A szerk.

A szükséges mértékű együttműködésről

A szerk.

A Magyar Országgyűlés a nagy kapkodásban elfelejtett érvényt szerezni az Alkotmánybíróság (AB) hónapokkal ezelőtti döntésének, és nem állította vissza Iványi Gábor Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségének (MET) - és a többi érintett gyülekezetnek - jogtalanul elvett egyházi jogállását. Iványiék, ezért vagy másért, nem is kaptak a Nemzeti Adó és Vámhivataltól (NAV) technikai számot, amelyre az egyszázalékos személyi jövedelemadó-felajánlások fogadásához lenne szükség.

Így csak a régi technikai számukat tudták megadni azoknak, akik a MET-et kívánták támogatni - akikkel aztán pedig a NAV kénytelen volt közölni, hogy felajánlásuk érvénytelen, mert a közösség "nem beazonosítható".

A 2010 májusa óta született törvények lényege, hogy ne szabályozzanak, mert a szabályok, még ha a parlamenti kétharmad is találja ki azokat pillanatnyi érdekei, rokon- és ellenszenvei függvényében, mégiscsak megkötik valamelyest a kreatív önkény kezét. E metódus egyik legszebb terméke az ún. egyházszabályozás. Így került bele az AB annyi terméketlen jogászkodása után az alaptörvénybe, hogy csak abból a közösségből lehet bevett egyház, amelyet a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) együttműködésre alkalmasnak ítél. A taglétszám, az időkorlát és minden más objektív kritérium fölösleges, az ezek fontosságát hangsúlyozó érvek nem többek puszta szócséplésnél. Aki együttműködik a NER-rel, az részesül pluszjogosultságokban, más meg nem. Ha tehát az AB döntése elvileg visszaállította volna is valamely nem NER-kompatibilis egyház jogtalanul elvett státuszát, akkor a NAV majd "valahogy" nem fogja tudni beazonosítani, és így, fájdalom, nem juthat hozzá az önök által felajánlott egy százalékokhoz, amelyekre az adott egyháznak szüksége volna mondjuk a szociális intézményei fenntartásához. Bár elvileg járna nekik is a technikai szám, a gyakorlatban valahogy mégsem jutott. A NAV bölcsen felismerte, hogy Iványi Gábornak már évtizedek óta nincs semmi érzéke az önkényeskedő politikai hatalommal való együttműködésre. Világos, az ilyen embereket nem érdemes támogatni.

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.