Vagyis a fene tudja, mit csinált, kiírta a Facebookra, hogy 2026-ban nem indul egyéni jelöltként az országgyűlési választáson, majd hozzáfűzte azt is, hogy ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy két év múlva távozni óhajtana az országos politikából: „politikus maradok: a szűkebb és a tágabb pátriám, a magyar vidék és az Alföld, a politikai közösségem és a pártom továbbra is számíthat a munkámra”.
Furcsa, nem? Eleve, hogy miért most érezte szükségét szólni Lázár, hogy két év múlva nem vállalja? A másik meg, hogy Orbán Viktornak nem szokás csak úgy felmondani – az ilyesmi nyílt függelemsértésnek számít. Azt ugyanis általában Orbán Viktor mondja meg, hogy ki mikor mondhat fel neki. Ha egyáltalán felmondhat! Legfeljebb úgy, hogy a felmondást búcsúajándékba kapja: igazából kirúgják, de elbábozhatja, hogy az ő döntése volt. Ezt egyébként tényleg bámulatra méltóan jól csinálja Orbán harminc éve, a neki szolgálókat bőségesen jutalmazza az után is, hogy a szolgálatukat kitöltötték. Természetesen közpénzből. Néhány ritka kivételtől eltekintve nincs is olyan ex-Fidesz-káder, aki, még ha nem is esett jól neki az eltávolítása, volt gazdája ellen fordult volna. Simicska is milyen szépen bekussolt a végén. Ha ugyan már nem az elejétől játék volt az egész, és a 2015-től 2018-ig tartó cirkusz csak azért kellett, hogy szegény hülye Vona Gáborral megveressék az ellenzéket (meg saját magát).
Lehet, hogy most is ez történt. Lázárra rászóltak, hogy eljött a felmondás ideje.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
