A szerk.

Az atomkatasztrófa réme

A szerk.

A zaporizzsjai atomerőműnél kiakalkult helyzet egyetlen megnyugtató megoldása az lenne, ha az oroszok kivonnák katonáikat és nehézfegyvereiket, vagyis demilitarizálnák az atomerőmű teljes területét.

A zaporizzsjai nem csak Ukrajna, de Európa legnagyobb teljesítményű atomerőműve (Zaporizska Atomna Elektrosztancija, ZAE). Hat, összesen közel 6000 megawattos, vízhűtéses reaktora közül az első ötöt még a nyolcvanas évek végén helyezték üzembe, az utolsót 1995-ben. Az erőművet kiszolgáló több mint tízezer dolgozó – mérnökök, biztonságiak adminisztrátorok, kétkezi munkások – a tőle pár kilométerre fekvő Enerhodar városában élnek. A háború előtt ez az erőmű szolgáltatta Ukrajna áramfogyasztásának ötödét.

A várostól, amely után a nevét kapta, közúton 120 kilométerre, délnyugatra fekszik, a Dnipro, pontosabban a felduzzasztott Dnipro, még precízebben a kahovkai víztározó déli oldalán; a „balparti” Ukrajnában. (A „balparti Ukrajna” erős történeti és érzelmi konnotációkal bíró földrajzi fogalom. Az Ukrajnát kettészelő folyótól keletre eső országrészt a 17. század közepén szerezte meg I. Alekszej cár a Lengyel–Litván Köztársaságtól, a Rzeczpospolitától, s bár 1991-ben magától értetődő módon lett a független Ukrán Köztársaság része, a nagyorosz birodalmi nacionalizmus azóta is ugyanilyen természetes módon tekinti a sajátjának.)

A fűtőelemek hűtésére – az aktívakéra és a kiégettekére is – a Dnipro vizét használják fel.

A folyó túloldala ukrán fennhatóság alatt áll, miként a balparti részen az erőműtől északra eső területek, és maga Zaporizzsja városa is. A frontvonal itt a várost és az erőművet összekötő E105-ös főutat a várostól délre körülbelül 65 kilométerre vágja ketté. Az erőmű mellett ugyancsak orosz megszállás alatt áll Enerhodar, valamint az erőműtől délre, folyásirányban 140 kilométerre fekvő Nova Kahovka-i gát is.

A erőmű még március elején, mindössze pár órás, szórványos tűzharc után került orosz kézre. A háború első heteiben az orosz erők délről különösebb ellenállás nélkül tudták a két tengerparti megye, a herszoni és a zaporizzsjai nagy részét elfoglalni. A rabolt áru új hivatalos gazdája ekkor a Roszatom, az orosz atomenergia-ügynökség lett: igen, az a Roszatom, amelyet korábban Paks II építésével bízott meg a magyar kormány. A rendre az erőmű területén a megszálló hadsereg elitalakulatának, Putyin személyes hadseregének, a Roszgvargyijának a katonái vigyáznak. Bár helyi források arról számoltak be, hogy az első napokban a megszállók elraboltak és meg is gyilkoltak embereket, az ukrán villamosrendszerhez három nagyfeszültségű vezetékkel kapcsolódó atomerőműben az ukrán személyzet folytatta a munkát. Így a ZAE a megszállás alatt is ellátta árammal Ukrajna oroszok által el nem foglalt területeit is. (Jóllehet a hat reaktorból négyet még idejekorán leállított az ukrán Enerhoatom, az erőmű ukrán állami tulajdonosa.)

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk