Így csak a régi technikai számukat tudták megadni azoknak, akik a MET-et kívánták támogatni - akikkel aztán pedig a NAV kénytelen volt közölni, hogy felajánlásuk érvénytelen, mert a közösség "nem beazonosítható".
A 2010 májusa óta született törvények lényege, hogy ne szabályozzanak, mert a szabályok, még ha a parlamenti kétharmad is találja ki azokat pillanatnyi érdekei, rokon- és ellenszenvei függvényében, mégiscsak megkötik valamelyest a kreatív önkény kezét. E metódus egyik legszebb terméke az ún. egyházszabályozás. Így került bele az AB annyi terméketlen jogászkodása után az alaptörvénybe, hogy csak abból a közösségből lehet bevett egyház, amelyet a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) együttműködésre alkalmasnak ítél. A taglétszám, az időkorlát és minden más objektív kritérium fölösleges, az ezek fontosságát hangsúlyozó érvek nem többek puszta szócséplésnél. Aki együttműködik a NER-rel, az részesül pluszjogosultságokban, más meg nem. Ha tehát az AB döntése elvileg visszaállította volna is valamely nem NER-kompatibilis egyház jogtalanul elvett státuszát, akkor a NAV majd "valahogy" nem fogja tudni beazonosítani, és így, fájdalom, nem juthat hozzá az önök által felajánlott egy százalékokhoz, amelyekre az adott egyháznak szüksége volna mondjuk a szociális intézményei fenntartásához. Bár elvileg járna nekik is a technikai szám, a gyakorlatban valahogy mégsem jutott. A NAV bölcsen felismerte, hogy Iványi Gábornak már évtizedek óta nincs semmi érzéke az önkényeskedő politikai hatalommal való együttműködésre. Világos, az ilyen embereket nem érdemes támogatni.
