A hegyi ember

A szerk.

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

Ez az általánosnak mondható közérzület annak ellenére is jellemző volt, hogy mindössze egyetlen település időközi voksolásáról volt szó, amiből messzemenő, országos érvényű következtetéseket levonni nemigen érdemes. Ezt az epizódot azért idéztük föl, mert a múlt héten még a hat évvel ezelőtti vásárhelyi választásnál is lokálisabb és szűkebb körű esemény zajlott le: a főváros XII. kerületében három jelölt azért mérette meg magát egy előválasztáson, hogy eldöntsék, melyikük lesz a kihívója a kormánypárti jelöltnek. A választásra jogosultak 14 százaléka vett részt, ami június 9-én akkor sem lenne elég, ha valamennyien a mostani győztesre szavaznának. Egy előválasztáson azonban ez a létszám figyelemre méltó. Ráadásul a Hegyvidék nem átlagos magyarországi vidék a választások szempontjából, egyrészt azért, mert a részvétel mindig kiugróan magas (az országgyűlésiken jellemzően 80 százalék körüli, az önkormányzatikon 50–60 százalék közötti), továbbá az eddigi tapasztalatok alapján az ottaniak sokkal inkább vevők az újdonságra, mint az ország más részein. Például az országgyűlési választásokon először szereplő LMP 2010-ben országosan 7,48 százalékot kapott, míg a XII. kerületi jelöltjük 12,6-ot. Vagy a 2018-ban debütált Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) országosan elért 1,79 százalékos eredményéhez képest a párt hegyvidéki jelöltje, Kovács Gergely 2,82 százalékig jutott.

Az előválasztás vasárnap ismertté vált eredménye mindezzel együtt nagyobb figyelmet érdemel egy puszta hírközlésnél. Nem is elsősorban azért, mert Kovács Gergely, az MKKP társelnöke, XII. kerületi önkormányzati képviselő meggyőző fölénnyel nyert. Néhány hete épp e hasábokon írtuk, hogy bárcsak minden önkormányzatban lenne legalább egy olyan képviselő, mint Kovács: ottani munkája alapján – például amit manapság a kerületben található értékes ingatlanvagyon orbánista fölzabálásáról egyáltalán tudunk, az jórészt az ő szívós munkájának köszönhető – semmi meglepő nincs abban, hogy a helyi választók értékelik az erőfeszítéseit. Győzelmének az aránya az, ami érdekes: az a trend, amelynek a felfutását először a közvélemény-kutatások mutatták ki az MKKP népszerűségének látványos növekedésében, majd pedig a Magyar Péter mögé két hónap alatt beállt tízezrek jeleztek, ezúttal egy éles szituációban is láthatóvá vált. Mégpedig szavazatokban: Kovács egymaga több voksot szerzett (3829 darab, az összes szavazat 61,1 százaléka), mint két ellenfele összesen. A másik érdekesség a parlamenti ellenzéki párt, a Momentum jelöltjének a gyenge szereplése, akit a civil induló is megelőzött, és csupán a harmadik lett (1161 szavazat).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.