Kezdjük egy kisebb kudarccal: lemondott a frakcióvezetésről, s ez, úgy tippelnénk, engedmény volt a túlhatalma ellen dörmögőknek. De a hat elnökségi tag egytől egyig az lett, akiket ő szeretett volna. Ezek az országos politikában jobbára nyeretlen kétévesek, a durva előélet pedig (majd’ mindegyiknek van ilyenje, a hatvannégy vármegyés Toroczkaitól az exszkinhed Sneideren át a romaszomorító Fülöp Erikig) számos előnnyel kecsegteti az elnököt. A most nyilván erősen aggódó radikális bázis orra alá tudja őket dörgölni (ezt csinálta is az elmúlt hónapban), míg ha az ún. mérséklődést kell majd hitelt érdemlően demonstrálni, akkor arra a leginkább szélsőségesek szelídülése lesz a legjobb mutatvány-eszköz. A miheztartás végett Vona meg is fenyegette őket (is), ha valakinek nem tetszik, ami lesz (bármi lesz az), mehet a sunyiba. A fenyegetés hihetően hangzott, nyomatékot Novák Előd sikeres kigolyózása adott neki. A 20 százaléknyi Vona-ellenes protestszavazat, ami talán a Novák Előd melletti kiállásnak tekinthető, Novákot nem fogja megmenteni. A kongresszus előtti napon, az utolsó pillanatban még a Hegedűs-klán is ellépett mellőle – mi lesz így a kuruc.info-val? (A nyílt, leplezetlen, hagyományos magyar fajvédelemre 5 százalék körüli igény mindig volt a magyar választói korpuszban – ezt Novák akár el is vihetné. De nem fogja, mert alkalmatlan rá.)
De az izgalmak ezután jönnek: hogy tudniillik innét hová? A cél a lemorzsolódott, vagy a következőkben lemorzsolódó 2010-es és 2014-es Fidesz-szavazók tömege lenne. Ezek a morzsa-honfitársaink – logikusan – vagy nem mennek el szavazni, vagy a Jobbikra szavaznak majd, vagy az MSZP-re, pláne most, hogy az LMP elveszíti sívó oroszlánját – ez jelen pillanatban teljességgel kiszámíthatatlan, és e kiszámíthatatlanságot csak még kiszámíthatatlanabbá teszi a lutri, ami az egyéni mandátumok túlsúlyából jön. Azt Vona jól látja, és valamennyire talán meg is értette a pártjával, hogy abból a politikai és szellemi pozícióból, ahol most vannak, nincs följebb, ennek megfelelően az ATV-n már „modern konzervatív pártként” emlegette szervezetét. Azt, hogy teljesülhet-e a pártelnök vágya, azaz bele tud-e harapni a Jobbik a Fidesz-tábor lazább részeibe, ha tényleg „modern konzervatív párt” lesz belőle, sajnos nem áll módunkban megmondani; a „modern konzervativizmus”, avagy a középre húzás bizonyos elemi feltételeiről azonban lennének elképzeléseink.
Ezek közül első helyen az ún. „zsidózás” beszüntetését jelölnénk meg, mely zsidózás jelen kontextusunkban inkább afféle metaforaként szerepel. A faji alapokon nyugvó világ- és történelemszemlélet egyszavas összefoglalásaként, egyfajta koherens, totális Weltanschauungként és ideológiaként. Ennek része többek közt a parlamentáris demokrácia vagy a népképviselet bármilyen formájának a tagadása, amely tagadás tulajdonképpen a társadalmi érdekkonfliktusok rendezésének az intézményesített formáit tagadja és az erőszakot kínálja helyette. Ezen ideológia része a magántulajdonon alapuló, szabad versenyes gazdaság tagadása is; végső soron pedig az emberek egyenlőségének a tagadása, s helyette valamilyen faj vagy valamilyen, születésüktől fogva adott hierarchia szerinti, megváltoztathatalan besorolásuk. (E világszemlélet amúgy az emberiség közkincse, főként a szerencsétlenebb feléé. Hazánk esetében a „zsidók” valójában csak esetleges főszereplői és persze kárvallottjai: ők voltak kéznél annak idején, a 19. század végén, és ez azóta valahogy így maradt. Malajziában a kínaiak a „zsidók”, Srí Lankán a muszlim kisebbség, a sort folytathatnánk napestig. Érdekesség, hogy három héttel ezelőtti riportunk tanúsága szerint Novák Előddel a fő gond, a legnagyobb baj épp eszetlen és terméketlen zsidózása volt.)
Kevés támpontunk lehet arról, hogy Vona személy szerint hol tart most azon az úton, ami a modern konzervatív párt modern konzervatív elnökének szerepe felé vezet, arról például nemigen beszél, hogy mit kezdene az orbáni félautokrata rezsim örökségével, vagy hogy a köztársaság 2010 előtti intézményeiből mit és hogyan építene újjá, ha rajta múlna. És meddig engedné elmenni a tagság?
Orbán távozásának a kulcsa a jobboldal 2010-es és 2014-es szavazótáborának megbontása. Azt is tudjuk, hogy a Fideszen belülről ilyen politikai alternatíva nem fog megkeletkezni. Most épp erre zajlik kísérlet – kívülről. Ami számos ponton dőlhet dugába, sülhet el rosszul. A Jobbik múltjában – ami, félreértés ne essék, ma, május 31-én még bőven a jelene – szörnyű dolgok, borzalmas szavak, ordas eszmék és emberek vannak. De a párt elnöke arra tett többé-kevésbé nyílt ígéretet, hogy ez mostantól másképp lesz. Ez is valami.
