A szerk.

A főrendőr és a fővadász kiveti a szociális hálót

A szerk.

A szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló törvényt azzal a céllal alkották meg, hogy „meghatározza az állam által biztosított szociális ellátások formáit, szervezetét, a szociális ellátásokra való jogosultság feltételeit”.

Az 1993/III. számú törvény jövőre lesz har­minc­éves, így nem meglepő, hogy számos alkalommal módosítani kellett. De a célja nem változott, a fentieken túl abban sem, hogy kimondja: „A szociális ellátás feltételeinek biztosítása – az egyének önmagukért és családjukért, valamint a helyi közösségeknek a tagjaikért viselt felelősségén túl – az állam központi szerveinek és a helyi önkormányzatoknak a feladata.”

Nem véletlen, hogy majd’ harminc éve változatlan e szöveg, hiszen ha valaki csak minimális empátiát érez rosszabb körülmények közt élő embertársai iránt, evidensnek kell gondolnia a tartalmát. Annyira kézenfekvőnek, hogy akár kőbe is véshetnék. Ám ez csak ott lenne lehetséges, ahol az ország alkotmánya nem olcsó játékszer a végrehajtó hatalmat birtoklók kezében. Márpedig Magyarország jó ideje a legkevésbé sem ilyen ország. A 2010 előtt született törvényekre mindig is csak ballasztként tekintett Orbán, s szinte végtelen azon törvénymódosítások listája, amelyek konkrétan valakinek a kedvéért születtek az elmúlt 12 év alatt. De még az ilyen személyre szabott eljárásoknál is visszataszítóbb, amit a szegények ellenében tettek a törvény erejével, legyen szó oktatásról, egészségügyről, hajléktalanságról, vagy a röghöz kötött új jobbágy – a közmunkás – megteremtéséről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.