A szerk.

Az atomkatasztrófa réme

A szerk.

A zaporizzsjai atomerőműnél kiakalkult helyzet egyetlen megnyugtató megoldása az lenne, ha az oroszok kivonnák katonáikat és nehézfegyvereiket, vagyis demilitarizálnák az atomerőmű teljes területét.

A zaporizzsjai nem csak Ukrajna, de Európa legnagyobb teljesítményű atomerőműve (Zaporizska Atomna Elektrosztancija, ZAE). Hat, összesen közel 6000 megawattos, vízhűtéses reaktora közül az első ötöt még a nyolcvanas évek végén helyezték üzembe, az utolsót 1995-ben. Az erőművet kiszolgáló több mint tízezer dolgozó – mérnökök, biztonságiak adminisztrátorok, kétkezi munkások – a tőle pár kilométerre fekvő Enerhodar városában élnek. A háború előtt ez az erőmű szolgáltatta Ukrajna áramfogyasztásának ötödét.

A várostól, amely után a nevét kapta, közúton 120 kilométerre, délnyugatra fekszik, a Dnipro, pontosabban a felduzzasztott Dnipro, még precízebben a kahovkai víztározó déli oldalán; a „balparti” Ukrajnában. (A „balparti Ukrajna” erős történeti és érzelmi konnotációkal bíró földrajzi fogalom. Az Ukrajnát kettészelő folyótól keletre eső országrészt a 17. század közepén szerezte meg I. Alekszej cár a Lengyel–Litván Köztársaságtól, a Rzeczpospolitától, s bár 1991-ben magától értetődő módon lett a független Ukrán Köztársaság része, a nagyorosz birodalmi nacionalizmus azóta is ugyanilyen természetes módon tekinti a sajátjának.)

A fűtőelemek hűtésére – az aktívakéra és a kiégettekére is – a Dnipro vizét használják fel.

A folyó túloldala ukrán fennhatóság alatt áll, miként a balparti részen az erőműtől északra eső területek, és maga Zaporizzsja városa is. A frontvonal itt a várost és az erőművet összekötő E105-ös főutat a várostól délre körülbelül 65 kilométerre vágja ketté. Az erőmű mellett ugyancsak orosz megszállás alatt áll Enerhodar, valamint az erőműtől délre, folyásirányban 140 kilométerre fekvő Nova Kahovka-i gát is.

A erőmű még március elején, mindössze pár órás, szórványos tűzharc után került orosz kézre. A háború első heteiben az orosz erők délről különösebb ellenállás nélkül tudták a két tengerparti megye, a herszoni és a zaporizzsjai nagy részét elfoglalni. A rabolt áru új hivatalos gazdája ekkor a Roszatom, az orosz atomenergia-ügynökség lett: igen, az a Roszatom, amelyet korábban Paks II építésével bízott meg a magyar kormány. A rendre az erőmű területén a megszálló hadsereg elitalakulatának, Putyin személyes hadseregének, a Roszgvargyijának a katonái vigyáznak. Bár helyi források arról számoltak be, hogy az első napokban a megszállók elraboltak és meg is gyilkoltak embereket, az ukrán villamosrendszerhez három nagyfeszültségű vezetékkel kapcsolódó atomerőműben az ukrán személyzet folytatta a munkát. Így a ZAE a megszállás alatt is ellátta árammal Ukrajna oroszok által el nem foglalt területeit is. (Jóllehet a hat reaktorból négyet még idejekorán leállított az ukrán Enerhoatom, az erőmű ukrán állami tulajdonosa.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.