A szerk.

A jópofaság határai

A szerk.

Eredeti önmeghatározásához – viccpárt – méltó 48 órát produkált a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP), amikor előbb nem biztosította a többséget a főváros XII. kerületében tartandó előválasztáson való induláshoz, majd a megismételt taggyűlésen elsöprő többséggel mégis megtette ezt.

A Hegyvidéken Kovács Gergely, a párt alapítója, társelnöke, legismertebb arca a kutyák polgármesterjelöltje, ám az ellenzéki pártokkal szembeni averzió oly erős a tagságban, hogy jelentékeny részük szerint az előválasztás sem más, mint a „hátsó, füstös szobákban megkötött alku”. Így aztán az első szavazáson 18 fő voksolt az előválasztási részvétel mellett, 18 ellene, kilencen tartózkodtak. Kovács ezek után bejelentette, hogy nem lesz polgármesterjelölt. Sőt kisvártatva lemondott a párt társelnökségéről is, mégpedig Döme Zsuzsannával, a másik társelnökkel együtt, mondván, hogy „teljesen mást gondolunk a párt jövőjéről, mint a többség”. Lépé­sük komoly riadalmat keltett a párton belül, hiszen Kovács távozása lényegében az MKKP végét jelentette volna. Úgyhogy sietve összehívtak egy újabb taggyűlést, amely aztán elsöprő többséggel (54 igen, 1 nem, 1 tartózkodás) támogatta az előválasztási részvételt. Nem tudni, e remek eredményben közrejátszott-e az a Facebookon néhány óráig olvasható instrukció, mely szerint aki az előválasztásról mást gondol, mint Kovács, az inkább maradjon otthon. Egység lett tehát!

Mindenekelőtt szögezzük le, hogy előbb-utóbb várható volt valami hasonló krízis a Kutyapártban. Hiszen majd’ mindegyik friss alakulatnál bekövetkezik az, ami néhány napja az MKKP-ban: a gyakorlatban is politizálók és a párt „eredeti tisztaságát”, „eszméit”, stb. őrző mozgalmárok konfliktusba keverednek egymással. Előbbiek a mindennapi munka során rájönnek, hogy a tárgyalásokat, megegyezéseket, urambocsá’, alkukat egységesen „hátsó, füstös szobák mélyén” tető alá hozott mutyiknak minősíteni nem több közönséges parasztvakításnál; hogy ez a közkedvelt mítosz demagóg ostobaság. A másik oldalon meg ott állnak azok, akik magukat az örök „tisztáknak” tételezik; ők a legendás – a hajdani MDF-es Szabó Iván halhatatlan szavaival élve – „lelkes, de borzalmas tagság”. Ilyen válságon, esetenként a többszörös pártszakadásig is elmenve, 1990 után átesett az MDF-től az SZDSZ-en át a Fideszig minden párt, 2010 után részben ez történt az LMP-vel, és most, ha egyelőre a párt számára megnyugtató lezárással is, az MKKP-vel.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.