A szerk.

Az olló zárul

A szerk.

Vasárnap választ Lengyelország, reméljük, az ellenzékiek lementek vidékre, mert különben elég nagy baj lesz, akkora, hogy abból még önöknek meg nekünk is bőven kijut majd.

Különösebben magyaráznunk azoknak a dolgoknak a listáját, amelyeket a Jog és Igazságosság (Prawo i Sprawiedliwość, PiS) nevezetű párt, illetve annak vezetője, Jarosław Kaczyński (aki sokáig nem is volt tagja a PiS kormányának, csak bő egy éve lett miniszterelnök-helyettes) kiemelt a demokratikusnak minősíthető államélet köréből és a saját fennhatósága alá helyezett, magyar olvasóinknak nem szükséges. Első helyen az alkotmánybíróságot, az ügyészséget, a bíróságokat és a közmédiumokat kell említenünk, aztán a választási törvény pár apró, de fontos birizgálását, meg a választást lebonyolító adminisztráció egypártivá alakítását (bár a bíróságok függetlenségéért folytatott küzdelem még nem zárult le). A veszteséglistára tehetjük még a törvényhozást – az alsóház, a Szejm ugyancsak marginalizálódott az elmúlt években, s az uralkodó párt eszköze lett –, a világnézetileg semleges állam számos vívmányát, és végül, de nem utolsósorban a közélet és a politika nyelvét. A PiS által űzött identitásalapú politizálást ugyanaz a szörnyű, primitív és erőszakos nyelv teremti meg, amit itthon a 2002-es kokárdás műsor óta a Fidesz használ. Ebben merült ki egyébként a kormánypárt mostani kampánya is, a politikai ellenfél minden honpolgári, hazafiúi, szellemi, erkölcsi és emberi minőségének a tagadásában.

Csak ennyi? Csak ennyit vontak magukhoz? Hát milyen Mekk mesterek ezek! – kiálthatna fel a 4+13 év lendületes romlásán edződött magyar megfigyelő, és lenne is igazsága. (Ezért is van, hogy a demokráciáért aggódó lengyel barátaink egyik végső érve az, hogy ha a K-rezsim így folytatódik, Lengyelország is ott végzi majd, ahol Magyarország. Hát, köszönjük szépen.) A PiS-nek valóban nem sikerült a demokratikus intézmények teljes körét lepusztítania, a társadalom fölött gyakorolt ellenőrzése sem olyan mértékű, mint a magyar testvérpárté, és a manipuláció eszköztára sem áll olyan széles körben a rendelkezésére. Lengyelországban nem sérültek végzetesen a magántulajdonon és a verseny szabadságán alapuló gazdaság feltételei. Nem loptak el Kaczyńskinak strómanok egész iparágakat és meghatározó vállalatokat. Kaczyńskinak még egy nyomorult Tiborcza sincs, nemhogy telefontársasága meg űrhajója. Nincs lengyel MCC és a lengyel egyetemeket sem tették zsebre kiérdemesült PiS-káderek. Nem üresítették ki az önkormányzatiságot, és a közoktatás szétverésébe is épphogy csak belefogtak. Bár a lengyel köztévé és -rádió – meg a vidéki sajtó egy része – éppúgy működik, mint a magyar megfelelője, a másik térfélen erős állásai vannak a szabad, független médiának. (Azaz nem, helyesbítünk: a lengyel közmédia sem teljesen úgy működik, mint a magyar; azt legalább nem az orosz diverziós szervek szerkesztik.) A Gazeta Wyborczát nem vette meg Pecina. És ami a legfontosabb: úgy anyagi és szellemi képességeit, mint személyi állományát tekintve a lengyel ellenzék is jobb állapotban vészelte át az elmúlt éveket a magyarnál.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.