A szerk.

A házmester megfújja a kürtöt

A szerk.

Bő három évvel ezelőtt, 2020. május 29-én megszűnt annak a lehetősége, hogy egy transznemű ember azt kérhesse, hogy irataiban a nemi identitásának megfelelő nem és név szerepeljen. Az akkori törvénymódosítás afféle beharangozó volt, az anya női és az apa férfi mivoltát leszögező alaptörvény-módosítás, illetve a 2021 nyarán megszavazott pedofiltörvény előhírnöke.

Ma már azt is tudjuk, hogy a 2020. évi XXX. törvény 33. paragrafusaként ismert rendelkezés gyakran talált értő fülekre a közigazgatásban; az anyakönyvvezetők számos olyan esetben hivatkoztak rá, amikor a transznemű ember még azelőtt kérte volna a nemváltó beavatkozást, hogy a rendelkezés megszületett volna. Aztán az Alkotmánybíróság kimondta, hogy folyamatban lévő eljárásokra nem vonatkozhat az új jogszabály – de az, hogy ezt az evidenciát az AB-nek kellett kimondani, maga is csak az előítéletességet és a megvetést jelzi.

Ugyanez áll Elvira esetére is. 2013-ban lett hivatalosan is nő, ám rosszindulat vagy mulasztás miatt az akkor még jogszerű nemváltását nem vezették át az összes iratára. Ezért a nyugdíjfolyósító továbbra is férfiként tartotta nyilván, ami azért volt fontos, mert így megtagadhatták tőle, hogy 40 év munkaviszony után nyugdíjba mehessen. Elvira bíróság elé vitte az ügyet, és győzött. A Veszprémi Törvényszék döntését követően pedig az illetékes kormányhivatal is kénytelen volt elismerni, hogy Elvira jogosult a nyugdíjra. Ezt már csak azért is kénytelen volt megtenni, mert az Európai Unió Bírósága már 2006-ban kimondta, hogy a transzneműekre az új nemük szerinti nyugdíjkorhatár vonatkozik.

E hír természetesen erős megütközést és őszinte keresztényi felháborodást váltott ki a kormányoldalon. Ilyenkor az szokott lenni, hogy a kormánysajtó valamely ráérő talpasa vagy munkáslevelezője ad hangot elégedetlenségének. Most azonban valaki durván elibük tolakodott: a Fidesz képviselőnője, sőt frakció­vezető-helyettese, Selmeczi Gabriella szaladt egészen az egyik propagandakiadvány szerkesztőségéig, és telesírta azzal, hogy az ügy „durva provokáció és arculcsapása a jogrendszernek”. „Felháborító, hogy Magyarországon van olyan bíró, amelyik ilyen ítéletet tud hozni” – méltatlankodott Selmeczi, és hozzátette azt is, kíváncsi rá, hogy „részt vett-e valamelyik Soros-szervezet LMBTQ-érzékenyítésén”. Egyúttal felhívta a figyelmet, hogy az eset nem maradhat válasz nélkül a jogalkotók részéről, ezért törvénymódosításra van szükség.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.