A szerk.

A víz és a remények  

A szerk.

Az oroszok beváltották korábbi fenyegetésüket, és felrobbantották a Nova Kahovka-i vízlépcsőt.

Az illendőség kedvéért tegyük hozzá, tényszerűen nem tudjuk, hogy kik repítették levegőbe a Dnipro folyót lezáró létesítményt, a Kreml tagad és az ukránokat vádolja, de ennek pont annyi jelentősége van az igazság szempontjából, mint bárminek, amit a Kreml állít. A műtárgy – és a Dnipro ezen szakaszának balparti, vagyis keleti része – az oroszok kezén van, s arról, hogy aláaknázták, rég­óta keringenek többé-kevésbé megbízható információk; maga Zelenszkij elnök már tavaly októberben mint lehetséges orosz operációról beszélt erről.

A feltételes mód még kevésbé indokolt, ha a gát felrobbantásában észszerűséget keresünk. Az ukrán hadsereg hónapok óta nagyszabású ellentámadásra készül, amihez vélhetően kellő mennyiségű fegyvert is kaptak nyugati szövetségeseiktől. (Legutóbb Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter beszélt erről, pedig eddig inkább azt sorolta a kijivi kormány, hogy mi mindenre lenne még szükségük.) Bár az offenzíva idejét, irányát és mikéntjét csak találgatni lehet, a legvalószínűbbnek mégis az tűnik, hogy az ukrán erők Herszon és a tőle északra fekvő Zaporizzsja irányából próbálnák áttörni a frontot, és valahol a Krím irányában vagy az Azovi-tenger partjánál elvágni a Krímet a donecki és luhanszki régióval összekötő orosz vonalakat. Az átkelés a Dniprón – nagyjából a zaporizzsjai atomerőmű magasságáig a folyó a frontvonal, jobb partja ukrán, bal partja orosz fennhatóság alatt áll – hadászati szempontból eddig is iszonyúan nehéz és kockázatos, de nem lehetetlen feladatnak tűnt. Orosz katonai szempontból tehát nagyon is van értelme annak, hogy a Dnipro alsó folyásától keletre lévő, általuk megszállt hatalmas területet elárasszák és ezáltal megközelíthetetlenné tegyék a támadó ukrán hadsereg számára. Az pedig, hogy a kahovkai tározóból kiszabaduló töméntelen mennyiségű víz több tucat ukrán települést is elmos a folyó jobb partján, és több tízezer ember házát, vagyonkáját, élete munkáját viszi el, s újabb humanitárius krízist okoz, még direkt jó is. Hisz amúgy is épp ez az orosz hadviselés egyik pillére: az ukrán hátország és a civil lakosság szüntelen támadása és gyilkolása. Azt, hogy hónapok óta erre készülnek a háború orosz gazdái, az is bizonyítja, hogy hónapok óta gyűjtögették a vizet a tározóban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Pokolba a tűzijátékkal! – Ünnepi beszéd

Kedves Egybegyűltek, kedves Olvasók! Önök már túl vannak rajta, mi (nyomda+munkaszüneti nap) még csak készülünk rá, mégis nagyon jó érzés így együtt ünnepelni ezt a szép évfordulót. 25 év! Egy negyedszázad, belegondolni is felemelő! Több mint jubileum, egyenesen aniversarium!

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.

„Az elégedetlenség hangja”

Százezrek tájékozódtak általa a napi politikáról a Jólvanezígy YouTube-csatorna révén, most mégis úgy döntött, inkább beáll a Kutyapárt mögé, és videókat készít nekik. Nemcsak erről, hanem a Fidesz online bénázásáról is beszélgettünk.