A szerk.

A víz és a remények  

A szerk.

Az oroszok beváltották korábbi fenyegetésüket, és felrobbantották a Nova Kahovka-i vízlépcsőt.

Az illendőség kedvéért tegyük hozzá, tényszerűen nem tudjuk, hogy kik repítették levegőbe a Dnipro folyót lezáró létesítményt, a Kreml tagad és az ukránokat vádolja, de ennek pont annyi jelentősége van az igazság szempontjából, mint bárminek, amit a Kreml állít. A műtárgy – és a Dnipro ezen szakaszának balparti, vagyis keleti része – az oroszok kezén van, s arról, hogy aláaknázták, rég­óta keringenek többé-kevésbé megbízható információk; maga Zelenszkij elnök már tavaly októberben mint lehetséges orosz operációról beszélt erről.

A feltételes mód még kevésbé indokolt, ha a gát felrobbantásában észszerűséget keresünk. Az ukrán hadsereg hónapok óta nagyszabású ellentámadásra készül, amihez vélhetően kellő mennyiségű fegyvert is kaptak nyugati szövetségeseiktől. (Legutóbb Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter beszélt erről, pedig eddig inkább azt sorolta a kijivi kormány, hogy mi mindenre lenne még szükségük.) Bár az offenzíva idejét, irányát és mikéntjét csak találgatni lehet, a legvalószínűbbnek mégis az tűnik, hogy az ukrán erők Herszon és a tőle északra fekvő Zaporizzsja irányából próbálnák áttörni a frontot, és valahol a Krím irányában vagy az Azovi-tenger partjánál elvágni a Krímet a donecki és luhanszki régióval összekötő orosz vonalakat. Az átkelés a Dniprón – nagyjából a zaporizzsjai atomerőmű magasságáig a folyó a frontvonal, jobb partja ukrán, bal partja orosz fennhatóság alatt áll – hadászati szempontból eddig is iszonyúan nehéz és kockázatos, de nem lehetetlen feladatnak tűnt. Orosz katonai szempontból tehát nagyon is van értelme annak, hogy a Dnipro alsó folyásától keletre lévő, általuk megszállt hatalmas területet elárasszák és ezáltal megközelíthetetlenné tegyék a támadó ukrán hadsereg számára. Az pedig, hogy a kahovkai tározóból kiszabaduló töméntelen mennyiségű víz több tucat ukrán települést is elmos a folyó jobb partján, és több tízezer ember házát, vagyonkáját, élete munkáját viszi el, s újabb humanitárius krízist okoz, még direkt jó is. Hisz amúgy is épp ez az orosz hadviselés egyik pillére: az ukrán hátország és a civil lakosság szüntelen támadása és gyilkolása. Azt, hogy hónapok óta erre készülnek a háború orosz gazdái, az is bizonyítja, hogy hónapok óta gyűjtögették a vizet a tározóban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.