A szerk.

Államtitkár úr kakaskodik

A szerk.

Azt éppenséggel nem lehet állítani, hogy a rendszerváltozás óta eltelt időszakban a honi nagypolitika képviselői restek lettek volna kipróbálni magukat a burleszk műfajában, de minden hasonló nekiveselkedés közül ez a keddi sikerült talán a legjobban.

Pécsett, a Szikla utcai Befogadó Gyermekotthon előtti havon tényleg minden összejött, talán csak a hó maradt allegorikus. Volt művészettörténeti megalapozottság, innováció és átélt alakítás is bőven. Színes volt, szagos és szomorú, sírtunk és kacagtunk.

A szereplők: Államtitkár 1., a Buta Auguszt, talpig férfi, kocsmai hőzöngő, akinek még a szája is férfiasan büdös (Magyar Péter lelkes hobbi dentálhigiénés aktivista és európai parlamenti képviselő ez irányú állásfoglalását lapzártánkig sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta senki). „Reszketsz, kicsi? Ne reszkessél, kicsi! Te hazug disznó!”, satöbbi.

Államtitkár 2., a higgadt érvelő, a megfontolt és józan (Magyar Péter hobbialkohológus Államtitkár 1. ittasságára vonatkozó állásfoglalását lapzártánkig sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta senki). Azt mondja rezervált hangon Államtitkár 2., hogy „Miskolcon is beengedtük, aztán csak a baj lett belőle. Tessék szíves feltenni a kérdéseit írásban” és más hasonlók (az idézetek nem szó szerintiek, de tartalmilag stimmelnek).

A Fehér Bohóc szerepében a fent már idézett hobbitudós és EP-képviselő, Orbán Viktor rendszerének pillanatnyilag legígéretesebb kihívója lépett fel. Néha (verbálisan) seggbe rúgta szegény Buta Augusztot, ahogy kettejüknek az már a commedia dell’arte óta kötelező.

További szereplők:

Alabárdos 1., népfi, a béke barátja. „Ne tessenek már annyit veszekedni. Üljenek le inkább egy kávéra. Én csak épp erre jártam.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.