A szerk.

A veszedelmes Pankotai

A szerk.

Nyílt Facebook-posztban határolódott el hétfőn a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának igazgatója, dr. Nyisztor az iskola egyik diákjától – „az intézmény nevében”.

Az intézményében, amely – mint nyilvánvalóan maga dr. Nyisztor is – amúgy a „véleménynyilvánítás jogának” messze földön a legnagyobb tisztelője. Semmi kétség, nem is létezik náluk nagyobb tisztelő, már abban az esetben, ha a mondott véleménynyilvánítás otthon, a négy fal között végzi dolgát, s nem holmi mikrofonok és közönség előtt. A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumánál, s dr. Nyisztornál talán csak egy, tényleg csak egy intézmény lehet nagyobb hódolója a véleménynyilvánítás jogának, az pedig nem más, mint, dobpergés: a Ciszterci Rend Gárdonyi Géza Gimnáziuma és az ő igazgatója, aki egyenest annyira tiszteli a véleménynyilvánítást, hogy sajtóértesülések szerint azt is megtiltotta az iskola diákönkormányzatának, hogy szünetben az udvaron el­énekeljék a Mi vagyunk a grund című, a közjóra ugyancsak szerfelett veszélyes musicalbetétet. Pláne fekete trikóban ne merészeljék, mert az nyilván az ördög maskarája.

A pécsi ciszterci gimnázium Pankotai Lili nevű tanulójától volt képes elhatárolódni, aki megátalkodott módon egy politikai tartalmú verset (slamet) merészelt előadni, nem mellesleg a tanáraiért kiállván. Állj ki tehát a tanáraidért, az iskola majd jól hátat fordít neked, üzeni dr. Nyisztor a maga tekintélyének teljes súlyával. Egyértelmű közlés, aligha létezik jó- vagy rosszhiszemű értelmezése. Mi próbálkozzunk meg most mégis a jóval.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

„Én valami kevésbé szelídet kerestem”

  • Mink András

„A be nem illeszkedés vonzó távlatát nyújtották nekem” – olvasható Kenedi János szellemi ébredésének történetéről számot adó, Elhülyülésem története című 1977-es írásában, amelyet Kovács András nevezetes körkérdésére (Marx a negyedik évtizedben) írt válaszul.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.