Adalékok a magyar nemzetkarakterológiához

A szerk.

A hazai rögvalóságból táplálkozó kozmikus gondolatok a magyarságról; a szerk.-et csaknem 20 éve ihlették meg nyaraló honfitársaink.

Horvátország egyrészt kétségtelenül a világ egyik legcsodálatosabb országa – már ami a természeti adottságokat illeti –, másrészt azon kevés helyek egyike, ahonnan hazatérni nem rossz. (...) Aztán a nyaraló magyar emberek már Nagykanizsánál megfosztják a hazatérő magyar embert az örömétől. Mert mi van?

false

Van először is Zágrábban lekapcsolt hálókocsi, ami kellemetlen ugyan, de még nem baj, a Liegewagen kiutalt fülkéi is akként funkcionálnak majd, mondja a kalauz, vagyis a nyugalom továbbra is sérthetetlen marad. Ezt horvát oldalon maradéktalanul betartják, Nagykanizsán viszont, mint az a fentiekből már sejthető, elszabadul a pokol. Na most: sok elborzasztó dolog van a világon, de a nyaralni induló magyar családnál elborzasztóbb nincs, az egészen biztos. Sietős trappolás a folyosón, fülkeajtó feltépve, „anyukám, ide, ideee!”, hallik a hisztérikus-diadalittas üvöltés, és bár a fülke foglalt, visszahőkölés nincs, hanem mindjárt az öntudat, „kifizettük mink is a jegy árát”, ezt, ugye, ismeri mindenki, mint ahogyan azt az ösztönszervilizmust is, amely a magyar embert legott arra sarkallja, hogy igazságot mindig az egyenruhás tegyen, jön is a kalauz. „Csak nyugalom, lesz itt hely mindjárt a gyerekeknek”, tuningolja magát az utazó családapa és a nagyközönség, és rögtön a legérzékenyebbnek hitt ponton támad – ezekhez nagyon értünk, ezekhez a véresen komolyan vett, s ettől még röhejesebb érzelmi zsarolásokhoz. A pusztai virtus az ellenérdekeltekben – a már a fülkében utazókban – is feltámad, „mivégre, tán mert 54 márkát fizettünk a fekvőhelyért?”. Paff. A kalauz, némi meglepetésre, meghajol a tények előtt, ajtó becsukódik, elege lehet abból, hogy hazai pályán nemcsak jegyet lyukaszt, hanem folyamatosan igazságot oszt a félnomád utazók körében (félnomád, mert érzi, hogy mennie kell, csak azt felejtette el, hogy minek). „Nem baj, kicsim, csak négyet megyünk, de azért jó lenne ülni, igaz? Nincsen nekünk 54 márkánk, ugye?”, és ebben minden benne van, még az is, hogy Zamárdi után már használhatatlan a horvát oldalon még tiszta klozet.

A tavalyi nyarad volt a legszarabb? Ugyan, gondold csak át az ideit.

(Magyar Narancs, 1996. augusztus 8.)

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.