A szerk.

Az ígéret

A szerk.

A Jobbik kongresszusa kellemesen telt, a pártelnök szinte mindent elintézett, aminek elintézésére indult pár hete.

Kezdjük egy kisebb kudarccal: lemondott a frakcióvezetésről, s ez, úgy tippelnénk, engedmény volt a túlhatalma ellen dörmögőknek. De a hat elnökségi tag egytől egyig az lett, akiket ő szeretett volna. Ezek az országos politikában jobbára nyeretlen kétévesek, a durva előélet pedig (majd’ mindegyiknek van ilyenje, a hatvannégy vármegyés Toroczkaitól az exszkinhed Sneideren át a romaszomorító Fülöp Erikig) számos előnnyel kecsegteti az elnököt. A most nyilván erősen aggódó radikális bázis orra alá tudja őket dörgölni (ezt csinálta is az elmúlt hónapban), míg ha az ún. mérséklődést kell majd hitelt érdemlően demonstrálni, akkor arra a leg­inkább szélsőségesek szelídülése lesz a legjobb mutatvány-eszköz. A miheztartás végett Vona meg is fenyegette őket (is), ha valakinek nem tetszik, ami lesz (bármi lesz az), mehet a sunyiba. A fenyegetés hihetően hangzott, nyomatékot Novák Előd sikeres kigolyózása adott neki. A 20 százaléknyi Vona-ellenes protestszavazat, ami talán a Novák Előd melletti kiállásnak tekinthető, Novákot nem fogja megmenteni. A kongresszus előtti napon, az utolsó pillanatban még a Hegedűs-klán is ellépett mellőle – mi lesz így a kuruc.info-val? (A nyílt, leplezetlen, hagyományos magyar fajvédelemre 5 százalék körüli igény mindig volt a magyar választói korpuszban – ezt Novák akár el is vihetné. De nem fogja, mert alkalmatlan rá.)

De az izgalmak ezután jönnek: hogy tudniillik innét hová? A cél a lemorzsolódott, vagy a következőkben lemorzsolódó 2010-es és 2014-es Fidesz-szavazók tömege lenne. Ezek a morzsa-honfitársaink – logikusan – vagy nem mennek el szavazni, vagy a Jobbikra szavaznak majd, vagy az MSZP-re, pláne most, hogy az LMP elveszíti sívó oroszlánját – ez jelen pillanatban teljességgel kiszámíthatatlan, és e kiszámíthatatlanságot csak még kiszámíthatatlanabbá teszi a lutri, ami az egyéni mandátumok túlsúlyából jön. Azt Vona jól látja, és valamennyire talán meg is értette a pártjával, hogy abból a politikai és szellemi pozícióból, ahol most vannak, nincs följebb, ennek megfelelően az ATV-n már „modern konzervatív pártként” emlegette szervezetét. Azt, hogy teljesülhet-e a pártelnök vágya, azaz bele tud-e harapni a Jobbik a Fidesz-tábor lazább részeibe, ha tényleg „modern konzervatív párt” lesz belőle, sajnos nem áll módunkban megmondani; a „modern konzervativizmus”, avagy a középre húzás bizonyos elemi feltételeiről azonban lennének elképzeléseink.

Ezek közül első helyen az ún. „zsidózás” beszüntetését jelölnénk meg, mely zsidózás jelen kontextusunkban inkább afféle metaforaként szerepel. A faji alapokon nyugvó világ- és történelemszemlélet egyszavas összefoglalásaként, egyfajta koherens, totális Weltanschauungként és ideológiaként. Ennek része többek közt a parlamentáris demokrácia vagy a népképviselet bármilyen formájának a tagadása, amely tagadás tulajdonképpen a társadalmi érdekkonfliktusok rendezésének az intézményesített formáit tagadja és az erőszakot kínálja helyette. Ezen ideológia része a magántulajdonon alapuló, szabad versenyes gazdaság tagadása is; végső soron pedig az emberek egyenlőségének a tagadása, s helyette valamilyen faj vagy valamilyen, születésüktől fogva adott hierarchia szerinti, megváltoztathatalan besorolásuk. (E világszemlélet amúgy az emberiség közkincse, főként a szerencsétlenebb feléé. Hazánk esetében a „zsidók” valójában csak esetleges főszereplői és persze kárvallottjai: ők voltak kéznél annak idején, a 19. század végén, és ez azóta valahogy így maradt. Malajziában a kínaiak a „zsidók”, Srí Lankán a muszlim kisebbség, a sort folytathatnánk napestig. Érdekesség, hogy három héttel ezelőtti riportunk tanúsága szerint Novák Előddel a fő gond, a legnagyobb baj épp eszetlen és terméketlen zsidózása volt.)

Kevés támpontunk lehet arról, hogy Vona személy szerint hol tart most azon az úton, ami a modern konzervatív párt modern konzervatív elnökének szerepe felé vezet, arról például nemigen beszél, hogy mit kezdene az orbáni félautokrata rezsim örökségével, vagy hogy a köztársaság 2010 előtti intézményeiből mit és hogyan építene újjá, ha rajta múlna. És meddig engedné elmenni a tagság?

Orbán távozásának a kulcsa a jobboldal 2010-es és 2014-es szavazótáborának megbontása. Azt is tudjuk, hogy a Fideszen belülről ilyen politikai alternatíva nem fog megkeletkezni. Most épp erre zajlik kísérlet – kívülről. Ami számos ponton dőlhet dugába, sülhet el rosszul. A Jobbik múltjában – ami, félreértés ne essék, ma, május 31-én még bőven a jelene – szörnyű dolgok, borzalmas szavak, ordas eszmék és emberek vannak. De a párt elnöke arra tett többé-kevésbé nyílt ígéretet, hogy ez mostantól másképp lesz. Ez is valami.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.