A szerk.

Az egyik

A szerk.

Hát nem öröm nézni, amikor két ilyen nagy vad a legnagyobb egyetértés hangján lapogatja egymás és Michel Platini vállát? De igen, a labdarúgás zöld gyepén szent a béke a miniszterelnök és a pénzember között: rendezzen Magyarország sürgősen foci-Eb-t, de legalább egy árva kis meccset adjanak neki az európai labdarúgás urai, mert olyan stadionunk lesz ám, hogy csodájára jár a világ!

Igen, itt lesz az egykori Népstadion, a mai Puskás Ferenc Stadion helyén, mint a várossal együtt pulzáló szerves rész vagy mi a bánat. Ilyenek hangzottak el Orbán Viktor miniszter-, Csányi Sándor MLSZ- és Michel Platini UEFA-elnök lapzártánk idejére (kedd délutánra) időzített sajtótájékoztatóján. Azt éppenséggel nem kötötték az orrunkra, hogy a mániás stadionépítési dühön kívül mi a lidércfény indokolná, hogy Magyarországnak ilyesmibe kellene ártakoznia, de rendben: köll mán a dicsőség, illetve más sem hiányzik nekünk. Orbán Viktor végre nem a lengyel ellenzéktől kölcsönkapott sámliról szurkol végig egy Eb-meccset, mint a legutolsót, hanem a külön nevére kiállított, szotyihéj-kondenzátorral felszerelt karszékéből, vazallusainak tettetett jókedvtől hangos karéjában.

Vagy azért kell nekünk foci-Eb, hogy tovább takargassuk, amit amúgy is tud rólunk mindenki, hogy tudniillik semmilyen szempontból nem tartozunk az európai országok azon csoportozatába, amelyikben érdemes professzionális szintű labdarúgást művelni. S nemcsak azért nem érdemes, mert ugatjuk az egészet, hisz az első számú szaktekintély nem egy elismert tréner vagy egy híres focista, hanem egy megyei szintű tartalék játékosból lett miniszterelnök, de azért is, mert a labdarúgás a legrosszabbat hozza ki belőlünk.

Mert ha foci van műsoron, egyből ember alatti regiszterekben kezdünk viselkedni, mint tettük ezt a múlt héten, Bukarestben. Figyelem, még a mérkőzés előtt! Ami pedig utána következett, aljas és szánalmas "játék", nevetséges és megalázó vereség, nos, azt pont azért kaptuk, amit előtte műveltünk: mi, magyarok! (Bizony: nem néhány magáról megfeledkezett személy, hanem mi, akik tűrjük, mi, akik támogatjuk őket, mi, akik ilyenkor decensen fintorgunk, hogy micsoda dolog az ilyen már! Szóval: mi, magyarok dúltunk ott.)

Ismételgessük csak: nem azért kaptunk a pofánkra, mert nem tudunk focizni, ugyan már, az ellenfél is roppant szerény játékerőt képviselt, hanem azért, mert nekik volt igazuk. Azért, mert a mieink eleve koszos ruhában futottak ki a pályára, s a mocskot, ami rajta volt Bukarestben és a szerencsétlen észtek ellen is, nemcsak a bukaresti véglegényeink kenték rá, dolgoztunk azon sokan eleget, rajta van azon minden sarunk. Minden sarunk, amivel rohadtul nem tudunk, és Orbánék (Csányiék) nem is akarnak mit csinálni: nekik nyilván az a jó, amikor elmegyenge magyarok randalíroznak erre-arra a világban, de legfőként a szomszédaink lakóhelyén. Nekünk meg nyilván az, ha hagyjuk nekik, hogy hagyják nekik.

Viszont, ha Európa-bajnokságot rendezünk? Akkor ez az egész nincs is, akkor a "sport nagy ünnepe" van itt, akkor rendes embereknek látszunk, hisz' Platini e sajtótájékoztatón is felbüfögte, hogy az UEFA milyen tele szájjal hirdet zéró toleranciát mindenféle rasszizmussal, huliganizmussal szemben. Ja, kérem, ha itt ők rendeznek, vagy nekik rendezünk meccset, akkor itt minden rendben van. Akkor ennek az országnak a stadionépítő őrültjei nem exportálnak csürhét a szomszédba, hanem éppenséggel rendben tartják saját házuk táját.

Hát, egy fenéket! Ebből a történetből minden szó hazugság. Orbán és Csányi hazugsága. Egyik - csekélyebb horderejű - hazugsága.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.