A szerk.

A kérvény

A szerk.

Lázár János a hétvégén felmondott.

Vagyis a fene tudja, mit csinált, kiírta a Facebookra, hogy 2026-ban nem indul egyéni jelöltként az országgyűlési választáson, majd hozzáfűzte azt is, hogy ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy két év múlva távozni óhajtana az országos politikából: „politikus maradok: a szűkebb és a tágabb pátriám, a magyar vidék és az Alföld, a politikai közösségem és a pártom továbbra is számíthat a munkámra”.

Furcsa, nem? Eleve, hogy miért most érezte szükségét szólni Lázár, hogy két év múlva nem vállalja? A másik meg, hogy Orbán Viktornak nem szokás csak úgy felmondani – az ilyesmi nyílt függelemsértésnek számít. Azt ugyanis általában Orbán Viktor mondja meg, hogy ki mikor mondhat fel neki. Ha egyáltalán felmondhat! Legfeljebb úgy, hogy a felmondást búcsúajándékba kapja: igazából kirúgják, de elbábozhatja, hogy az ő döntése volt. Ezt egyébként tényleg bámulatra méltóan jól csinálja Orbán harminc éve, a neki szolgálókat bőségesen jutalmazza az után is, hogy a szolgálatukat kitöltötték. Természetesen közpénzből. Néhány ritka kivételtől eltekintve nincs is olyan ex-Fidesz-káder, aki, még ha nem is esett jól neki az eltávolítása, volt gazdája ellen fordult volna. Simicska is milyen szépen bekussolt a végén. Ha ugyan már nem az elejétől játék volt az egész, és a 2015-től 2018-ig tartó cirkusz csak azért kellett, hogy szegény hülye Vona Gáborral megveressék az ellenzéket (meg saját magát).

Lehet, hogy most is ez történt. Lázárra rászóltak, hogy eljött a felmondás ideje.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.