A szerk.

Az ajánlat

A szerk.

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A műsorban Magyar szájából elhangzó baromságokra először a politika reagált, jelesül az LMP és a Momentum Ungár Péter, illetve Tompos Márton megszólalásával, akik leginkább azt vetették a szemére, hogy a vonatkozó orosz propagandát szajkózza – nem is tévedtek. Igazukat egy leheletnyivel később a térség egynémely szakértői is igazolták: igen, ez bizony nettó ruszki duma.

A felzúdulás jogos volt, ha nem is falakat rengető (a mai Magyarországon az különben is épp Magyar Péter reszortja). A NER és az óellenzék ostora ugyanis olyanokat mondott, hogy Ukrajna „semmiben nem felel meg az európai uniós értékeknek, előírásoknak”, illetve a háború előtt Ukrajna lakosságának a többsége oroszul beszélt. De mondott olyat is, hogy Ukrajna földjének jelentős része nyugati kézben van, s persze az amerikai rakétatelepítés legendáját sem mulasztotta el valóságként prezentálni. Különösebb éleslátás nem szükséges ezen kitételek megfejtéséhez: voltaképpen az oroszok vívnak itt honvédő háborút, megvédik az orosz nyelvű többséget a nyugati földbitorlóktól, megvédik hazájukat s polgáraikat a reájuk fenekedő rakétáktól, s akkor lesz béke, amikor a Nyugat, tudniillik Európa és az Egyesült Államok végre leállítja magát.

Mármost azon túl, hogy ez tényleg egy az egyben az orosz propagandagépezet dumája, ismerős máshonnan is, hiszen Magyarország – a nyilvánosságot bármi áron uralni óhajtó – kormánya is ugyanezt a mantrát tolja minden csatornáján.

Ilyenformán joggal merül fel a kérdés, hogy a NER-t (ah, s persze a méltatlan óellenzéket) épp leváltani készülő Magyar miért pont ezt a sódert szórja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.