A szerk.

Az egyik

A szerk.

Hát nem öröm nézni, amikor két ilyen nagy vad a legnagyobb egyetértés hangján lapogatja egymás és Michel Platini vállát? De igen, a labdarúgás zöld gyepén szent a béke a miniszterelnök és a pénzember között: rendezzen Magyarország sürgősen foci-Eb-t, de legalább egy árva kis meccset adjanak neki az európai labdarúgás urai, mert olyan stadionunk lesz ám, hogy csodájára jár a világ!

Igen, itt lesz az egykori Népstadion, a mai Puskás Ferenc Stadion helyén, mint a várossal együtt pulzáló szerves rész vagy mi a bánat. Ilyenek hangzottak el Orbán Viktor miniszter-, Csányi Sándor MLSZ- és Michel Platini UEFA-elnök lapzártánk idejére (kedd délutánra) időzített sajtótájékoztatóján. Azt éppenséggel nem kötötték az orrunkra, hogy a mániás stadionépítési dühön kívül mi a lidércfény indokolná, hogy Magyarországnak ilyesmibe kellene ártakoznia, de rendben: köll mán a dicsőség, illetve más sem hiányzik nekünk. Orbán Viktor végre nem a lengyel ellenzéktől kölcsönkapott sámliról szurkol végig egy Eb-meccset, mint a legutolsót, hanem a külön nevére kiállított, szotyihéj-kondenzátorral felszerelt karszékéből, vazallusainak tettetett jókedvtől hangos karéjában.

Vagy azért kell nekünk foci-Eb, hogy tovább takargassuk, amit amúgy is tud rólunk mindenki, hogy tudniillik semmilyen szempontból nem tartozunk az európai országok azon csoportozatába, amelyikben érdemes professzionális szintű labdarúgást művelni. S nemcsak azért nem érdemes, mert ugatjuk az egészet, hisz az első számú szaktekintély nem egy elismert tréner vagy egy híres focista, hanem egy megyei szintű tartalék játékosból lett miniszterelnök, de azért is, mert a labdarúgás a legrosszabbat hozza ki belőlünk.

Mert ha foci van műsoron, egyből ember alatti regiszterekben kezdünk viselkedni, mint tettük ezt a múlt héten, Bukarestben. Figyelem, még a mérkőzés előtt! Ami pedig utána következett, aljas és szánalmas "játék", nevetséges és megalázó vereség, nos, azt pont azért kaptuk, amit előtte műveltünk: mi, magyarok! (Bizony: nem néhány magáról megfeledkezett személy, hanem mi, akik tűrjük, mi, akik támogatjuk őket, mi, akik ilyenkor decensen fintorgunk, hogy micsoda dolog az ilyen már! Szóval: mi, magyarok dúltunk ott.)

Ismételgessük csak: nem azért kaptunk a pofánkra, mert nem tudunk focizni, ugyan már, az ellenfél is roppant szerény játékerőt képviselt, hanem azért, mert nekik volt igazuk. Azért, mert a mieink eleve koszos ruhában futottak ki a pályára, s a mocskot, ami rajta volt Bukarestben és a szerencsétlen észtek ellen is, nemcsak a bukaresti véglegényeink kenték rá, dolgoztunk azon sokan eleget, rajta van azon minden sarunk. Minden sarunk, amivel rohadtul nem tudunk, és Orbánék (Csányiék) nem is akarnak mit csinálni: nekik nyilván az a jó, amikor elmegyenge magyarok randalíroznak erre-arra a világban, de legfőként a szomszédaink lakóhelyén. Nekünk meg nyilván az, ha hagyjuk nekik, hogy hagyják nekik.

Viszont, ha Európa-bajnokságot rendezünk? Akkor ez az egész nincs is, akkor a "sport nagy ünnepe" van itt, akkor rendes embereknek látszunk, hisz' Platini e sajtótájékoztatón is felbüfögte, hogy az UEFA milyen tele szájjal hirdet zéró toleranciát mindenféle rasszizmussal, huliganizmussal szemben. Ja, kérem, ha itt ők rendeznek, vagy nekik rendezünk meccset, akkor itt minden rendben van. Akkor ennek az országnak a stadionépítő őrültjei nem exportálnak csürhét a szomszédba, hanem éppenséggel rendben tartják saját házuk táját.

Hát, egy fenéket! Ebből a történetből minden szó hazugság. Orbán és Csányi hazugsága. Egyik - csekélyebb horderejű - hazugsága.

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”