A szerk.

Áll a kapu előtt vasban

A szerk.

Vidnyánszkynak mennie kéne.

De nem megy, hogy is menne, amikor évek hosszú sorának fáradságos törtetése, könyöklése után itt áll gyűrött, ám hétpecsétes belépőcéduláját izzadt markában szorongatva álmainak – ki tudja, hányadik – kitüntetett helyszíne előtt. A papírok rendben, a felsőbb áldást harsogja a kincstári papagájok kara is, ő felvette legszebbik zsinóros kabátját, tán meg is fésülködött, készült szép beszéddel az összefogásról, a nyitottságról meg a nemzeti kultúráról – és nem léphet be. Mennie kéne, ki vagy be, most már szinte mindegy is, de nem tud, odabent nem kérnek belőle, el meg csak nem mehet szégyenszemre, nem engedi az a nagy magyar természete, meg hát a főnök is rosszallná nyilván. Nem megy ezért sehová, inkább csak kapkod fűhöz-fához, jobbára a lakájsajtó ilyen-olyan fórumaihoz, ahol elsírhatja minden bánatát. Elmondhatja tök komolyan, hogy világ-összeesküvést szőttek ellene, s azt is tudja, hogy kik (naná, a rettenetes Cuba Gooding Junior, a cégéres Soros-ügynök). Elmondhatja őszinte átéléssel, hogy ő egy akkora olajággal érkezett álmai egyetemére, hogy majd leszakadt alatta a gyenge karja, hogy tőle aztán virágozzon ott minden szép virág, tárgyalna ő mindenkivel éjjel és nappal, szakadatlan. E tárgyalást pedig oly nyitottan tervezi, mint eddig: most mi jövünk, enyém minden hatalom, én mondom meg, hogy ki lesz itt, mi lesz ott, s utána tárgyaljunk. Elmondhatja mély meggyőződéssel, hogy ki az igaz ember, s ki az, aki soha nem értené meg, hogy mi az a nemzet, mi az a magyarság, a kereszténység, meg mi az a minden. Elmondhatja röhögés nélkül, hogy ki mindenki áll ki mellette, s támogatja hősi kuncsorgásában a kapu előtt. Balra a világ-összeesküvés Helen Mirren és a Berliner Ensemble ügynökök vezetésével, jobbra Esztergályos Cecília, Vágási Feri és az elmúlt tucatnyi esztendő komplett biotapéta-készlete Orbán Viktor beszédei mögül. A nevük elhallgatását félelemből kérő nagy öregek! Akik attól reszketnek, hogy valami baj éri őket, ha kiállnak mellette. A tízéves Fidesz-uralom horizontján nem mernek névvel kiállni egy Fidesz-kinevezett mellett? Miért? Mert nem kapnak vén fejjel szerepet? Mert visszajön Gyurcsány, és földönfutóvá teszi őket? Vagy azért, mert szeretnének még néhány évig tükörbe nézni? Vagy azért hallgatják el nevüket, mert nincs is nevük, nem is léteznek?

Vidnyánszkynak van már színházi társasága, van már Nemzeti Színháza, van már fesztiválja, voltaképpen egyeteme is van már, csak kicsi, vidéki, rossz és jelentéktelen. Kicsi, mert nem tette naggyá, s nem attól vidéki, mert Kaposváron van, hanem attól, hogy ő provinciálissá formálta, rossz, mert elrontotta, jelentéktelen, mert az övé. Ezért kell neki egy másik, egy nagyobb, a legnagyobb, hogy a nemzetit és nyitottságot mantrázó szivárványos köd mögött azt is lerontsa. Kell neki, mert kiérdemelte, kell neki, mert a főnök neki adta. Csakhogy odabent nem kérnek belőle.

Nem kérnek, mert tudják, bármit is mond, foglalni jött. Nem kérnek belőle, mert tudják, hogy milyen sors várna rájuk az ő uralma alatt. Nem kérnek belőle, mert félnek tőle. Nem kérnek belőle, mert nem odavaló. És ebbéli érzéseiket nem restek kifejezésre juttatni, méghozzá épp az ellenkező módon: európai (s mint ilyen, magyar) szellemben. Vidnyánszky és a színiiskolások elmúlt napokban tanúsított viselkedése egészen pontosan képezi le két kultúra különbözőségét. Míg Vidnyánszky a sajtóban görcsölt, panaszkodott, fenyegetőzött, inszinuált, addig az egyetemisták levezényeltek egy az egész világ számára példamutató demonstrációt, fenyegetőzés, erőszak nélkül, legfőként vidáman és oldottan (erről lapunk belsejében kiváló cikk tanúskodik). Pedig egyáltalán nincsenek vidámságra okot adó helyzetben. Hiszen Vidnyánszky ott áll hadparancsával a kapuban, készen arra, hogy ha másként nem megy, kikergesse onnan őket, vagy egyszerűen elvigye a fejük fölül a tetőt.

Eddig még egy Fidesz-foglalásból sem sült ki semmi jó: odamentek, elvették, elrontották, eldobták. A sors fintora, hogy a bajt most épp Vidnyánszky tudná megelőzni, azzal, hogy elmegy. Vissza a sok közül valamelyik bevett fészkébe. De ehhez némi nagyvonalúságra lenne szükség, azt pedig Orbán nem tud adni, honnan is adna.

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”