A szerk.

A víz és a remények  

A szerk.

Az oroszok beváltották korábbi fenyegetésüket, és felrobbantották a Nova Kahovka-i vízlépcsőt.

Az illendőség kedvéért tegyük hozzá, tényszerűen nem tudjuk, hogy kik repítették levegőbe a Dnipro folyót lezáró létesítményt, a Kreml tagad és az ukránokat vádolja, de ennek pont annyi jelentősége van az igazság szempontjából, mint bárminek, amit a Kreml állít. A műtárgy – és a Dnipro ezen szakaszának balparti, vagyis keleti része – az oroszok kezén van, s arról, hogy aláaknázták, rég­óta keringenek többé-kevésbé megbízható információk; maga Zelenszkij elnök már tavaly októberben mint lehetséges orosz operációról beszélt erről.

A feltételes mód még kevésbé indokolt, ha a gát felrobbantásában észszerűséget keresünk. Az ukrán hadsereg hónapok óta nagyszabású ellentámadásra készül, amihez vélhetően kellő mennyiségű fegyvert is kaptak nyugati szövetségeseiktől. (Legutóbb Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter beszélt erről, pedig eddig inkább azt sorolta a kijivi kormány, hogy mi mindenre lenne még szükségük.) Bár az offenzíva idejét, irányát és mikéntjét csak találgatni lehet, a legvalószínűbbnek mégis az tűnik, hogy az ukrán erők Herszon és a tőle északra fekvő Zaporizzsja irányából próbálnák áttörni a frontot, és valahol a Krím irányában vagy az Azovi-tenger partjánál elvágni a Krímet a donecki és luhanszki régióval összekötő orosz vonalakat. Az átkelés a Dniprón – nagyjából a zaporizzsjai atomerőmű magasságáig a folyó a frontvonal, jobb partja ukrán, bal partja orosz fennhatóság alatt áll – hadászati szempontból eddig is iszonyúan nehéz és kockázatos, de nem lehetetlen feladatnak tűnt. Orosz katonai szempontból tehát nagyon is van értelme annak, hogy a Dnipro alsó folyásától keletre lévő, általuk megszállt hatalmas területet elárasszák és ezáltal megközelíthetetlenné tegyék a támadó ukrán hadsereg számára. Az pedig, hogy a kahovkai tározóból kiszabaduló töméntelen mennyiségű víz több tucat ukrán települést is elmos a folyó jobb partján, és több tízezer ember házát, vagyonkáját, élete munkáját viszi el, s újabb humanitárius krízist okoz, még direkt jó is. Hisz amúgy is épp ez az orosz hadviselés egyik pillére: az ukrán hátország és a civil lakosság szüntelen támadása és gyilkolása. Azt, hogy hónapok óta erre készülnek a háború orosz gazdái, az is bizonyítja, hogy hónapok óta gyűjtögették a vizet a tározóban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.