Pécsett, a Szikla utcai Befogadó Gyermekotthon előtti havon tényleg minden összejött, talán csak a hó maradt allegorikus. Volt művészettörténeti megalapozottság, innováció és átélt alakítás is bőven. Színes volt, szagos és szomorú, sírtunk és kacagtunk.
A szereplők: Államtitkár 1., a Buta Auguszt, talpig férfi, kocsmai hőzöngő, akinek még a szája is férfiasan büdös (Magyar Péter lelkes hobbi dentálhigiénés aktivista és európai parlamenti képviselő ez irányú állásfoglalását lapzártánkig sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta senki). „Reszketsz, kicsi? Ne reszkessél, kicsi! Te hazug disznó!”, satöbbi.
Államtitkár 2., a higgadt érvelő, a megfontolt és józan (Magyar Péter hobbialkohológus Államtitkár 1. ittasságára vonatkozó állásfoglalását lapzártánkig sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta senki). Azt mondja rezervált hangon Államtitkár 2., hogy „Miskolcon is beengedtük, aztán csak a baj lett belőle. Tessék szíves feltenni a kérdéseit írásban” és más hasonlók (az idézetek nem szó szerintiek, de tartalmilag stimmelnek).
A Fehér Bohóc szerepében a fent már idézett hobbitudós és EP-képviselő, Orbán Viktor rendszerének pillanatnyilag legígéretesebb kihívója lépett fel. Néha (verbálisan) seggbe rúgta szegény Buta Augusztot, ahogy kettejüknek az már a commedia dell’arte óta kötelező.
További szereplők:
Alabárdos 1., népfi, a béke barátja. „Ne tessenek már annyit veszekedni. Üljenek le inkább egy kávéra. Én csak épp erre jártam.”
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
