A szerk.

A házmester megfújja a kürtöt

A szerk.

Bő három évvel ezelőtt, 2020. május 29-én megszűnt annak a lehetősége, hogy egy transznemű ember azt kérhesse, hogy irataiban a nemi identitásának megfelelő nem és név szerepeljen. Az akkori törvénymódosítás afféle beharangozó volt, az anya női és az apa férfi mivoltát leszögező alaptörvény-módosítás, illetve a 2021 nyarán megszavazott pedofiltörvény előhírnöke.

Ma már azt is tudjuk, hogy a 2020. évi XXX. törvény 33. paragrafusaként ismert rendelkezés gyakran talált értő fülekre a közigazgatásban; az anyakönyvvezetők számos olyan esetben hivatkoztak rá, amikor a transznemű ember még azelőtt kérte volna a nemváltó beavatkozást, hogy a rendelkezés megszületett volna. Aztán az Alkotmánybíróság kimondta, hogy folyamatban lévő eljárásokra nem vonatkozhat az új jogszabály – de az, hogy ezt az evidenciát az AB-nek kellett kimondani, maga is csak az előítéletességet és a megvetést jelzi.

Ugyanez áll Elvira esetére is. 2013-ban lett hivatalosan is nő, ám rosszindulat vagy mulasztás miatt az akkor még jogszerű nemváltását nem vezették át az összes iratára. Ezért a nyugdíjfolyósító továbbra is férfiként tartotta nyilván, ami azért volt fontos, mert így megtagadhatták tőle, hogy 40 év munkaviszony után nyugdíjba mehessen. Elvira bíróság elé vitte az ügyet, és győzött. A Veszprémi Törvényszék döntését követően pedig az illetékes kormányhivatal is kénytelen volt elismerni, hogy Elvira jogosult a nyugdíjra. Ezt már csak azért is kénytelen volt megtenni, mert az Európai Unió Bírósága már 2006-ban kimondta, hogy a transzneműekre az új nemük szerinti nyugdíjkorhatár vonatkozik.

E hír természetesen erős megütközést és őszinte keresztényi felháborodást váltott ki a kormányoldalon. Ilyenkor az szokott lenni, hogy a kormánysajtó valamely ráérő talpasa vagy munkáslevelezője ad hangot elégedetlenségének. Most azonban valaki durván elibük tolakodott: a Fidesz képviselőnője, sőt frakció­vezető-helyettese, Selmeczi Gabriella szaladt egészen az egyik propagandakiadvány szerkesztőségéig, és telesírta azzal, hogy az ügy „durva provokáció és arculcsapása a jogrendszernek”. „Felháborító, hogy Magyarországon van olyan bíró, amelyik ilyen ítéletet tud hozni” – méltatlankodott Selmeczi, és hozzátette azt is, kíváncsi rá, hogy „részt vett-e valamelyik Soros-szervezet LMBTQ-érzékenyítésén”. Egyúttal felhívta a figyelmet, hogy az eset nem maradhat válasz nélkül a jogalkotók részéről, ezért törvénymódosításra van szükség.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.