A szerk.

Fakereszt

A szerk.

Tavaly augusztus 20-a előtt ismeretlen tettesek felgyújtották a nagykovácsi Nagy-Szénás tetőn álló keresztet, s az porig égett.

A keresztet annak idején ugyancsak ismeretlen tettesek állították fel, törvénytelenül, mintegy suttyomban, az éj leple alatt – tiltott, természetvédelmi területre. De hiába állt engedély nélkül, nem bontotta el a hatóság, mert… Miért is? Hát, leginkább azért, mert egy kereszt elbontása nyílt rendszerellenes támadás lenne, átkos időket idézne, satöbbi, satöbbi, s különben is, a védelmére kelt a Kereszténydemokrata Néppárt helyi szervezete, s nyilván a papság is. S akkor még egyszer: a Nagy-Szénás természetvédelmi terület, ott ilyesmit építeni törvényhatóságilag tilos – lenne. De mint láttuk, nem az. Miért nem az, már túl az emlegetett átkos emlékeken?

Leginkább azért, mert a kereszt a Fidesz, pontosabban az Orbán-rendszer egyik legfontosabb jelképe. Valami korábban már bevált holmi, amely jutányosan beszerezhető, amelyre hivatkozni lehet, amelynek a nevében lehet mindenfélét művelni, amellyel meg lehet magyarázni bizonyos cselekedeteket, hogy az atyaúristen jóváhagyásával esett, ami megesett. Amelynek a nevében Orbán Viktor azt mondhatja bárminő kínos kérdésre, hogy „ember, most jövök a templomból”. Régóta így van ez, a keresztet és velejáróit még az első Orbán-kormány idején vette tartós lízingbe a Fidesz a magyar katolikus anyaszentegyháztól – nem voltunk ott, de tán harminc ezüstért. Erre az időszakra esik a Városliget szélén és a Gellért-hegyen álló keresztek felhúzása is. S a kereszttel jár a szerviz is, ha felújítják a díszkivilágítását, azt egyenesen Erdő Péter áldja meg, akit köztudomásúan a budapesti olimpia évében szentelnek majd főpápává.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.