A szerk.

Megkérték Gyulát

A szerk.

„Hivatali visszaélés miatt feljelentést teszek, mert két tanú egybehangzó állítása szerint hamis tanúzással akart a NER engem és Kiss Ambrus főpolgármester-helyettest »lecsukatni«” – ezt írta Karácsony Gergely főpolgármester a Facebook-oldalára, miután a hvg.hu a nyomozati iratokat idézve megírta, Fidesz közeli macherek („üzletemberek”) és politikusok hogyan akarták lejáratni Bajnai Gordon volt miniszterelnököt és Budapest jelenlegi városvezetését.

Az ún. Városháza-ügyet, amelyet a kormányzati agitprop néhány nap múltán már Városháza-gate-nek nevezett, 2021 novemberében indította az emberarcú internetes felület, az index.hu azzal a cikkel, amelyet maga a főszerkesztő jegyzett. Ennek a fő állítása az volt, hogy Karácsonyék titokban a Városháza eladását készítik elő.

A kormánysajtóban heteken át mérhetetlen fontoskodással tárgyalt „ügyről” hamarosan kiderült, hogy vagy semmi alapja nincs, vagy ha van is, Karácsonyéknak semmi közük hozzá, de ha lenne is, az se lenne „botrányos”. Akkora kamu volt az egész, hogy másfél év után alig is emlékszik rá valaki – éppen ezért nem árt röviden felidézni a történteket.

A Városházának nevezett ingatlanegyüttes egy része hosszú idő óta csöndesen rohad a pesti Belváros szívében – vagyis alapos felújításra szorul, az egyik szárnyát talán le is kellene bontani. A lehetséges megoldásokkal a Tarlós István vezette fideszes fővárosi adminisztráció is foglalkozott, ahogyan az utánuk következő Karácsonyék is. Fölmerült a részleges vagy teljes eladás is, de a jelenlegi városvezetés ezt a lehetőséget már jóval az indexes cikk megjelenése előtt elvetette – erről nyilvánosan elérhető határozat is született. Jegyezzük meg azt is: ha akár Tarlósék, akár Karácsonyék, akár bármely jövőbeni önkormányzati többség az értékesítés mellett döntene, az sem volna „politikai botrány”. Csakhogy senki nem akart és nem akar eladni semmit, ráadásul titokban nem is tudná ezt megtenni.

Ez a semmire felhúzott akció valójában az országgyűlési választási kampány egyik nagy karaktergyilkos dobása lett volna, hiszen a nagy többség, beleértve a Fidesz agytrösztjét is, Karácsony Gergely ellenzéki miniszterelnök-jelöltségével számolt. Nagy meglepetésre aztán Márki-Zay Péter lett a befutó – viszont a jelek szerint az agitpropnak a már kész kompromatot nem volt szíve a kukába hajítani.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.