A hegyi ember

A szerk.

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

Ez az általánosnak mondható közérzület annak ellenére is jellemző volt, hogy mindössze egyetlen település időközi voksolásáról volt szó, amiből messzemenő, országos érvényű következtetéseket levonni nemigen érdemes. Ezt az epizódot azért idéztük föl, mert a múlt héten még a hat évvel ezelőtti vásárhelyi választásnál is lokálisabb és szűkebb körű esemény zajlott le: a főváros XII. kerületében három jelölt azért mérette meg magát egy előválasztáson, hogy eldöntsék, melyikük lesz a kihívója a kormánypárti jelöltnek. A választásra jogosultak 14 százaléka vett részt, ami június 9-én akkor sem lenne elég, ha valamennyien a mostani győztesre szavaznának. Egy előválasztáson azonban ez a létszám figyelemre méltó. Ráadásul a Hegyvidék nem átlagos magyarországi vidék a választások szempontjából, egyrészt azért, mert a részvétel mindig kiugróan magas (az országgyűlésiken jellemzően 80 százalék körüli, az önkormányzatikon 50–60 százalék közötti), továbbá az eddigi tapasztalatok alapján az ottaniak sokkal inkább vevők az újdonságra, mint az ország más részein. Például az országgyűlési választásokon először szereplő LMP 2010-ben országosan 7,48 százalékot kapott, míg a XII. kerületi jelöltjük 12,6-ot. Vagy a 2018-ban debütált Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) országosan elért 1,79 százalékos eredményéhez képest a párt hegyvidéki jelöltje, Kovács Gergely 2,82 százalékig jutott.

Az előválasztás vasárnap ismertté vált eredménye mindezzel együtt nagyobb figyelmet érdemel egy puszta hírközlésnél. Nem is elsősorban azért, mert Kovács Gergely, az MKKP társelnöke, XII. kerületi önkormányzati képviselő meggyőző fölénnyel nyert. Néhány hete épp e hasábokon írtuk, hogy bárcsak minden önkormányzatban lenne legalább egy olyan képviselő, mint Kovács: ottani munkája alapján – például amit manapság a kerületben található értékes ingatlanvagyon orbánista fölzabálásáról egyáltalán tudunk, az jórészt az ő szívós munkájának köszönhető – semmi meglepő nincs abban, hogy a helyi választók értékelik az erőfeszítéseit. Győzelmének az aránya az, ami érdekes: az a trend, amelynek a felfutását először a közvélemény-kutatások mutatták ki az MKKP népszerűségének látványos növekedésében, majd pedig a Magyar Péter mögé két hónap alatt beállt tízezrek jeleztek, ezúttal egy éles szituációban is láthatóvá vált. Mégpedig szavazatokban: Kovács egymaga több voksot szerzett (3829 darab, az összes szavazat 61,1 százaléka), mint két ellenfele összesen. A másik érdekesség a parlamenti ellenzéki párt, a Momentum jelöltjének a gyenge szereplése, akit a civil induló is megelőzött, és csupán a harmadik lett (1161 szavazat).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.