Horvátország egyrészt kétségtelenül a világ egyik legcsodálatosabb országa – már ami a természeti adottságokat illeti –, másrészt azon kevés helyek egyike, ahonnan hazatérni nem rossz. (...) Aztán a nyaraló magyar emberek már Nagykanizsánál megfosztják a hazatérő magyar embert az örömétől. Mert mi van?
| ||
Van először is Zágrábban lekapcsolt hálókocsi, ami kellemetlen ugyan, de még nem baj, a Liegewagen kiutalt fülkéi is akként funkcionálnak majd, mondja a kalauz, vagyis a nyugalom továbbra is sérthetetlen marad. Ezt horvát oldalon maradéktalanul betartják, Nagykanizsán viszont, mint az a fentiekből már sejthető, elszabadul a pokol. Na most: sok elborzasztó dolog van a világon, de a nyaralni induló magyar családnál elborzasztóbb nincs, az egészen biztos. Sietős trappolás a folyosón, fülkeajtó feltépve, „anyukám, ide, ideee!”, hallik a hisztérikus-diadalittas üvöltés, és bár a fülke foglalt, visszahőkölés nincs, hanem mindjárt az öntudat, „kifizettük mink is a jegy árát”, ezt, ugye, ismeri mindenki, mint ahogyan azt az ösztönszervilizmust is, amely a magyar embert legott arra sarkallja, hogy igazságot mindig az egyenruhás tegyen, jön is a kalauz. „Csak nyugalom, lesz itt hely mindjárt a gyerekeknek”, tuningolja magát az utazó családapa és a nagyközönség, és rögtön a legérzékenyebbnek hitt ponton támad – ezekhez nagyon értünk, ezekhez a véresen komolyan vett, s ettől még röhejesebb érzelmi zsarolásokhoz. A pusztai virtus az ellenérdekeltekben – a már a fülkében utazókban – is feltámad, „mivégre, tán mert 54 márkát fizettünk a fekvőhelyért?”. Paff. A kalauz, némi meglepetésre, meghajol a tények előtt, ajtó becsukódik, elege lehet abból, hogy hazai pályán nemcsak jegyet lyukaszt, hanem folyamatosan igazságot oszt a félnomád utazók körében (félnomád, mert érzi, hogy mennie kell, csak azt felejtette el, hogy minek). „Nem baj, kicsim, csak négyet megyünk, de azért jó lenne ülni, igaz? Nincsen nekünk 54 márkánk, ugye?”, és ebben minden benne van, még az is, hogy Zamárdi után már használhatatlan a horvát oldalon még tiszta klozet.
A tavalyi nyarad volt a legszarabb? Ugyan, gondold csak át az ideit.
(Magyar Narancs, 1996. augusztus 8.)
