A szerk.

A víz és a remények  

A szerk.

Az oroszok beváltották korábbi fenyegetésüket, és felrobbantották a Nova Kahovka-i vízlépcsőt.

Az illendőség kedvéért tegyük hozzá, tényszerűen nem tudjuk, hogy kik repítették levegőbe a Dnipro folyót lezáró létesítményt, a Kreml tagad és az ukránokat vádolja, de ennek pont annyi jelentősége van az igazság szempontjából, mint bárminek, amit a Kreml állít. A műtárgy – és a Dnipro ezen szakaszának balparti, vagyis keleti része – az oroszok kezén van, s arról, hogy aláaknázták, rég­óta keringenek többé-kevésbé megbízható információk; maga Zelenszkij elnök már tavaly októberben mint lehetséges orosz operációról beszélt erről.

A feltételes mód még kevésbé indokolt, ha a gát felrobbantásában észszerűséget keresünk. Az ukrán hadsereg hónapok óta nagyszabású ellentámadásra készül, amihez vélhetően kellő mennyiségű fegyvert is kaptak nyugati szövetségeseiktől. (Legutóbb Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter beszélt erről, pedig eddig inkább azt sorolta a kijivi kormány, hogy mi mindenre lenne még szükségük.) Bár az offenzíva idejét, irányát és mikéntjét csak találgatni lehet, a legvalószínűbbnek mégis az tűnik, hogy az ukrán erők Herszon és a tőle északra fekvő Zaporizzsja irányából próbálnák áttörni a frontot, és valahol a Krím irányában vagy az Azovi-tenger partjánál elvágni a Krímet a donecki és luhanszki régióval összekötő orosz vonalakat. Az átkelés a Dniprón – nagyjából a zaporizzsjai atomerőmű magasságáig a folyó a frontvonal, jobb partja ukrán, bal partja orosz fennhatóság alatt áll – hadászati szempontból eddig is iszonyúan nehéz és kockázatos, de nem lehetetlen feladatnak tűnt. Orosz katonai szempontból tehát nagyon is van értelme annak, hogy a Dnipro alsó folyásától keletre lévő, általuk megszállt hatalmas területet elárasszák és ezáltal megközelíthetetlenné tegyék a támadó ukrán hadsereg számára. Az pedig, hogy a kahovkai tározóból kiszabaduló töméntelen mennyiségű víz több tucat ukrán települést is elmos a folyó jobb partján, és több tízezer ember házát, vagyonkáját, élete munkáját viszi el, s újabb humanitárius krízist okoz, még direkt jó is. Hisz amúgy is épp ez az orosz hadviselés egyik pillére: az ukrán hátország és a civil lakosság szüntelen támadása és gyilkolása. Azt, hogy hónapok óta erre készülnek a háború orosz gazdái, az is bizonyítja, hogy hónapok óta gyűjtögették a vizet a tározóban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.