A szerk.

Vakon

A szerk.

A Tranzit elnevezésű, önmeghatározása szerint „közéleti évadnyitó és gondolatexpo” rendezvénysorozatot a Kommentár című folyóirat szervezi 2009 óta; az a magát konzervatívnak tartó műhely, amelynek előző mancsaftját a Fidesz túlontúl szabad szelleműnek, helyenként pedig megengedhetetlenül kritikusnak vélte, ezért aztán 2018-ban ki is dobta őket. 

Ennek megfelelően alakult át villámgyorsan a Tranzit is, amire jó példa a múlt hét végi ún. vitasorozat: ezen ugyanis látványos egységbe forrva alázta meg ellenzéki „beszélgetőpartnereit” az összes megjelent Fidesz-politikus, illetve a közönségük és a moderátoraik. (A felvételek alapján nehéz eldönteni, hogy a nézők vagy a vitavezetők drukkolnak-e jobban a kormánypárti résztvevőknek.) Most azonban nem az ebben az átlátszó színjátékban való ellenzéki részvétel értelmetlenségén lamentálunk; valószínűleg ugyanúgy nem tudnánk erre épkézláb magyarázatot találni, mint annak a hajdani csepeli drukkernek a motivációjára, aki rendszeresen bement az ellenfél szurkolói közé azért, hogy azok jól megverjék. Ez a vágya rendre teljesült is a Fradi, az Újpest és a DVTK elleni meccseken.

A múlt pénteki „vita” egy pontján a momentumos Hajnal Miklós megszavaztatta a közönséget arról, hogy szerintük tényleg meleg- meg nemátalakító propaganda zajlana-e az óvodákban, ha áprilisban az ellenzék nyert volna. A felvételeken is jól látható, hogy majdnem mindenki feltette a kezét „igennel” szavazva – a reakció nemcsak Hajnalt lepte meg, de mintha Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára is meghökkent volna egy pillanatra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.