A szerk.

Az olló zárul

A szerk.

Vasárnap választ Lengyelország, reméljük, az ellenzékiek lementek vidékre, mert különben elég nagy baj lesz, akkora, hogy abból még önöknek meg nekünk is bőven kijut majd.

Különösebben magyaráznunk azoknak a dolgoknak a listáját, amelyeket a Jog és Igazságosság (Prawo i Sprawiedliwość, PiS) nevezetű párt, illetve annak vezetője, Jarosław Kaczyński (aki sokáig nem is volt tagja a PiS kormányának, csak bő egy éve lett miniszterelnök-helyettes) kiemelt a demokratikusnak minősíthető államélet köréből és a saját fennhatósága alá helyezett, magyar olvasóinknak nem szükséges. Első helyen az alkotmánybíróságot, az ügyészséget, a bíróságokat és a közmédiumokat kell említenünk, aztán a választási törvény pár apró, de fontos birizgálását, meg a választást lebonyolító adminisztráció egypártivá alakítását (bár a bíróságok függetlenségéért folytatott küzdelem még nem zárult le). A veszteséglistára tehetjük még a törvényhozást – az alsóház, a Szejm ugyancsak marginalizálódott az elmúlt években, s az uralkodó párt eszköze lett –, a világnézetileg semleges állam számos vívmányát, és végül, de nem utolsósorban a közélet és a politika nyelvét. A PiS által űzött identitásalapú politizálást ugyanaz a szörnyű, primitív és erőszakos nyelv teremti meg, amit itthon a 2002-es kokárdás műsor óta a Fidesz használ. Ebben merült ki egyébként a kormánypárt mostani kampánya is, a politikai ellenfél minden honpolgári, hazafiúi, szellemi, erkölcsi és emberi minőségének a tagadásában.

Csak ennyi? Csak ennyit vontak magukhoz? Hát milyen Mekk mesterek ezek! – kiálthatna fel a 4+13 év lendületes romlásán edződött magyar megfigyelő, és lenne is igazsága. (Ezért is van, hogy a demokráciáért aggódó lengyel barátaink egyik végső érve az, hogy ha a K-rezsim így folytatódik, Lengyelország is ott végzi majd, ahol Magyarország. Hát, köszönjük szépen.) A PiS-nek valóban nem sikerült a demokratikus intézmények teljes körét lepusztítania, a társadalom fölött gyakorolt ellenőrzése sem olyan mértékű, mint a magyar testvérpárté, és a manipuláció eszköztára sem áll olyan széles körben a rendelkezésére. Lengyelországban nem sérültek végzetesen a magántulajdonon és a verseny szabadságán alapuló gazdaság feltételei. Nem loptak el Kaczyńskinak strómanok egész iparágakat és meghatározó vállalatokat. Kaczyńskinak még egy nyomorult Tiborcza sincs, nemhogy telefontársasága meg űrhajója. Nincs lengyel MCC és a lengyel egyetemeket sem tették zsebre kiérdemesült PiS-káderek. Nem üresítették ki az önkormányzatiságot, és a közoktatás szétverésébe is épphogy csak belefogtak. Bár a lengyel köztévé és -rádió – meg a vidéki sajtó egy része – éppúgy működik, mint a magyar megfelelője, a másik térfélen erős állásai vannak a szabad, független médiának. (Azaz nem, helyesbítünk: a lengyel közmédia sem teljesen úgy működik, mint a magyar; azt legalább nem az orosz diverziós szervek szerkesztik.) A Gazeta Wyborczát nem vette meg Pecina. És ami a legfontosabb: úgy anyagi és szellemi képességeit, mint személyi állományát tekintve a lengyel ellenzék is jobb állapotban vészelte át az elmúlt éveket a magyarnál.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.