A szerk.

Az emberi méltóság emlékére

A szerk.

„Szokott gondolni az utolsó pillanatra?” – kérdeztük egy évvel ezelőtti interjúnkban Karsai Dánielt. „Még nem, mert még nem vagyok ott. (...) Amit tudok, hogy ma még nem akarok meghalni, és holnap sem. De hogy egy év múlva milyen állapotban leszek, nem tudhatom. A döntési szabadságot viszont nemhogy kérem: jogot formálok rá, azaz követelem.”

Ezt a jogot végül nem adták meg neki. Sem a magyar állam, sem a nemzetközi bíróság.

Karsai Dániel ekkor arról is beszélt, hogy miután túljutott a diagnózis után rátelepedő depresszión, „valahogy belül elkezdett kisütni a nap”, és azóta lelkileg jól van, boldog életet él. Volt ebben a kijelentésében valami megnyugtató, olyasmi, ami már a testi szenvedéseken túli megélést sejtet. Noha azt valóban senki sem tudhatta, mi fog történni a következő egy évben („végtelen számú forgatókönyv lehetséges”, mondta ő), arra számítani lehetett: ha a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága nemet mond, akkor az kemény menet lesz. Dánielnek mindenképpen, de a közvetlen környezetének is. Az ALS a végső stádiumban már a tüdőt támadja. Átélni, hogy a szerettünk napról napra egyre kevesebb lélegzethez jut, és ez ellen semmit sem tehetünk, fokozhatatlan fájdalom. Ez az állapot idén tavaszra bekövetkezett. Majd júniusban a nemzetközi bíróság elutasította Karsai eutanáziára vonatkozó kérelmét, szeptemberben pedig a fellebbezését is.

Miközben Karsai Dániel az emberi méltósághoz fűződő jogaiért küzdött, a saját életével mutatta be, mit is jelent ez a jogszabályba foglalt fogalom – amely az egyetemes emberi jogok alappillére, s amelynek nevében alkotmányjogászként maga is munkálkodott.

Dániel azt mondta, amíg ki tudja fejezni mindazt, ami benne megfogalmazódik, addig van értelme a létezésének. E tekintetben alapvetően a közvetlen környezete – testvére, ápolója, rokonai, barátai – adták meg az ő méltóságát: ahogy ápolták, ahogy ügyében mellette álltak, majd fizikailag is segítették abban, hogy mindvégig kommunikálhasson. De sorstársai, akikkel és akikért küzdhetett, szintén erősítették. Ahogy a magyar közvélemény is, amely szinte egyöntetűen állt ki mellette. Dániel már életében nemzeti hőssé vált. A hiányát a köz­életből már most érezhetjük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.