A szerk.

A kérvény

A szerk.

Lázár János a hétvégén felmondott.

Vagyis a fene tudja, mit csinált, kiírta a Facebookra, hogy 2026-ban nem indul egyéni jelöltként az országgyűlési választáson, majd hozzáfűzte azt is, hogy ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy két év múlva távozni óhajtana az országos politikából: „politikus maradok: a szűkebb és a tágabb pátriám, a magyar vidék és az Alföld, a politikai közösségem és a pártom továbbra is számíthat a munkámra”.

Furcsa, nem? Eleve, hogy miért most érezte szükségét szólni Lázár, hogy két év múlva nem vállalja? A másik meg, hogy Orbán Viktornak nem szokás csak úgy felmondani – az ilyesmi nyílt függelemsértésnek számít. Azt ugyanis általában Orbán Viktor mondja meg, hogy ki mikor mondhat fel neki. Ha egyáltalán felmondhat! Legfeljebb úgy, hogy a felmondást búcsúajándékba kapja: igazából kirúgják, de elbábozhatja, hogy az ő döntése volt. Ezt egyébként tényleg bámulatra méltóan jól csinálja Orbán harminc éve, a neki szolgálókat bőségesen jutalmazza az után is, hogy a szolgálatukat kitöltötték. Természetesen közpénzből. Néhány ritka kivételtől eltekintve nincs is olyan ex-Fidesz-káder, aki, még ha nem is esett jól neki az eltávolítása, volt gazdája ellen fordult volna. Simicska is milyen szépen bekussolt a végén. Ha ugyan már nem az elejétől játék volt az egész, és a 2015-től 2018-ig tartó cirkusz csak azért kellett, hogy szegény hülye Vona Gáborral megveressék az ellenzéket (meg saját magát).

Lehet, hogy most is ez történt. Lázárra rászóltak, hogy eljött a felmondás ideje.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.