A szerk.

Vakon

A szerk.

A Tranzit elnevezésű, önmeghatározása szerint „közéleti évadnyitó és gondolatexpo” rendezvénysorozatot a Kommentár című folyóirat szervezi 2009 óta; az a magát konzervatívnak tartó műhely, amelynek előző mancsaftját a Fidesz túlontúl szabad szelleműnek, helyenként pedig megengedhetetlenül kritikusnak vélte, ezért aztán 2018-ban ki is dobta őket. 

Ennek megfelelően alakult át villámgyorsan a Tranzit is, amire jó példa a múlt hét végi ún. vitasorozat: ezen ugyanis látványos egységbe forrva alázta meg ellenzéki „beszélgetőpartnereit” az összes megjelent Fidesz-politikus, illetve a közönségük és a moderátoraik. (A felvételek alapján nehéz eldönteni, hogy a nézők vagy a vitavezetők drukkolnak-e jobban a kormánypárti résztvevőknek.) Most azonban nem az ebben az átlátszó színjátékban való ellenzéki részvétel értelmetlenségén lamentálunk; valószínűleg ugyanúgy nem tudnánk erre épkézláb magyarázatot találni, mint annak a hajdani csepeli drukkernek a motivációjára, aki rendszeresen bement az ellenfél szurkolói közé azért, hogy azok jól megverjék. Ez a vágya rendre teljesült is a Fradi, az Újpest és a DVTK elleni meccseken.

A múlt pénteki „vita” egy pontján a momentumos Hajnal Miklós megszavaztatta a közönséget arról, hogy szerintük tényleg meleg- meg nemátalakító propaganda zajlana-e az óvodákban, ha áprilisban az ellenzék nyert volna. A felvételeken is jól látható, hogy majdnem mindenki feltette a kezét „igennel” szavazva – a reakció nemcsak Hajnalt lepte meg, de mintha Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára is meghökkent volna egy pillanatra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.