A szerk.

Az olló zárul

A szerk.

Vasárnap választ Lengyelország, reméljük, az ellenzékiek lementek vidékre, mert különben elég nagy baj lesz, akkora, hogy abból még önöknek meg nekünk is bőven kijut majd.

Különösebben magyaráznunk azoknak a dolgoknak a listáját, amelyeket a Jog és Igazságosság (Prawo i Sprawiedliwość, PiS) nevezetű párt, illetve annak vezetője, Jarosław Kaczyński (aki sokáig nem is volt tagja a PiS kormányának, csak bő egy éve lett miniszterelnök-helyettes) kiemelt a demokratikusnak minősíthető államélet köréből és a saját fennhatósága alá helyezett, magyar olvasóinknak nem szükséges. Első helyen az alkotmánybíróságot, az ügyészséget, a bíróságokat és a közmédiumokat kell említenünk, aztán a választási törvény pár apró, de fontos birizgálását, meg a választást lebonyolító adminisztráció egypártivá alakítását (bár a bíróságok függetlenségéért folytatott küzdelem még nem zárult le). A veszteséglistára tehetjük még a törvényhozást – az alsóház, a Szejm ugyancsak marginalizálódott az elmúlt években, s az uralkodó párt eszköze lett –, a világnézetileg semleges állam számos vívmányát, és végül, de nem utolsósorban a közélet és a politika nyelvét. A PiS által űzött identitásalapú politizálást ugyanaz a szörnyű, primitív és erőszakos nyelv teremti meg, amit itthon a 2002-es kokárdás műsor óta a Fidesz használ. Ebben merült ki egyébként a kormánypárt mostani kampánya is, a politikai ellenfél minden honpolgári, hazafiúi, szellemi, erkölcsi és emberi minőségének a tagadásában.

Csak ennyi? Csak ennyit vontak magukhoz? Hát milyen Mekk mesterek ezek! – kiálthatna fel a 4+13 év lendületes romlásán edződött magyar megfigyelő, és lenne is igazsága. (Ezért is van, hogy a demokráciáért aggódó lengyel barátaink egyik végső érve az, hogy ha a K-rezsim így folytatódik, Lengyelország is ott végzi majd, ahol Magyarország. Hát, köszönjük szépen.) A PiS-nek valóban nem sikerült a demokratikus intézmények teljes körét lepusztítania, a társadalom fölött gyakorolt ellenőrzése sem olyan mértékű, mint a magyar testvérpárté, és a manipuláció eszköztára sem áll olyan széles körben a rendelkezésére. Lengyelországban nem sérültek végzetesen a magántulajdonon és a verseny szabadságán alapuló gazdaság feltételei. Nem loptak el Kaczyńskinak strómanok egész iparágakat és meghatározó vállalatokat. Kaczyńskinak még egy nyomorult Tiborcza sincs, nemhogy telefontársasága meg űrhajója. Nincs lengyel MCC és a lengyel egyetemeket sem tették zsebre kiérdemesült PiS-káderek. Nem üresítették ki az önkormányzatiságot, és a közoktatás szétverésébe is épphogy csak belefogtak. Bár a lengyel köztévé és -rádió – meg a vidéki sajtó egy része – éppúgy működik, mint a magyar megfelelője, a másik térfélen erős állásai vannak a szabad, független médiának. (Azaz nem, helyesbítünk: a lengyel közmédia sem teljesen úgy működik, mint a magyar; azt legalább nem az orosz diverziós szervek szerkesztik.) A Gazeta Wyborczát nem vette meg Pecina. És ami a legfontosabb: úgy anyagi és szellemi képességeit, mint személyi állományát tekintve a lengyel ellenzék is jobb állapotban vészelte át az elmúlt éveket a magyarnál.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.