Adalékok a magyar nemzetkarakterológiához

A szerk.

A hazai rögvalóságból táplálkozó kozmikus gondolatok a magyarságról; a szerk.-et csaknem 20 éve ihlették meg nyaraló honfitársaink.

Horvátország egyrészt kétségtelenül a világ egyik legcsodálatosabb országa – már ami a természeti adottságokat illeti –, másrészt azon kevés helyek egyike, ahonnan hazatérni nem rossz. (...) Aztán a nyaraló magyar emberek már Nagykanizsánál megfosztják a hazatérő magyar embert az örömétől. Mert mi van?

false

Van először is Zágrábban lekapcsolt hálókocsi, ami kellemetlen ugyan, de még nem baj, a Liegewagen kiutalt fülkéi is akként funkcionálnak majd, mondja a kalauz, vagyis a nyugalom továbbra is sérthetetlen marad. Ezt horvát oldalon maradéktalanul betartják, Nagykanizsán viszont, mint az a fentiekből már sejthető, elszabadul a pokol. Na most: sok elborzasztó dolog van a világon, de a nyaralni induló magyar családnál elborzasztóbb nincs, az egészen biztos. Sietős trappolás a folyosón, fülkeajtó feltépve, „anyukám, ide, ideee!”, hallik a hisztérikus-diadalittas üvöltés, és bár a fülke foglalt, visszahőkölés nincs, hanem mindjárt az öntudat, „kifizettük mink is a jegy árát”, ezt, ugye, ismeri mindenki, mint ahogyan azt az ösztönszervilizmust is, amely a magyar embert legott arra sarkallja, hogy igazságot mindig az egyenruhás tegyen, jön is a kalauz. „Csak nyugalom, lesz itt hely mindjárt a gyerekeknek”, tuningolja magát az utazó családapa és a nagyközönség, és rögtön a legérzékenyebbnek hitt ponton támad – ezekhez nagyon értünk, ezekhez a véresen komolyan vett, s ettől még röhejesebb érzelmi zsarolásokhoz. A pusztai virtus az ellenérdekeltekben – a már a fülkében utazókban – is feltámad, „mivégre, tán mert 54 márkát fizettünk a fekvőhelyért?”. Paff. A kalauz, némi meglepetésre, meghajol a tények előtt, ajtó becsukódik, elege lehet abból, hogy hazai pályán nemcsak jegyet lyukaszt, hanem folyamatosan igazságot oszt a félnomád utazók körében (félnomád, mert érzi, hogy mennie kell, csak azt felejtette el, hogy minek). „Nem baj, kicsim, csak négyet megyünk, de azért jó lenne ülni, igaz? Nincsen nekünk 54 márkánk, ugye?”, és ebben minden benne van, még az is, hogy Zamárdi után már használhatatlan a horvát oldalon még tiszta klozet.

A tavalyi nyarad volt a legszarabb? Ugyan, gondold csak át az ideit.

(Magyar Narancs, 1996. augusztus 8.)

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.