A szerk.

Az adósság

A szerk.

Janics Natasáért 42 milliót, netán 45-öt kér a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ), különben Janics, miután repatriál Szerbiába, két évig nem indulhat nemzetközi versenyeken, mert az MKKSZ nem engedi el (a jogi lehetősége minden jel szerint megvan erre).

Hogy miért pont ennyit, arról legfeljebb sejtésünk lehet: talán azért, mert ennyibe kóstált Janics Natasa felkészülése, edzőtáborozásai, különféle juttatásai és jutalmai az MKKSZ-nek, és ezt a pénzt az MKKSZ-nek máshonnan, például a kluboktól, a többi versenyzőtől, az utánpótlástól kellett megvonnia. Vagy ennél többe, és az MKKSZ most megpróbál visszacsípni valamit. Vagy kevesebbe. Nem tudjuk. És nemcsak azt nem tudjuk, hogy valójában mennyibe került, hanem azt sem, hogy mi került mennyibe. Ki tartozik kinek, ki lett már kifizetve, és milyen szolgáltatásokért? A különféle állami, önkormányzati juttatásokból, a természetbeni juttatásokból, a Magyar Olimpiai Bizottság és az MKKSZ pénzéből, a szponzori pénzekből, az egyszeri, az olimpiai érmekért kapott jutalmakból és az életjáradékból összeálló mérlegfőösszeg vajon sok-e, és mihez képest? A 45 millióhoz képest mennyi?

Ha vannak ennek a nem túl emelkedett huzakodásnak tanulságai, azok leginkább ezen a tájon keresendők. Hiszen amiatt, hogy Janics Natasa családi vagy anyagi okokból ezentúl szerb színekben fog versenyezni, bár a szívünk vérzik, de nem horgadnánk fel. Munkavállalóként kijárkálni az egyik országból, s be egy másikba, onnét egy harmadikba, vagy vissza az elsőbe magától értetődő dolog. De ha nem pusztán munkavállalásról és országokról beszélünk, hanem a nemzetről, az identitások közti sávváltásról, sőt sávváltásokról, nos, ezzel nekünk akkor sincs semmi dolgunk, hisz ez az egyén szabad döntése. Hacsak annyi nem, hogy a nemzetbe befele érkezőket jó szívvel fogadjuk, miként tettük azt annak idején Natasával, meg megannyi külföldi, de magyarrá lett sportolóval - bárcsak ez az eljárás, a befogadás megilletne minden jelentkezőt.

Azon viszont érdemes elgondolkodnunk, hogy ez az alkudozás vajon megúszható lett volna-e.

Arról, hogy az olimpiákon induló magyar sportolók vajon közfeladatot látnak-e el, és mi lenne az, és ezért szükséges-e közfinanszírozásban - államiban vagy önkormányzatiban - részesülniük, hogy vajon ők a nemzet küldöttei lennének, akik nem a maguk, hanem a nemzet dicsőségét keresik, s a nemzet ennélfogva fizetni is tartozik áldozatos munkájukért, vagy magánkarrierjüket és személyes dicsőségüket építő magánemberek ők, azon rendes körülmények között nyilván el kéne gondolkodni. Nagy kár, hogy most épp nem lehet. De ha már kénytelenek vagyunk belenyugodni abba, hogy a haza igenis forintban kifejezendő hálával tartozik legjobbjainak, legalább a könyveket akkurátusan kéne vezetni, a kiadásokat és bevételeket tisztán látni. De pont Janics esete mutatja, hogy ez sehogyan sem akar összejönni. Az élsport finanszírozásában mutatkozó káoszt a politikai motivációjú barkácsolások csak még sűrűbbé teszik; és ezen politikai beavatkozások motivációja mindegyre csak ugyanaz, bármelyik oldal is művelje. A sport és a sportoló hazafias célú felhasználása. A vége nem is lehet más, mint a nevetségesség és a rossz szájíz.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.