A szerk.

A veszedelmes Pankotai

A szerk.

Nyílt Facebook-posztban határolódott el hétfőn a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának igazgatója, dr. Nyisztor az iskola egyik diákjától – „az intézmény nevében”.

Az intézményében, amely – mint nyilvánvalóan maga dr. Nyisztor is – amúgy a „véleménynyilvánítás jogának” messze földön a legnagyobb tisztelője. Semmi kétség, nem is létezik náluk nagyobb tisztelő, már abban az esetben, ha a mondott véleménynyilvánítás otthon, a négy fal között végzi dolgát, s nem holmi mikrofonok és közönség előtt. A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumánál, s dr. Nyisztornál talán csak egy, tényleg csak egy intézmény lehet nagyobb hódolója a véleménynyilvánítás jogának, az pedig nem más, mint, dobpergés: a Ciszterci Rend Gárdonyi Géza Gimnáziuma és az ő igazgatója, aki egyenest annyira tiszteli a véleménynyilvánítást, hogy sajtóértesülések szerint azt is megtiltotta az iskola diákönkormányzatának, hogy szünetben az udvaron el­énekeljék a Mi vagyunk a grund című, a közjóra ugyancsak szerfelett veszélyes musicalbetétet. Pláne fekete trikóban ne merészeljék, mert az nyilván az ördög maskarája.

A pécsi ciszterci gimnázium Pankotai Lili nevű tanulójától volt képes elhatárolódni, aki megátalkodott módon egy politikai tartalmú verset (slamet) merészelt előadni, nem mellesleg a tanáraiért kiállván. Állj ki tehát a tanáraidért, az iskola majd jól hátat fordít neked, üzeni dr. Nyisztor a maga tekintélyének teljes súlyával. Egyértelmű közlés, aligha létezik jó- vagy rosszhiszemű értelmezése. Mi próbálkozzunk meg most mégis a jóval.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."