A szerk.

Fürdőkúra

A szerk.

A Fidesz idén 32. alkalommal esedékes tusványosi programsorozata (azaz a Tusnádfürdőn tartott Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor) Orbán Viktor számára nem azért fontos, mert – különösen 2010 után – rendre ott hirdeti meg a következő évek, sőt évtizedek „programját”. Bár az elmúlt évek során tényleg kijelölt már kilenc meg öt meg akárhány pontba szedett tennivalókat is az országnak (a nemzetnek, Közép-Európának, olykor a világmindenségnek), ezeknek az égvilágon semmi jelentőségük nem volt.

Röpke néhány éven belül vizionálta azt is, hogy Magyarország 2030-ra az Európai Unió öt legélhetőbb államának egyike lesz (ezt 2018-ban mondta), meg azt is, hogy 2030-ra szétesik az unió, mert Nyugat-Európának annyi (ezt pedig tavaly). Ezek a próféciák mindenekelőtt a hívőket szolgálják ki, hogy újra meg újra megvilágosodhassanak arról, legalább a következő nyárig, hogy ki az ellenség és ki a barát, és mit kell róluk gondolni.

Orbánnak Tusnádfürdő (ahogyan az évértékelők is) mindenekelőtt az önterápia sajátos fóruma. Nyugat-Európa és az Egyesült Államok jövőjéről jellemzően akkor fest sötétebb, jószerivel apokaliptikus képet, amikor a nemzetközi térben nem fut a szekér. „Illiberalizmusát” például az Európai Néppártból való kiszorítása idején, azaz európai térvesztésének láthatóvá válásakor kezdte hangoztatni. 2022-es beszédében arról szónokolt, hogy „Brüsszelt”, a „68-as elitet”, a „liberálisokat” a nemzetek reneszánsza teszi majd végképp zárójelbe, és akkor jön el a hagyományos európai érdekeket védő Közép-Európa ideje, Magyarország – azaz Orbán Viktor – élenjárásával. Erre a 2022-es beszédre a „kevert fajúság” elutasításáról elővezetett rasszista gondolatfutama, meg infantilis nagyotmondása („a világ tartozik nekünk, és ezt be is fogjuk vasalni”) miatt is emlékezhetünk. Ám a lelki egyensúly gyors helyreállítására tett eme tavalyi kísérlete igen gyatra volt – ekkor már az úgymond „velünk egyívású” uniós szomszédok meghatározó politikusai is leplezetlen undorral szemlélték Orbán nemzetközi mesterkedéseit. Azóta az Ukrajnával szembeni orosz agresszióra adott reakciója miatt a magyar kormány és első embere még vállalhatatlanabb figura lett, az idegenkedés vele (és sajnos Magyarországgal) szemben csak erősödött. Súlyos közpénzeken vásárolt „barátai” kizárólag az európai és tengerentúli szélsőjobboldaliak közül kerülnek ki – ők lennének a „nemzeti reneszánsz” derékhada. Orbánt a minapi vilniusi NATO-csúcson már levegőnek nézte kicsi és nagy.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.