeljen. Az akkori törvénymódosítás afféle beharangozó volt, az anya női és az apa férfi mivoltát leszögező alaptörvény-módosítás, illetve a 2021 nyarán megszavazott pedofiltörvény előhírnöke.

Ma már azt is tudjuk, hogy a 2020. évi XXX. törvény 33. paragrafusaként ismert rendelkezés gyakran talált értő fülekre a közigazgatásban; az anyakönyvvezetők számos olyan esetben hivatkoztak rá, amikor a transznemű ember még azelőtt kérte volna a nemváltó beavatkozást, hogy a rendelkezés megszületett volna. Aztán az Alkotmánybíróság kimondta, hogy folyamatban lévő eljárásokra nem vonatkozhat az új jogszabály – de az, hogy ezt az evidenciát az AB-nek kellett kimondani, maga is csak az előítéletességet és a megvetést jelzi.

Ugyanez áll Elvira esetére is. 2013-ban lett hivatalosan is nő, ám rosszindulat vagy mulasztás miatt az akkor még jogszerű nemváltását nem vezették át az összes iratára. Ezért a nyugdíjfolyósító továbbra is férfiként tartotta nyilván, ami azért volt fontos, mert így megtagadhatták tőle, hogy 40 év munkaviszony után nyugdíjba mehessen. Elvira bíróság elé vitte az ügyet, és győzött. A Veszprémi Törvényszék döntését követően pedig az illetékes kormányhivatal is kénytelen volt elismerni, hogy Elvira jogosult a nyugdíjra. Ezt már csak azért is kénytelen volt megtenni, mert az Európai Unió Bírósága már 2006-ban kimondta, hogy a transzneműekre az új nemük szerinti nyugdíjkorhatár vonatkozik.

E hír természetesen erős megütközést és őszinte keresztényi felháborodást váltott ki a kormányoldalon. Ilyenkor az szokott lenni, hogy a kormánysajtó valamely ráérő talpasa vagy munkáslevelezője ad hangot elégedetlenségének. Most azonban valaki durván elibük tolakodott: a Fidesz képviselőnője, sőt frakció­vezető-helyettese, Selmeczi Gabriella szaladt egészen az egyik propagandakiadvány szerkesztőségéig, és telesírta azzal, hogy az ügy „durva provokáció és arculcsapása a jogrendszernek”. „Felháborító, hogy Magyarországon van olyan bíró, amelyik ilyen ítéletet tud hozni” – méltatlankodott Selmeczi, és hozzátette azt is, kíváncsi rá, hogy „részt vett-e valamelyik Soros-szervezet LMBTQ-érzékenyítésén”. Egyúttal felhívta a figyelmet, hogy az eset nem maradhat válasz nélkül a jogalkotók részéről, ezért törvénymódosításra van szükség.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?