A szerk.

Vakon

A szerk.

A Tranzit elnevezésű, önmeghatározása szerint „közéleti évadnyitó és gondolatexpo” rendezvénysorozatot a Kommentár című folyóirat szervezi 2009 óta; az a magát konzervatívnak tartó műhely, amelynek előző mancsaftját a Fidesz túlontúl szabad szelleműnek, helyenként pedig megengedhetetlenül kritikusnak vélte, ezért aztán 2018-ban ki is dobta őket. 

Ennek megfelelően alakult át villámgyorsan a Tranzit is, amire jó példa a múlt hét végi ún. vitasorozat: ezen ugyanis látványos egységbe forrva alázta meg ellenzéki „beszélgetőpartnereit” az összes megjelent Fidesz-politikus, illetve a közönségük és a moderátoraik. (A felvételek alapján nehéz eldönteni, hogy a nézők vagy a vitavezetők drukkolnak-e jobban a kormánypárti résztvevőknek.) Most azonban nem az ebben az átlátszó színjátékban való ellenzéki részvétel értelmetlenségén lamentálunk; valószínűleg ugyanúgy nem tudnánk erre épkézláb magyarázatot találni, mint annak a hajdani csepeli drukkernek a motivációjára, aki rendszeresen bement az ellenfél szurkolói közé azért, hogy azok jól megverjék. Ez a vágya rendre teljesült is a Fradi, az Újpest és a DVTK elleni meccseken.

A múlt pénteki „vita” egy pontján a momentumos Hajnal Miklós megszavaztatta a közönséget arról, hogy szerintük tényleg meleg- meg nemátalakító propaganda zajlana-e az óvodákban, ha áprilisban az ellenzék nyert volna. A felvételeken is jól látható, hogy majdnem mindenki feltette a kezét „igennel” szavazva – a reakció nemcsak Hajnalt lepte meg, de mintha Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára is meghökkent volna egy pillanatra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.