A hegyi ember

A szerk.

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

Ez az általánosnak mondható közérzület annak ellenére is jellemző volt, hogy mindössze egyetlen település időközi voksolásáról volt szó, amiből messzemenő, országos érvényű következtetéseket levonni nemigen érdemes. Ezt az epizódot azért idéztük föl, mert a múlt héten még a hat évvel ezelőtti vásárhelyi választásnál is lokálisabb és szűkebb körű esemény zajlott le: a főváros XII. kerületében három jelölt azért mérette meg magát egy előválasztáson, hogy eldöntsék, melyikük lesz a kihívója a kormánypárti jelöltnek. A választásra jogosultak 14 százaléka vett részt, ami június 9-én akkor sem lenne elég, ha valamennyien a mostani győztesre szavaznának. Egy előválasztáson azonban ez a létszám figyelemre méltó. Ráadásul a Hegyvidék nem átlagos magyarországi vidék a választások szempontjából, egyrészt azért, mert a részvétel mindig kiugróan magas (az országgyűlésiken jellemzően 80 százalék körüli, az önkormányzatikon 50–60 százalék közötti), továbbá az eddigi tapasztalatok alapján az ottaniak sokkal inkább vevők az újdonságra, mint az ország más részein. Például az országgyűlési választásokon először szereplő LMP 2010-ben országosan 7,48 százalékot kapott, míg a XII. kerületi jelöltjük 12,6-ot. Vagy a 2018-ban debütált Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) országosan elért 1,79 százalékos eredményéhez képest a párt hegyvidéki jelöltje, Kovács Gergely 2,82 százalékig jutott.

Az előválasztás vasárnap ismertté vált eredménye mindezzel együtt nagyobb figyelmet érdemel egy puszta hírközlésnél. Nem is elsősorban azért, mert Kovács Gergely, az MKKP társelnöke, XII. kerületi önkormányzati képviselő meggyőző fölénnyel nyert. Néhány hete épp e hasábokon írtuk, hogy bárcsak minden önkormányzatban lenne legalább egy olyan képviselő, mint Kovács: ottani munkája alapján – például amit manapság a kerületben található értékes ingatlanvagyon orbánista fölzabálásáról egyáltalán tudunk, az jórészt az ő szívós munkájának köszönhető – semmi meglepő nincs abban, hogy a helyi választók értékelik az erőfeszítéseit. Győzelmének az aránya az, ami érdekes: az a trend, amelynek a felfutását először a közvélemény-kutatások mutatták ki az MKKP népszerűségének látványos növekedésében, majd pedig a Magyar Péter mögé két hónap alatt beállt tízezrek jeleztek, ezúttal egy éles szituációban is láthatóvá vált. Mégpedig szavazatokban: Kovács egymaga több voksot szerzett (3829 darab, az összes szavazat 61,1 százaléka), mint két ellenfele összesen. A másik érdekesség a parlamenti ellenzéki párt, a Momentum jelöltjének a gyenge szereplése, akit a civil induló is megelőzött, és csupán a harmadik lett (1161 szavazat).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.