Adalékok a magyar nemzetkarakterológiához

A szerk.

A hazai rögvalóságból táplálkozó kozmikus gondolatok a magyarságról; a szerk.-et csaknem 20 éve ihlették meg nyaraló honfitársaink.

Horvátország egyrészt kétségtelenül a világ egyik legcsodálatosabb országa – már ami a természeti adottságokat illeti –, másrészt azon kevés helyek egyike, ahonnan hazatérni nem rossz. (...) Aztán a nyaraló magyar emberek már Nagykanizsánál megfosztják a hazatérő magyar embert az örömétől. Mert mi van?

false

Van először is Zágrábban lekapcsolt hálókocsi, ami kellemetlen ugyan, de még nem baj, a Liegewagen kiutalt fülkéi is akként funkcionálnak majd, mondja a kalauz, vagyis a nyugalom továbbra is sérthetetlen marad. Ezt horvát oldalon maradéktalanul betartják, Nagykanizsán viszont, mint az a fentiekből már sejthető, elszabadul a pokol. Na most: sok elborzasztó dolog van a világon, de a nyaralni induló magyar családnál elborzasztóbb nincs, az egészen biztos. Sietős trappolás a folyosón, fülkeajtó feltépve, „anyukám, ide, ideee!”, hallik a hisztérikus-diadalittas üvöltés, és bár a fülke foglalt, visszahőkölés nincs, hanem mindjárt az öntudat, „kifizettük mink is a jegy árát”, ezt, ugye, ismeri mindenki, mint ahogyan azt az ösztönszervilizmust is, amely a magyar embert legott arra sarkallja, hogy igazságot mindig az egyenruhás tegyen, jön is a kalauz. „Csak nyugalom, lesz itt hely mindjárt a gyerekeknek”, tuningolja magát az utazó családapa és a nagyközönség, és rögtön a legérzékenyebbnek hitt ponton támad – ezekhez nagyon értünk, ezekhez a véresen komolyan vett, s ettől még röhejesebb érzelmi zsarolásokhoz. A pusztai virtus az ellenérdekeltekben – a már a fülkében utazókban – is feltámad, „mivégre, tán mert 54 márkát fizettünk a fekvőhelyért?”. Paff. A kalauz, némi meglepetésre, meghajol a tények előtt, ajtó becsukódik, elege lehet abból, hogy hazai pályán nemcsak jegyet lyukaszt, hanem folyamatosan igazságot oszt a félnomád utazók körében (félnomád, mert érzi, hogy mennie kell, csak azt felejtette el, hogy minek). „Nem baj, kicsim, csak négyet megyünk, de azért jó lenne ülni, igaz? Nincsen nekünk 54 márkánk, ugye?”, és ebben minden benne van, még az is, hogy Zamárdi után már használhatatlan a horvát oldalon még tiszta klozet.

A tavalyi nyarad volt a legszarabb? Ugyan, gondold csak át az ideit.

(Magyar Narancs, 1996. augusztus 8.)

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.